Gyógytorna a neurológiai betegségekben: Mikor javasolt? Mikor tilos?

Semmilyen neurológiai betegségben, beleértve a gerincbetegségek heveny fájdalommal járó szakaszát, nem tilos a gyógytorna, csak helyesen kell megválasztani a nehézségi fokot, időtartamot és a gyakorlatok mennyiségét (naponta többször rövid ideig).

„Jó néhány módszerünk nemcsak az élet meghosszabbítására alkalmas, hanem az élet minőségét is jelentősen javítja” - írja Walton.

A gyógytornát minden neurológiai betegségben célravezető megfelelő zenére végezni. Jelenleg a zeneterápia bizonyítékon alapuló kezelési módszer, az emberi mozgás és a zene pedig ősidők óta alkot párt. Különösen fejlesztő hatással bír a zenére végzett gyógytorna a cerebralis paresissel élő gyermekeknél.

A fentiekből adódóan minden neurológiai betegségben alkalmazható a gyógytorna, csak néhány betegségben ezt egyénileg kell megállapítani.

Amikor egyéni mérlegelés szükséges

Először azokra a betegségekre térek ki, melyeknél hagyományosan az az elfogadott álláspont, hogy nem javasolt a gyógytorna.

Porckorongsérv esetében úgy az akut szakaszban, mikor nagyon intenzív a fájdalom, mint a viszonylagosan panaszmentes krónikus szakaszban is javasolt a gyógytorna.

• Erős fájdalommal járó becsípődésnél egyéni gyógytornát alkalmaznak, ami az érintett izmok nyújtásával csökkenti a fájdalmat.

• Ugyancsak az heveny fájdalom kezelésére szolgál a McKenzie-módszer, ami magas intellektust és kiváló együttműködést igényel a betegtől. Azoknál a betegeknél alkalmazható, akik úgy gondolják, hogy önmagának is sokat kell tennie a gyógyulásért, és nem csak az egészségügyi dolgozótól várja el passzívan ágyban fekve a javulást. Ennél a technikánál nagyon fontos, hogy motivált-e a beteg. A kezelést részletes gyógytornászi vizsgálat előzi meg, a beteg maximális odafigyelésévek és együttműködésével, és a gyógytornász egyéni, egyébként könnyű, de odafigyelést igénylő feladatokat tervez otthonra. Miután a beteg az előírt mennyiségeben pontosan végzi otthon a tornát, a következő foglalkozáson újabb vizsgálat és újratervezés történik.

• A fájdalommentes szakaszban az izmok erősítése a cél, ami tehermentesíti a beteg gerincet. Ekkor a megtanult gyógytornát élete végéig minden nap alkalmazni kell a betegnek.

Ezt olvasta már? A porckorongsérv kezelése

Myopathiaknál (izomsejtek pusztulása) is sokan tartják úgy, hogy a még meglévő izmokat nem szabad tornával terhelni. Ezzel szemben ezeknél a betegeknél is nagyon fontos a gyógytorna, melynek célja:

• a megmaradt izomrostok tréningje, erősítése, ezzel a mozgásképtelenség késleltetése

• a megbomlott izomegyensúly következtében kialakult kontrakturák oldása, a fennáló kóros tartásminta korekciója

• a mozgásállapottól függően a megfelelő önkiszolgálási, önellátási feladatok tanítása

• segédeszköz használatának megtanítása

• helyreállító műtétre felkészítés és utókezelés

• gyermekkorban kezdődő myopathiknál életkornak megfelelő játékos gyakorlatok betanítása mellett fontos a későbbi pályaorientációt célzó készségek elsajátítása ( kézműipar, számítástechnika, zene).

Myotoniaknál: szükséges. Mivel ezekben a betegségekben az érintés, mozgás provokálja a nagy amplitúdójú mozgásokat, fontos a mozgás végzésének betanítása.

Myasthenia, motoros neuronbetegségek: semmiképpen nem szabad dolgoztatni, kifárasztani az izmokat. Az izomerősítés ezeknél a betegeknél ellenjavallt. A gyógytorna feladata a gazdaságos izommunka és erőadagolás tanítása, légzőizmok bénulása esetében a légzési segédizmok igénybevételének megtanítása, a krízishelyzetekben a félelem, pánik uralása.

SM: a gyógytorna mindig egyéni, személyre szabott. Fontos a helyes fektetés és forgatás betanítása, a beteg passzív kimozgatása és a légzőtorna.

A krónikus szakban a spazmusok oldására, a gyengült izom erősítésére irányított torna mellett szükséges a beteg lakásában betanítani az önellátást és a segédeszközök használatát.

Amikor a gyógytorna elengedhetetlenül szükséges

A többi neurológiai betegségben mindenki számára egyértelmű a gyógytorna vezető szerepe a beteg felépülésében.

Stroke esetében már az első órában szükséges a gyógytorna megkezdése. A hiedelmekkel ellentétben nemcsak a lágyulás, hanem az agyvérzés esetében is minél gyorsabban el kell kezdeni a gyógytornát, az eredményes rehabilitáció és a mélyvénás trombózis megelőzése céljából. Klasszikusan ellenjavasolt minden fizikoterápia lázas betegnél, valamint 200 Hgmm feletti vérnyomás esetében, de akut stroke esetében lázasan is el kell végezni a bénult végtag passzív átmozgatását, a spazmusoldást, a légzőtornát, lapocka kimozgatását, a beteg forgatását. A vérnyomásértéket a gyógytorna idejére csökkenteni kell, a gyógytorna bénulással járó stroke-s betegnél nem maradhat el. Stroke centrumokban hétvégén is biztosítják a gyógytornál a megbénult betegeknek.

Parkinson-kórban nagyon fontos szerepe van a gyógytornának a betegség előrehaladásának megakadályozásában. Oldani kell az izommerevséget, facilitálni a mozgásszegénység legyőzését, és kialakítani az együttmozgásokat. Ellenjavallat nincs.

Perifériás bénulások esetében (porckorongsérv kiszakadása, ideggyulladások, egyéb - alkohol, mérgek, cukorbetegség stb. által okozott - polineuropátia) is azonnal el kell kezdeni a gyógytornát, egyéb fizioterápiát. A gyógytorna fájdalom esetében sem ellenjavalt, fájdalomcsillapító adható.

Cerebrális parézis, azaz csecsemőkori bénulás : itt az időben, azaz az első 7 hónapban elkezdett habilitációs kezelés határozza meg a gyermek életkilátásait! A csecsemő fejlődésneurológiai vizsgálata az első 3 hónapban alapvetően fontos, sok országban ezt szűrővizsgálatként elő is írják. A bénulás az újszülöttnél még nem látható, de gyermekneurológiai vizsgálattal felismerhető. Az időben (első 7 hónap !!!) elkezdett kezelés enyhe esetben biztosítja, hogy a gyermek egészségesen fejlődjön, közepesen súlyos esetben, hogy önellátóvá váljon, valamint késlelteti a szövődmények kialakulását, súlyos esetben megkönnyíti a hozzátartozó ápolási teendőit és segíti a kommunikáció kialakulását a gyermek és a szülei közt. A habilitációs kezelésben nagyon fontos szerepe van a zenének!

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kerekes Éva, neurológus, gyermekneurológus