A neuralgia, neuralgiás fájdalom és formái

A testünk különböző pontjain visszatérő jelleggel, naponta többször jelentkező, néhány másodpercig-percig fennálló, kínzó, késszúrásszerű, nyilalló fájdalom megkeserítheti mindennapjainkat. A neuralgiás fájdalmakról és arcidegzsábáról bővebben.

A neuralgia olyan típusú fájdalom, mely definíciója szerint egy adott környéki ideg (központi idegrendszerből kilépő ideg) ellátási területében jelentkező fájdalom. Ez az éles, nyilalló fájdalom az ideg lefutása mentén bizonyos pontok triggerelésével, vagy bizonyos tevékenységgel váltható ki. A fájdalom a beteg számára elviselhetetlen, volt már rá példa, hogy nem megfelelő kezelés esetén öngyilkossághoz is vezetett arra hajlamos egyéneknél.

A neuralgiás fájdalmak kiváltó okai, diagnosztizálásuk

A fájdalom rohamokban jelentkezik, naponta több alkalommal. A fájdalmas időszakok általában néhány másodpertől 10-30 percig tartanak. Ezek a naponta többször ismétlődő fájdalmas periódusok hetekig-hónapokig tartanak, majd ezeket néhány hétig, hónapig, esetleg évig tartó fájdalommentes periódus követi.

A közte levő időszakban a beteg általában panaszmentes, néha enyhe fájdalomról, fonákérzésről, érzéketlenségről számol be az adott területen.

Leggyakrabban nincs kimutatható ok a neuralgiák hátterében, ez az úgynevezett idiopathias forma a gyakoribb. A tüneti formáknál az ideg környeztében elhelyezkedő gyulladás, daganat, nyomódás állhat a háttérben.

A diagnózis felállítása a jellegzetes tünetek alapján történik. Ezt követően célzott vizsgálatokkal lehet a háttérben álló okot megkeresni. Leggyakrabban valamilyen képalkotó vizsgálat pl. CT, MR, ezeken kívül ultrahang-, röntgen-, illetve laborvizsgálat válhat szükségessé.

Ez a cikk is érdekelheti Fájdalomtípusok - Neuropátiás, nociceptív, pszichogén

A neuralgiák kezelésének lehetőségei

Kezelése gyógyszeres, illetve műtéti lehet. Abban az esetben, ha a háttérben kimutatható elváltozás áll, természetesen annak a kezelése az elsődleges, hiszen azzal párhuzamosan a neuralgia is mérséklődhet vagy megszűnhet.

Gyógyszeres kezelésben alkalmazhatók triciklikus antidepresszánsok, carbamazepin, gabapanetin, clonazepam, melyek a fájdalom kialakulását gátolják, de enyhébb esetben a nemszteroid gyulladáscsökkentők is megpróbálhatók.

Műtétileg magának az idegnek vagy az ideg dúcának roncsolása révén várható javulás. Erre többféle lehetőség kínálkozik napjainkban pl.:

• thermo- vagy elektrocoaguláció (az ideg dúcának felkeresése és elektromos áram vagy hő útján történő roncsolása, ez nem jár nyílt koponyaműtéttel),

• glicerines infiltráció (az előző módszerhez hasonló, csak a roncsolást glicerin oldattal végzik),

• microvascularis dekompresszió (nyílt koponyaműtét, mely során az idegtörzs és az ér közé behelyezett lapoccal tehermentesítik az ideget).

Az arcidegzsába

A trigeminus neuralgia vagy köznapi nevén arcidegzsába a leggyakoribb neuralgia, mely általában 40-50 éves kor fölött jelentkezik. A nervus trigeminus vagy más néven háromosztatú ideg biztosítja az arc érző működését. Ennek az idegnek neuralgiában leggyakrabban a második (n. maxillaris) és a harmadik (n. mandibularis) ága érintett. Ennek megfelelőn a fájdalom a szem alatti területtől az állig húzódó területen, kezdetben fél oldalon jelentkezik.

Villanásszerű, néhány másodpercig tartó, néhány percenként ismétlődő, kínzó, éles, elviselhetetlen fájdalom. A fájdalom naponta akár százszor is jelentkezhet. A fájdalommal egy időben finom rángások is megjelenhetnek az érintett területen.

A fájdalmas periódusokat hosszabb-rövidebb ideig fennálló fájdalommentes szakaszok váltják fel. Régóta fennálló betegség esetén a fájdalom állandósulhat, vagy magának a „fájdalom-rohamoknak” az időtartama növekedhet.

A fájdalmat kiválthatja nyelés, beszéd, orrfújás, az arc egy adott pontjának érintése. A fájdalom elkerülése miatt a betegek nem esznek, nem isznak, lesoványodnak.

Ha a betegség kiújul, akkor általában másik ág területén jelentkezik, nem a korábbi fájdalom helyén és gyakran az ellenkező oldalon. A többszöri kiújulás esetén jellemző az oldalváltás a tünetekben. A diagnózis felállítása és kezelése a korábban leírtakkal megegyező.

Ez a cikk is érdekelheti Az arcidegzsába

Egyéb, ritkábban előforduló neuralgiák

A közel százszor ritkább, nyelvgyökön, torokban, állkapocsszögletben, ritkán fülben jelentkező, nyelés, rágás, ásítás által provokált, jellegét tekintve az előzővel megegyező fájdalom a glossopharyngeus neuralgia, melyet az azonos nevű ideg bántalma okoz. Előfordul, hogy fennállása kapcsán csökken a beteg szívverése, mely ájuláshoz vezethet. Kezelésében az ideg átmetszése hozhat eredményt, ha a gyógyszeres terápia nem célravezető.

A tarkótájon jelentkező occipitalis neuralgia a nervus occipitalis major vagy minor ellátási területében okoz kifejezett helyi nyomásérzékenységet és tarkóba sugárzó fájdalmat. Ezen formában az idegátmetszés helyett inkább a gyógyszeres terápiát részesítik előnyben.

Igen ritka, de annál elviselhetetlenebb fülfájdalmat okoz a nervus intermedius neuralgiája. Legtöbbször nem kerül felismerésre, valamilyen fülészeti betegséget keresnek az állandóan visszatérő fülfájdalom hátterében, ennek megfelelően a hatásos terápia is elmarad. A külső hallójárat hátsó részének érintése kiváltja a fájdalom-rohamot, mely diagnosztikus jelként szerepel.

Az övsömör vagy más néven herpes zoster első tüneteként általában hólyagos kiütések jelennek meg az adott ideg lefutása mentén, ezt követi a neuralgiás fájdalom, melyet prost herpeses neuralgiának nevezünk. Előfordulhat, hogy a fájdalom az egyedüli tünete a betegségnek. Az érintett területén a bőr kifejezett érzékenysége figyelhető meg, gyakran már a ruha viselése is kínzó fájdalmat okoz. Kezelése meglehetősen nehéz, a szokásos kezelésre kevésbé reagál.

Az itt felsorolt neuralgiák a leggyakrabban előfordulóak, de természetesen valamennyi ideg lefutása mentén jelentkezhet a tipikus fájdalom. Ilyenkor a tünetek alapján kell a diagnózist felállítani és a célzott kezelést megkezdeni, a fájdalom mielőbbi enyhítésére.

Tovább A fej idegi eredetű fájdalmai - betegségek és tüneteik

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bessenyei Mónika, neurológus