Újdonságok a neuropátia diagnosztikájában - A szürke 256 árnyalata
megjelent:
A perifériás idegek betegségeiről, és ezek vizsgálati lehetőségeiről, a napjainkban alkalmazható diagnosztikus újdonságokról esett szó február elején, a Semmelweis Egyetem legújabb sorozatának (Szenior Akadémia) nyitóelőadásán.
A neuropátiának nincs hivatalos magyar megfelelője, hiába keresnénk rá fordítást – indította mondandóját dr. Arányi Zsuzsa egyetemi tanár (SE Neurológiai Klinika). A mononeuropátia diagnózis egyetlen ideget érintő elváltozásra utal, a polineuropátia pedig sok ideg megbetegedése.
Dr. Arányi Zsuzsa az idegek anatómiájáról mutat felvételeket. Látjuk az élő ideget, a szövettani, ultrahangos képét. Az idegeket erős kötőszövetes burok veszi körül, a kötegeken belül csaknem párhuzamosan futnak. Külső burkot jelent az epineurium (illetve rugalmas kötőszövete a perineurium). A sejtes elemekből álló rostköteg borítása kapcsán szó esik a vér-ideg gátról is, ami az idegrendszerben egyféle határfelszínt jelent.
| Az idegsejtek sokfélesége |
| Az idegek hálózatota alkotja az idegrendszert, mely központi és környéki (perifériás) részre ostható. A központi idegrendszer része az agy és a gerincvelő, a perifériás idegrendszert alkotó idegek biztosítják az összeköttetést a központi idegrendszer és a szervek között. A szomatikus idegrendszer részét az agyidegek és a gerincvelői idegek képezik, míg a vegetatív idegrendszer két, egymással szorosan együttműködő egysége a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer. Ez a felosztás kissé mesterséges, hiszen maga az idegrendszer egy összehangolt működésű egységes rendszer. Ez is érdekelheti Idegrendszeri szabályozásunk titkai |
A neurológus egyetemi tanár egy másik alapfokú ismeretet idéz fel: Luigi Galvani híres békakísérletét. A 18. században élt olasz orvos, fizikus, biológus, filozófus volt az, aki elsőként ismerte fel az elektromosság és az élet közötti kapcsolatot: a bioelektromosságot. Kutatótárs-feleségével együtt figyelték meg (1780-ban), hogy az elpusztult béka lábizmai összerándulnak, ha elektromos feszültség éri őket. Elsőként tanulmányozták az élőlények szöveteiben (idegek, izmok) létező elektromos mintázatokat, jelzéseket. Ennek hátterét csak nemrégiben (1952-ben) írták le más kutatók (Hodgkin, Huxley, illetve Katz).
Idegkárosodás és az idegek regenerálódása
Ha a velőshüvely, vagy egy egész idegrost károsodik, mert megszakad (a rost szétesik, majd felszívódik), a részleges vezetési blokk tünete: érzéskiesés, majd bénulás. A vizsgálati módszerrel lokalizálni lehet, hol történt a károsodás.
Jó hír, hogy a velőshüvely 4-12 hét alatt spontán visszaépül, rossz hír viszont, hogy a folyamat semmilyen szerrel nem gyorsítható. A regeneráció feltétele, hogy megtalálják egymás felé az utat a növekvő rostvégek, melyek a sérülés helyén nyúlványokat kezdenek indítani a cél felé. Így az üresen maradt kötőszövetes burokban, általában napi 1 mm-t haladva nő.
A gyógyulás ideje teljes egészében a távolságtól függ. A könyöknél akár 1 évbe is telhet, amíg a regenerálódó axon megtalálja a kötődési pontot. Van, amikor műtéti megoldást keresnek, összevarrják az axont. De ha nagy a rés (a folytonossági hiány), pótolni kell. Máshonnan, egy (érző)idegből kiemelt graft hidalja át a be nem töltött távolságot.
| Vizsgálati módszerek: elektroneurográfia (ENG) és elektromiográfia (EMG) |
| Az idegek vizsgálóeszközzel való elektromos ingerlése a szervezetben jelentkező problémák kimutatására szolgáló módszer. Az elektoneurográfia (ENG) eljárás során a bőrön át elektromos árammal ingerlik az idegeket, a kapott választ elvezetve, számítógépes elemzés mutatja az eredményt. A kapott válasz – vagyis a vezetés, az ingerületterjedés – alapján lehet következtetni az ideg szabályos, illetve kóros működésére. Az idegrendszer két részből áll: a központi (agy és gerincvelő) rész betegségei az ENG módszerével nem tárhatóak fel, ám a környéki (perifériás) idegrendszernek és az izmoknak a vizsgálatát ez jól szolgálja. |
A láthatóvá tett ideg, neuroszonográfia
A perifériás idegeket nagyfelbontású képalkotás révén jól meg lehet jeleníteni. Dr. Arányi Zsuzsa például egy hónalji ideg hosszmetszeti felvételén ezt be is mutatja.
