Neurológiai betegek gyógytornája
megjelent:
A gyógytorna speciálisan kezeli a különböző idegi érintettségeket, rendkívül fontos azonban az alapos állapotfelmérés és a személyre szabott terápia kidolgozása.
A neurológia témaköre rendkívül átfogó, hisz lehet szó centrális érintettségről (agyi vagy gerincvelői károsodás) vagy perifériás ideg működési zavaráról is (pl. alkar idegi zavara, lábszárban fellépő idegzavar).
Folyamatos kontrol mellett heti többszöri gyógytorna szükséges, a terápia pedig kiegészíthető egyéb kezelésekkel, például masszázzsal, manuálterápiával, fizikoterápiával.
A gyógytorna jelentősége a leggyakoribb centrális idegrendszeri betegségek esetén
A fenti betegségek kezelésénél átfogóan az egyensúlyt, koordinációt és a járásbiztonságot szükséges fenntartani, felerősíteni. Minél előbb elkezdődik a mozgásterápia, annál nagyobb az esély arra, hogy több funkciót megőrizzünk. Természetesen az is meghatározó, kit milyen mértékben ér el a betegség, mert mindegyiknek van enyhébb és erősebb lefolyású változata is.
A terápiákat hosszú távra kell kidolgozni, hisz a neurológiai érintettség csak türelmes és áldozatos munkával javul, és fontos az is, hogy ne ismétlődjön vagy romoljon.
Visszaesés a kórházi kezelés után
Gyakran előfordul, hogy egy stroke után a kórházi rehabilitáció sikeresen javítja a beteg fizikai állapotát, a tünetek és panaszok kezelésében is jól haladnak, azonban amikor a beteg az otthonába kerül, akkor visszaesnek az eredményei. Ennek több oka lehet. Egyrészt megszűnik a biztonságot nyújtó környezet és a könnyebb, sorstársakkal együtt vívott mindennapok. Az otthon egy beszűkült térré válik, melynek egyhangú légköre néha csak hónapokkal később ugyan, de visszavetheti az állapotot. Fontos tehát a kórházból kikerülve a visszaesés vagy további romlás elkerülése végett mielőbb gyógytornát és mozgásterápiás foglalkozásokat egyeztetni, különböző programokkal fenntartani az érdeklődést és a további fejlődésbe vetett hitet.
Parkinson kór és SM (sclerosis multiplex) esetén a romlás lassabban következhet be, az állapot gyengülése nem olyan látványos, mint egy hirtelen jött centrális érintettség esetén. A folyamat azonban ekkor is zajlik, ezért nincs más megoldás az erőnlét, valamint a fizikai státusz megőrzésére vagy javítására, mint a gyógytorna.
Hogyan hat a gyógytorna a perifériás idegrendszeri betegségekre?
A leggyakoribb esetek:
- alkar érintettség (n. radius, n. ulnaris)
- lábszár érintettség (n. tibialis, n. peroneus)
- borda közti ágak érintettsége (n. intercostalis)
- arcideg érintettség (n. trigeminus)
Ezeket az eseteket gyógytornával és kiegészítő kezelésként fizikoterápiával kezeljük. Attól függően, hogy mi a panasz oka, manuálterápia (idegmobilizáció) vagy masszázs (letapadt szövetek kezelése) még szóba jöhet.
Fontos a gyakori kezelés, mert az ideg ingerlése napi szinten javasolt. Ehhez otthonra összeírt gyakorlatsor is segítséget jelenthet. Ezt minden alkalommal az aktuális állapotnak megfelelően bővítjük vagy változtatjuk. Mivel a perifériás idegi elváltozások kevesebb eséllyel ismétlődnek, így ezeknél az eseteknél jobban számolhatunk a gyógyulás után is fennmaradó stabil állapottal.
Figyelembe kell venni a funkció csökkenés időtartamát, mert kar vagy láb érintettsége esetén minél tovább tart az adott végtag idegi panasza, a másik oldal annál nagyobb terhelésnek lesz kitéve, így annak gyógytornája is szükséges a terápia teljességéhez.
Gyulladás esetén a gyulladáscsökkentők részei lehetnek a panaszok kezelésének, amitől a gyógytorna is jobban haladhat, hisz a fájdalomcsillapító szerek azzal támogatják a terápiát, hogy a hatásuk idejére több teret engednek a mozgásnak.
Mindkét esetben fontos a páciens állapotának felmérése, a kezelések személyre szabása. Jó, ha olyan gyakorlatsort is össze tudunk állítani, amely a beteg számára otthon, önállóan is könnyen elvégezhető. Cél, hogy a beteg minél aktívabb résztvevője legyen a saját terápiájának.
Tartós funkciócsökkenés esetén szükséges a támogató eszközök beszerzése (ortézisek, passzív támaszok), amelyek megkönnyítik a mindennapokat, például járókeret, bot, peroneus emelő, továbbá a fogást vagy öltözködést segítő eszközök. Ez nem jelenti azt, hogy az állapot később nem fog javulni.
Mind a centrális, mind a perifériás idegrendszeri betegségek rehabilitációja során egységesen elmondható, hogy a hamar elkezdett, rendszeres gyógytorna jobb eredményt produkálhat a beteg állapotában, azonban évekkel a történés után is van lehetőség javulásra. Az idegrendszer rendkívül jól csoportosít egyéb pályákat a kiesettek helyett, így állapotjavításra mindig lehet esély.
Tapasztalatom szerint nagyjából 10 alkalomnyi teljes kezelés (gyógytorna, fizikoterápia, manuálterápia, masszázs) objektív képet adhat arról, hogy mik a jövőbeni lehetőségek. Ezen esély megadása fontos a beteg szempontjából.
(Pap Andrea, gyógytornász- Pandera Gyógycentrum)
