A lúdtalp
frissítve:
A lúdtalp a láb boltozatos szerkezetének hiánya, illetve csökkent volta. Boltozatos szerkezet újszülöttkorban még nincs, az csak a későbbi életkorokban alakul ki. A legfontosabb feladat tehát a lúdtalp tekintetében a megelőzés.
A láb szerkezete és a lúdtalp
A láb alapvető feladata az, hogy tartja a testünket és a testsúlyt átviszi a talajra. Ez utóbbi úgy valósul meg, hogy a legfelső lábtőcsontunkon - az ugrócsonton - keresztül, a testsúly a láb három fő támaszkodási pontjára kerül: a sarokcsont gumójára, az első és az ötödik lábközépcsontunk fejére.
A testsúly átvitelének feladatához alakult ki a láb boltozatos szerkezete.
A lábnak két lényeges boltozata van:
- hosszanti boltozat, ami a külső és a belső lábszél ívének felel meg, illetve a
- keresztboltozat, az öt lábközépcsont fején átmenő haránt ívelt vonal.
A boltozatos szerkezetet a láb talpi részén elhelyezkedő, és oda futó szalagok és izmok tarják meg, melyek rugalmasságot kölcsönöznek a lábnak, így a járás, futás, ugrás során keletkező rázkódások letompulnak.
A boltozatos szerkezetű láb alkalmasabb a test súlyának a viselésére, mert a boltozatos szerkezet teherbíróbb, mint az egyenes talp. A boltozatok magassága egyénenként változó. Az még nem betegség, ha valakinek alacsonyabb a lábboltozata. Akkor van baj, ha a láb harmonikus működése bomlik meg.
Amennyiben a fent leírt boltozatos szerkezetet a szalagok, illetve izmok valamilyen okból nem tudják megtartani, a testsúly hatására a láb ellapul. Először a hosszanti boltozat magassága csökken, az ugrócsont közelebb kerül a talajhoz, a bokavillával együtt befele fordul, a sarokcsont pedig ellenkező irányba, kifelé mozdul el. Ezek által a talp belső éle domborúvá válik, közelebb kerül a talajhoz. A hosszanti boltozat süllyedését követi a harántboltozat süllyedése.
Milyen panaszokat okoz a lúdtalp?
A lábboltozat megváltozása a térdek beforgását, megrogyását, a csípőnk behajlítását, fenekünk kitolását eredményezi. Lúdtalp miatt ezért mozgásszerveink több pontján is kialakulhat rendellenesség: fájhat a bokánk, az Achilles-ín, a térdünk, a csípőnk, a derekunk. Derékfájás esetén az orvosok rendszerint a talpakat is ellenőrzik.
A talpi felszínen bőrkeményedések alakulnak ki, majd a hajlító- és feszítőizmok egyensúlyának megbomlása miatt kialakul a kalapácsujj, gyakran az öregujj (nagylábujj) bütykének kíséretében.
Lúdtalp gyermekkorban
Korábban a falusi természetes életforma lehetőséget nyújtott az egyenetlen talajon való mezítláb járásra, aminek így nemcsak a lábra mint mozgásszervre voltak jótékony hatásai, de a talpi reflexpontokon keresztül az egész testre jótékony hatással volt.
Az újszülött talpa még teljesen egyenes, a láb boltozatos szerkezete csak 1-2 éves korban alakul ki. Ezért lúdtalpról csak a már járni tudó kisgyermekeknél beszélhetünk, korábban nem érdemes aggódni. (Hasonlóképp van ez a gerincnél, ami születéskor annak egésze domború, majd csak a felállás és járás során alakulnak ki élettani görbületei.)
Ebben az életkorban a sarok kifelé dőlése jelzi a lúdtalpat, vagy a gyermek hamar elfárad. Meg nem szüntethetjük, de enyhíthetjük azzal, ha sokat jár, rohangál a gyerek mezítláb, de ne egyenes talajon, hiszen ez kifejezetten káros, mert nem készteti a boltozatot tartó izmokat munkára, ezáltal akár el is sorvadhatnak azok, és a gyermek biztosan lúdtalpas felnőtt lesz. Ezek miatt tehát ne erőltessük, ne siettessük a gyermek járásának kezdetét, ha elfárad, vegyük fel!
Göröngyös, egyenetlen talajon járjon, játékos gyakorlatokat is bevethetünk, mint ceruza, vagy golyó, kavics lábujjakkal való felemelése.
Rutinszerűen nem írunk fel betétet hatéves kor előtt, későbbi életkorokban jön szóba a szendvicsszerkezetű lúdtalpbetét viselése. Amennyiben a sarok kifele állásban van, kifelé lejtő éket helyezhetünk el a cipőjében, ami a sarok kóros helyzetét korrigálja.
A cipőválasztás is fontos a lúdtalp megelőzésében |
| Lábaink meghálálják, ha mindig megfelelő cipőt viselünk. Fontos, hogy a lábbeli stabilan tartsa a bokát, ideális esetben legfeljebb 3-4 centiméteres sarka legyen, és ne legyen túl kivágott az eleje, ami a lábujjak terhelését növelné – hangsúlyozta Dr. Lajos Éva, a Budai Egészségközpont ortopédusa. |
Nagyobb gyerekeknél és felnőttkorban
A növekedés során egyre növekvő testsúly nehezedik a gyermek lábára. Ilyen időszak az iskolakezdés: az iskolatáska cipelése miatt, serdülőkorban a nagyobb igénybevétel, testsúlynövekedés, sportolás teszi ki fokozott igénybevételnek a lábat.
Az állandó izomfeszülés fájdalmakhoz, gyulladásos jelenségekhez vezethet, ekkor alakul ki az úgynevezett izmos rögzítettség állapota, mely altatásban helyrehozható, párakötéssel lazítható, és speciális gipszrögzítésben helyben tartható. Ha ezt a rögzítettséget nem korrigáljuk, kialakul a szalagos rögzítettség állapota, amely már a fent leírt módszerekkel nem korrigálható.
A csontos rögzítettség a következő stádium, ahol már ízületi kopásos jelenségeket is láthatunk. Kamasz-, illetve felnőttkorban a terhesség, álló munkával járó foglalkozások (sebész, fodrász, pincér) terhelik a lábat.
Ebben az időszakban már elrendeljük a lúdtalpbetét tartós viselését, melyek mindkét boltozatot alátámasztják és korrigálják a sarok helytelen állását. Ezeknek meghatározott hordási ideje van, ezen időszak alatt tehát érdemes előírásszerűen viselni, mert újabb az időszak lejártáig nem írható fel.
Kivételes esetekben - ha a lúdtalpbetét viselése mellett sincs javulás, illetve romlás tapasztalható - ortopédiai csontkorrekciós műtét végezhető.
Ezt olvasta már?
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Juhász Csaba, ortopédus, traumatológus
