Gyermekvállalás epilepsziával élőknél

Gyermeket vállalni nagy felelősség és mással nem hasonlítható öröm. A terhesség az élet legszebb, és legnehezebb periódusa is lehet. Gyermeket vállalni minden felnőtt ember joga, bár bizonyos speciális betegségformákban azonban nem javasolt. Ha a leendő szülők valamelyike krónikus betegséggel él, pl. epilepsziával élő, akkor különösen fontos nagy figyelmet fordítani a terhességre, és körültekintőnek lenni.

A gyermekvállalással kapcsolatban több kérdéskör vetül fel. A betegség örökíthetősége, a gyógyszerszedés hatása a megszületendő magzatra, a rohamok veszélyeztető volta a terhesség alatt, a szülés, szoptatás alatti problémák, a csecsemő ellátásával kapcsolatos nehezítettségek.

Az epilepszia formájától függően örökíthető a betegség mind a leendő anyja, mind a leendő apa részéről, vagy csak kóros agyi elektromos aktivitás is örökíthető, a betegség tüneteinek megjelenése nélkül. Az úgy nevezett genetikai meghatározottságú (idiopátias) epilepsziáknál ennek aránya kb 6-8% egyik szülő betegsége, 20% körüli mindkét szülő érintettsége esetén. Az agy egy részéből kiinduló epilepsziák esetén ez alacsonyabb kockázattal jár.

A terhességre való felkészülés nagyon fontos

Tanácsos a gondozó orvost időben felkeresni a gyermek vállalás szándékával, hogy itt mindkét leendő szülő – a nem epilepsziával élő is – feltehesse kérdéseit, és pontos tájékoztatást kapjon szakmai szempontból. Az epilepsziával élő leendő apák esetén a gyógyszerszedés jelen tudásunk szerint, nem okoz bizonyított károsodást a magzatban, tekintettel arra, hogy a hímivarsejt nem visz magával a megtermékenyítéskor semmilyen más „anyagot”, mint a genetikai kódokat és némi cukrot, mely a mozgásához szükséges. Amennyiben a leendő anya az epilepsziával élő, fontos figyelemben venni a szedett antiepileptikumok hatását a magzatra, mely fejlődési rendellenességekben is megnyilvánulhat.

Az átlag, gyógyszert nem szedő népességnél is előfordulhat a magzatoknál fejlődési rendellenesség, kb 2-3 %-ban, míg antiepileptikumok esetén ez a kockázat bizonyos esetekben megduplázódhat. Fontos, hogy még a tervezés időszakában a kezeléssel elérhető legjobb rohamkontrollt érjük el, a lehető legkisebb adagú gyógyszer segítségével. Jó, ha minél kevesebb fajtájú antiepileptikumot szed a leendő anya, és nagyon fontos, még a tervezés időszakában elkezdeni a fólsav (vitamin jellegű készítmény, átlagosan ajánlott napi 4mg, patikában vény nélkül kapható) szedését, mely szerről bizonyítható, hogy összefüggést mutat bizonyos fejlődési rendellenességek (velőcső záródás, ennek problémájakor, nyitott gerinc alakulhat ki) megelőzésével.

A legfontosabb az első három hónap

A már terhes epilepsziával élő anyánál az első 3 hónapban fontos a nagy rohamok (grand mal) elkerülése, mivel ez oxigénhiányt hoz létre az anya és a magzat szervezetében, és fejlődési zavart okozhat. A terhesség előrehaladottabb állapotában a nagy rohamok a sérülés veszélye miatt kerülendők, mely veszélyes lehet a magzatra is. A kisebb rohamok jelenléte sem kívánatos, de itt egyéni mérlegelés szükséges a gyógyszeres kezelés módosításával kapcsolatban. Az antiepiletikumok vérszintjét javasolt a terhesség előtt, a tervezési időszakban már megnézni, és a terhesség alatt a háromhavonta. Az eredmények útmutatást szolgálhatnak a gyógyszer módosításához. Általánosságban elmondható, hogy az antiepileptikumok dózisát a terhesség alatt növelni szükséges a terhességgel együtt járó szervezeti változások miatt: a vérplazma térfogata a duplájára növekszik, nő a vízvisszatartás, csökken a vérfehérje-szint, fokozódik a májenzimek működése, a terhességi hányás bizonytalanná teheti a gyógyszer felszívódását.

A jelenleg hazánkban is elérhető, és alkalmazott antiepileptikumok potenciálisan nem egyformán magzatkárosító hatásúak. A régebbi gyógyszerek közül a fenitoin, fenobarbital, valproát, carbamazepin és a topiramat nem ajánlott, és elővigyázatosságot követel. Az rohamok uralása miatt gyakran nincs lehetőség ezen szerek elkerülésére. Az oxcarbazepin, a lamotrigine, levetiracetam tartalmú szerek kisebb veszélyt jelentenek a magzatra. Minden gyógyszer szedése esetén ajánlott azonban a figyelmes terhesgondozás.

A terhesség nem növeli a görcskészséget, de a terhesség első és utolsó hetei a hormonváltozások, és a pszichés stressz, félelmek miatt rohamprovokáló hatásúak lehetnek.

A terhesgondozó nőgyógyász elvégezteti a megfelelő szűrővizsgálatokat (pontos UH vizsgálatok, 12-13 héten, és a 18-19 héten, 16 héten AFP- alpha foeto protein vérvizsgálat).

A rendszeresen szedett gyógyszer mellett a természetes úton való szülés javasolható, amennyiben nem áll fenn egyéb betegség (akár belgyógyászati, akár pl agyi vérzésveszéllyel járó állapot), illetve nem merül fel nőgyógyászati ok a császár metszéssel való szülésvezetés irányában. A szülő nőnek, amennyiben enziminduktor antiepileptikumot szed (carbamazepin, fenitoin, fenobarbital), K vitamin adása szükséges, ahogy az újszülöttnek is az első életnapokban.

Törekedni kell arra, hogy az epilepsziával élő anyák szoptassanak. A modern antiepileptikumok mellett ez lehetséges, amennyiben a gyermekgyógyász nem javasol mást. A csecsemőbe, ahogy a magzatba, is átjut az anya által szedett antiepileptikum, ezért születés utáni hirtelen elválasztás az újszülöttben hiányállapothoz vezethet.

Mind a szüléssel, mind a szoptatással kapcsolatban javasolt időben információt szerezni az epilepsziát gondozó orvostól. Itt lehetőség van az egyéni kérdések megbeszélésére.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerző: Dr. Kalóczkai Andrea, ideg- és lélekgyógyász