A Meniére-betegség

A Meniére-betegség a belső fül megbetegedése, nagyon kellemetlen panaszokkal jár, melyek közt a hirtelen fellépő forgó jellegű szédülés, a halláscsökkenés és fülzúgás hármasa a vezető tünet. Kialakulásában több tényezőnek is szerepe lehet.

Mitől alakulhat ki a Meniére-betegség?

A halló- és egyensúlyérzékelő szervekben folyadék (endolympha) gyülemlik fel. Örökletes tényezők is szerepet játszanak a betegség kialakulásában. A belső fül gyulladása és koponyasérülések is okozhatják az endolympha túltermelődését. Többnyire azonban az okok nem tisztázottak. Autoimmun reakciók is állhatnak a háttérben.

Minden ötödik páciens családi anamnézisében fellelhető a betegség (többnyire elsőfokú rokonnál), tehát kialakulásában genetikai hajlam is szerepet játszhat.

Milyen tünetekkel jár a Meniére-betegség?

A betegség nevét a francia orvosról, Prosper Meniére-ről kapta (Párizs, 1799-1862), aki a három klasszikus tünetét először leírta. Ezek a követezők:

1. Hirtelen szédülés
2. Egyoldalú fülzúgás (tinnitusz)
3. Egyoldalú halláscsökkenés.

A tünetek az esetek többségében az egyik oldalra korlátozódnak, de a páciensek 12%-a kétoldali tüneteket tapasztal.

A hirtelen fellépő szédülés, émelygés vagy akár hányás minden ok és előjel nélkül bármely napszakban és akár mindennap jelentkezhet. A szédülési rohamok többnyire tíz-húsz percig tartanak, de órákig is fennállhatnak. A szédülés olyan súlyos is lehet, hogy a páciens nem tud talpra állni. A szédülés gyakran fokozódik hirtelen testhelyzetváltásra.

Időnként pillanatnyi hallásvesztés is történhet, amit fülzúgás és a fülben nyomásérzés kísér.

A tüneteket többnyire nisztagmus is kíséri. Felléphetnek olyan vegetatív tünetek is, mint tachicardia vagy verejtékezés.

A rohamok rendszertelen időközönként vissza-visszatérnek, többnyire havonta, de néhány esetben csak évente jelentkeznek a tünetek.

A rohamok közötti időszakokban a forgó jellegű szédülés megszűnik. A fülzúgás, a nyomásérzés a fülben és a mély hangok észlelésének nehézsége azonban tartósan is fennmaradhat. Előfordulhat olyan eset is, hogy a hallóképesség a kezdeti rohamok után teljesen visszatér, de ha azok sokszor ismétlődnek, akkor egy idő után fokozatosan mindig egyre romlik. Teljes, maradandó hallásvesztést nem dokumentáltak.

Kinél alakulhat ki a Meniére-betegség?

Európában körülbelül félmillió embert érint a Meniére-betegség. A szédülési rohamokkal küzdő páciensek 9,4 százalékánál ez a betegség okozza a panaszokat.

Általában 30 és 60 éves kor között jelentkezik először, gyakorisága kb. 50/100.000 fő. A betegség a leggyakrabban fiatal felnőttkorban alakul ki, olyan pácienseknél, akiknek olyan érrendszeri betegségük van, amely a belső fület és környékét ellátó ereket érinti. A Meniére-betegség egy másik korosztályban is gyakran előfordul, mégpedig 50 és 70 éves kor között. Férfiaknál valamivel gyakoribb, de mindkét nemet érinti. Gyerekeknél a Meniére-betegség rendkívül ritka.

Hogyan diagnosztizálható a Meniére-betegség?

A Meniére-betegség diagnosztizálásához az anamnézis felvételén kívül szükség lehet EEG-vizsgálatra, audiometriára, különféle tesztekre, egyensúlyvizsgálatra és MR-vizsgálatra.

Differenciáldiagnosztikai szempontból el kell különíteni a mellkaskimeneti szindrómáktól, fülben kialakult sipolytól, a Tumarkin-féle krízistől, a nyakcsigolyák területén kialakult porckorongsérvtől, illetve hallójárati fertőzésektől.

A Meniére-betegség kezelése

Szédülési rohamok esetén fontos az ágynyugalom. A kezelés főleg a tünetek enyhítését célozza, így szedhetők szédülést és hányást csillapító gyógyszerek, alkalmazhatók kúpok vagy cseppek. Csökkenteni kell a nikotin-, alkohol- és kávéfogyasztást. A legjobb leszokni ezekről a káros szenvedélyekről. Segít a sószegény étrend betartása. Esetenként hallókészülék viselésére vagy műtéti úton cochleáris implantátum beültetésére is szükség lehet.

Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; NetDoktor.de, Morbus Menière (DocCheck Flexikon)