Antiepileptikumok

Mivel a rendszeresen kialakuló rohamok hosszú távon idegsejtpusztulást okozhatnak, az epilepszia mindenképp gondos odafigyelést és kezelést igényel. Erre szolgálnak az antiepileptikumok, amelyek az epilepsziás rohamok oldására, illetve a görcsrohamok megelőzésére szánt gyógyszerek.

Az epilepszia kezelésének egyik alapvető eleme a beteg együttműködése saját terápiája során, mivel a rohamok csak a gyógyszerekhez tartozó utasítások pontos betartásával előzhetőek meg hatékonyan. A betegség és a betegek sokszínűsége (sokszor gyerekeknél is előfordulhat ez az állapot), illetve az antiepileptikumok kicsi terápiás szélessége miatt a gyógyszerek adagját, esetleg több készítmény kombinációját minden esetben egyénileg kell meghatározni.

A kezelés szinte mindig monoterápiával, azaz egy gyógyszer alkalmazásával kezdődik, és a terápia ideje alatt rendszeres vérszint-, vérkép-, és májműködés-ellenőrzésre van szükség a megfelelő dózis beállításához és a terápia hatékonyságának ellenőrzéséhez. Amennyiben a monoterápia sikertelennek bizonyul, különböző támadáspontú gyógyszerek kombinálására is szükség lehet. Ez javítja a kezelés hatékonyságát, emellett csökkenhetnek az esetleges mellékhatások is.

Mindez azonban szigorú szakorvosi felügyeletet igényel. A gyógyszerszedésben bekövetkező hirtelen változások rohamot idézhetnek elő, illetve szintén figyelembe kell venni, hogy a benzodiazepin- és barbiturátszármazékok a szervezet függőségéhez vezethetnek. Így az antiepileptikumok elhagyása/változtatása minden esetben óvatos fokozatosságot és szakorvosi felügyeletet igényel a beteg biztonsága érdekében. A gyógyszerek elhagyására 3-5 év rohammentesség esetén van lehetőség, csak szakorvosi javaslatra, az orvos felügyelete mellett.

Bővebben Az epilepszia gyógyszeres kezelése

Az antiepileptikumok típusai

Az antiepileptikumok csoportosítása több szempontból is lehetséges, pl. hatásmechanizmus, kémiai szerkezet stb. alapján, de az egyik legpraktikusabb csoportosítási mód, ha a befolyásolt rohamok típusa szerint próbálunk meg kategorizálni. Ez alapján 4 csoportot különböztetünk meg:

• főként parciális rohamok és tónusos-klónusos generalizált rohamok kezelésére szánt gyógyszerek (pl. phenytoin, karbamazepin, vigabatrin, gabapentin, pregabalin, topiramát);
• csak absence típusú generalizált rohamok kezelésére szánt gyógyszerek (pl. ethosuximid);
• széles spektrumú antiepileptikumok (pl. valproátok, lamotrigin, levetiracetám, benzodiazepinek);
• status epileptcus és nem epilepsziás görcsök gyógyszerei.

Mellékhatások

Az antiepileptikumok számos mellékhatással rendelkeznek, így érdemes odafigyelni rájuk, és bármilyen mellékhatás előfordulása esetén jelezni azt a kezelőorvos számára. Az epilepszia kezelése során leggyakrabban előforduló mellékhatások:

• idegrendszeri tünetek: pl. szédülés, sedatio, ataxia, nystagmus
• csontvelőkárosodás és lymphadenopathia
• krónikus kezelés során kialakulhatnak krónikus, visszafordíthatatlan tünetek, pl. magatartászavarok.
• perifériás neuropátia

Terhesség esetén az epilepsziás rohamok magzati hypoxiát okozhatnak, az antiepileptikumok alkalmazása viszont megnöveli a magzati fejlődési rendellenességek kockázatát, ezért terhesség tervezése vagy fennállása esetén minden esetben elengedhetetlen a kezelőorvossal való konzultáció a magzat és az anya számára legbiztonságosabb kezelés kiválasztásához. Emellett az epilepszia miatt kezelés alatt álló terhes nőknél fokozottan figyelni kell a megfelelő folsavpótlásra a velőcsőzáródási rendellenesség megelőzése érdekében.

Antiepileptikumok és más gyógyszerek szedése

Az antiepileptikumok alkalmazása során „kényes természetük” miatt számítani lehet különböző gyógyszerkölcsönhatásokra is. A legismertebb ezek közül, hogy az antiepileptikumok és a szájon át szedett fogamzásgátlók csökkentik egymás hatását, így ilyen kezelés esetén érdemes lehet biztonságosabb fogamzásgátló módszert alkalmazni.

Bővebben Milyen fogamzásgátlási módszert válasszak, ha epilepsziás vagyok?

A másik legismertebb kölcsönhatás, hogy az antiepileptikumok és az alkohol, illetve az antihisztaminok nyugtató hatása összeadódhat, ezzel komoly problémákat okozva. Ezeken túl természetesen számos különböző interakció előfordulhat, így a kezelőorvost minden esetben érdemes tájékoztatni minden egyéb vényköteles és vény nélküli készítmény szedéséről.

Mindent összefoglalva elmondható, hogy a különböző típusú epilepsziás állapotok kezelésére szánt gyógyszerek alkalmazása nagyon gondos odafigyelést igényel, így a terápia során az egyik legfontosabb szempont a hatékony együttműködés és óvatosság.

Ez is érdekelheti

• Az epilepszia tünetei, az epilepsziás roham
• Az epilepszia kezelése
• A ketogén diéta szerepe az epilepsziás betegek kezelésében

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész
Felhasznált irodalom: Janszky József et al: Status epilepticus; Gyires-Fürst: A farmakológia alapjai - Antiepileptikumok