Mik azok a reumás betegségek?

Mit is jelent az, hogy reumás betegség? Melyek a leggyakoribb ide tartozó kórképek, és milyen tünetek jellemzőek ezekre?

A reumás betegségek elnevezésének eredete a görög „rheo” igéből származik, amely azt jelenti, hogy folyik. Hippokratész alkalmazta először ezt a kifejezést, tulajdonképpen ő és a görög orvosok a testnedvek megbomlott keveredési arányaira vezették vissza ezeket a típusú betegségeket. Végül is a reumás betegség elnevezés azért maradt meg e betegségek elnevezésénél, mert e betegségek fájdalma folyamatot követ, a fájdalom a testrészekben változhat, egyik testrész fájdalma elmúlik, majd máshol jelentkezik; illetve a fájdalom intenzitása is változhat. Sokszor panaszos és hosszabb-rövidebb ideig tartó panaszmentes időszakok váltják egymást. Tehát maga a betegség időben folyik, egy folyamatot követ.

A panaszokat sokfajta ok kiválthatja, úgymint az időjárás-változás, megfázás vagy túlzott igénybevétel, megerőltetés. A reumás betegségeket gyakran nevezik mostanában mozgásszervi betegségeknek is, de fontos tudni, hogy belgyógyászati vagy idegrendszeri betegségek is okozhatnak reumás panaszokat, mozgásszervi betegségeket. Mielőtt kimondanánk egy betegség elsődleges reumás vagy – ha jobban tetszik – mozgásszervi eredetét; ki kell zárni minden egyéb belgyógyászati vagy idegrendszeri betegség fennállását mint okot.

Mozgásszervi reumás betegségek

Mozgásszervi betegségek csoportjába sorolható például

• a porckorongsérv,
• lumbágó,
• isiász,
• derékfájás,
• ízületi gyulladás,
• Bechterew-kór,
• a köszvény,
• a rheumatoid arthritis is.

A reumás betegségekre általánosan jellemző, hogy a gyakorlatban ezeket a betegségeket gyulladásos és kopásos eredetű betegségek csoportjába soroljuk. Mindazonáltal, fontos megjegyezni azt, hogy a gyulladásos ízületi betegségben szenvedő betegnek is lehetnek kopásos eredetű mozgásszervi panaszai és fordítva. Egy elsődlegesen kopásos eredetű ízületi betegség fellángolása nagyon gyakran gyulladásos eredetű betegség tüneteit produkálja. Az elkülönítés orvosi szempontból inkább a terápia megválasztása céljából fontos, semmint a kóreredet felderítése okából.

Gyulladásos reumatológiai kórképek

A gyulladásos reumatológiai kórképek közé az autoimmun (kötőszöveti) betegségeket, a fertőzéses eredetű gerincbetegségeket, a fertőzéses eredetű kis- és nagyízületi gyulladásos betegségeket, és az egyelőre ismeretlen eredetű gyulladásos ízületi és sokízületi betegségeket soroljuk. Ezeknél a kórképeknél a betegség fennállásával egy időben a gyulladásra jellemző laboreltéréseket és általános tüneteket (láz, rossz közérzet, gyengeség, ízületi gyulladás stb.) is tapasztalhatunk.

Degeneratív eredetű reumatológiai betegségek

A degeneratív eredetű reumatológiai betegségek közé a gyulladásos jeleket nem mutató kopásos betegségek tartoznak, mint a térdarthrosis vagy a csípőarthrosis. Az előzőekben említetteknek megfelelően azonban ebben a betegségcsoportban is gyakran előfordul, hogy az arthrosisos (kopásos) ízület begyullad, és átmenetileg gyulladásos paraméterek mutatkoznak a laborparaméterek vizsgálata során (inflammált arthrosis). Ilyenkor azonban pl. az autoimmun kötőszöveti betegségekre jellemző egyéb tüneteket nem találunk (pl. pillangószárny erythaema, fényérzékenység, szem- és szájszárazság, stb.).

Hogyan diagnosztizálhatóak a reumás megbetegedések?

Az orvosi diagnózis felállítása során a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-besorolás) nyújt segítséget. A BNO-csoportban a Mozgásszervi betegségek besorolása az M csoportba tartozik, ebben a felosztásban a besorolás a betegség lokalizációját veszi figyelembe – tehát, hogy mi az érintett szövet; a porc, a csont, az ízület, a lágyrész vagy a gerinc. A BNO M csoportban is több alcsoportot különböztetünk meg, úgymint az ismert etiológiájú (ismert okkal bíró) betegségek, a gyulladásos jellegű betegségek, a degeneratív eredetű (kopásos) betegségek és az ismeretlen etiológiájú (kiváltó ok nem ismert) betegségek.

A betegség diagnózisának felállítása az orvos részéről mindig a kiváltó ok keresésével indul, de ez nem mindig tisztázható. Emellett figyelembe kell venni a klinikai panaszokat, a laboreredményeket, a képalkotó vizsgálatok eredményeit (röntgen, ultrahang, CT, MR), a betegség lefolyását, a beteg nemét, korát, kísérő betegségeit és esetleges rossz szokásait is, mint pl. a dohányzás vagy alkoholfogyasztás.

Mivel a helyes diagnózis felállítása a megfelelő terápia beállításának alapfeltétele, így minden orvosi szakma, így a reumatológia is, egységes, a betegségekre leginkább jellemző tünetekből, a kórelőzményi adatokból, a fizikális vizsgálat eredményéből, laboreredményekből, képalkotó diagnosztikai eredményekből nyert információk felhasználásával kialakított egységes úgynevezett szakértői konszenzuson (egyetértésen) alapuló klasszifikációs kritériumokat alkalmaz. Ugyanakkor, természetesen az adott beteg diagnózisának felállítása során olyan információkat is figyelembe veszünk, amelyek esetleg a klasszifikációs kritériumok között nem szerepelnek.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bálint Anita, reumatológus