Tourette-szindróma

Mindig olyan szomorú, amikor a tankönyvben három sorban elintézett rendkívül érdekes, de nagyon ritka kórképeket az ember megelevenedve lát, főleg, ha nincs is megfelelő és végleges kezelésre lehetőség, és főleg ha a társadalomban kevésbé ismert “fura” betegségről van szó.

Láttam egy fiatal anyukát, pár perc megfigyelés után feltűnt, hogy valószínűleg Tourette-je van. Gondoltam, leírom nektek is, hogy mi ez.

Egészen megdöbbentő tünetcsoportot takar a név, persze a súlyosság egyénenként különböző lehet. Léteznek enyhe, jóindulatúnak mondható formák, és egészen rémisztő jelenségek is. Arcrángások, grimaszolások, groteszk mozgássorok, hangadások, és súlyos esetben káromkodás, csúfondáros humor jellemzi. 1885-ben Tourette és munkatársai olyan megszállottságként jellemezték, amelynek szervi alapú betegség az alapja. A neurológia mai tudása szerint a gond az “ősi agy” területén található, ahol a személyiség, indulatok, ösztönök szerveződnek. (Pavlov ezt “kéreg alatti sötét erőnek” nevezi.)

Oliver Sacks neurológus A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című könyvében két Tourette-es betegről is beszámol. Egyikük, Ray, négyéves kora óta szenvedett az izomrángásoktól. Intelligens és kreatív ember lévén egyetemet végzett, dolgozott is, de szemtelensége és harciassága miatt folyton konfliktusokba keveredett. Hétvégenként jazz-dobosként kereste a kenyerét, hihetetlen rögtönzései egy-egy akaratlan ütésből alakultak ki. De húsz évet töltött az akaratlan mozgások fogságában. Megkezelték haloperidollal, és a rángásai megszűntek, ugyanakkor elveszítette kreativitását, zenei érzékét.

Olvassátok el a könyvben a sztorit, nagyon érdekes, végül pszichoterápiával készítették fel a Tourette-mentes életre. Hétköznapokon szedi a gyógyszerét, példás családapa, komoly munkahelye van, ugyanakkor élete a korábbihoz képest kopár, kevésbé sziporkázó. Hétvégenként viszont nem veszi be a gyógyszert, olyankor eljár zenélni, és visszatér a tikkelős-viccelős Ray.