Az idegszövet tanulmányozására szolgáló úgynevezett neuroszonográfia diagnosztikai eljárása viszonylag nemrégiben jelent meg az orvosi gyakorlatban. Az eszköz forradalmasította a perifériás idegek kórfolyamatainak vizsgálatát. Újszülöttek agyának UH-vizsgálatában mára rutinszerű eljárás lett, a neonatológus indikációinak megfelelően.
Az idegeket ultrahangos módszerrel jól lehet vizsgálni, mert a végtagokon az idegek szinte a felületen futnak. Megfigyelésüket csak méretük (1-10 mm) korlátozhatja, így nagyfelbontású, magas frekvenciájú (18MHz-s) ultrahang vizsgálófej szükséges hozzá. A jelátalakító segítségével megítélhető az ideg belső szerkezete.
Az eljárás alapelve, hogy a sugár egy része visszaverődik a szövetekről. A csont veri vissza legjobban a sugarat, mögé tehát nem látni. Az ér továbbengedi a sugarat. A különböző szövetek között (a szövethatárokon) eltérő tónusú részek látszódnak. Ezeken a nagyon speciális fekete-fehér ultrahang felvételeken a szürkének összességében 256 árnyalata mutatkozhat meg (mégha szabad szemmel a laikus nem is látja a 256 árnyalat tizedrészét sem)!
A Szenior Akadémia előadását nyomon követők hallhatnak az orvos diagnosztikus munkájának részleteiről. Arról, hogy milyen paramétereket vizsgálnak. Hogy milyen lehet az ideg (és a sérülés) mérete, mértéke, a folytonosság (és hiánya), a környező struktúrák, az erezettségük. A felvételen együtt keressük egy jóindulatú idegdaganat (schwannoma) felvételén, hogy folytonos-e az ideg.
Képet kapunk arról, amikor idegrostokból és kötőszövetből álló idegdaganat, azaz csomó képződött az elvágott és regenerálódni nem képes idegroston. Vállficam esetén előfordul, hogy elszakad a hónalji ideg. Gyakran ganglion-ciszta nyomja össze az ideget. Mozgó felvételen látunk esetet, amikor a könyök hajlítása közben átugrik a csonton az ideg, kockáztatva az ismétlődések miatti sérülést. E folyamatot csak a dinamikus ultrahang segítségével képes meglátni a vizsgálatot végző orvos – nem csak kórállapotok, de sokféle anatómiai eltérések megfigyelésére is módot kap így. A sérült idegeknél a színkódolt Doppler UH módszerét szokták alkalmazni.
Mi történik neuropátia esetén?
Végezetül rátér az előadó a címben ígért neuropátia tüneteire. Ha az érzőrost károsodik, égő, nyilalló, sugárzó fájdalom jelentkezik. Kóros („fonák”)-érzetek alakulnak ki, amikor olyasmit érzünk, ami nincs is. Ilyesmi lehet: zsibbadás, bizsergés, elektromosság, hideg, tűszúrás, csökkent érzés, izomgyengeség, bénulás, izomsorvadás.
Felléphetnek vegetatív zavarok: a száraz bőr mellett súlyosabbak a vizelési, szexuális problémák. Látszólag semmitmondó, jegyzi meg az egyetemi tanár, ha valakinek folyton fázik a lába. Az ilyen eseteket, gyakran tévesen, érsebészetre küldik, holott az illetőnek esetleg neuropátiás tünete van.
Amúgy a mindennapokban gyakran érzünk itt-ott zsibbadást – például, ha keresztbe tett lábbal sokáig maradunk adott helyzetben. Először zsibbad, ami tehát figyelmeztető jelzés, csak utána jönnek a súlyosabb zavarok. A zsibbadás panasza magától megoldódik, de akár a korai idegsorvadás is megszűnhet, ha a károsodott ideg vissza tud épülni.
Az idegek károsodásának a jele lehet a fájdalom egy típusa is. A normálisnak tartott (a) fájdalommal szemben ismert a (b) neuropátiás. Az elsőt szükséges rossznak nevezi dr. Arányi – ami szöveti sérülés, gyulladás esetén jelentkezik. A sajgó, lüktető, mély, terhelésre romló fájdalom gondra figyelmeztet. Ilyen esetekben a hagyományos fájdalomcsillapítókra jól reagál a szervezet, szűnik a fájdalom. A szervezetnek képesnek kell lennie fájdalmat érezni, az ellenkező esetet „életképtelenségnek” nevezi a neurológus.
A másik típusba (b) a szükségtelen rossz jelzést sorolja dr. Arányi. A neuropátiás nem reagál az átlagos fájdalomcsillapítókra. Ilyenkor speciális, a központi idegrendszerre ható gyógyszerre van szükség.
Lásd még A neuropátiás fájdalom
Sokak panasza a csuklónál jelentkező carpalis alagút szindróma. Ekkor sérül az ideg (nervus mediális), mivel az alagútban térszűkítő folyamat zajlik. Ekkor a csukló területén történő idegleszorítás okoz zsibbadást, fájdalmat. Évente 100 ezer lakosból 200-500 az érintett, háromszor gyakrabban fordul elő nőknél. Tünete a kéz fájdalma, erős éjszakai zsibbadása. A betegek arról számolnak be, meg kell rázni a kezüket, hogy visszatérjen bele az élet. Érzéskiesés, kézügyetlenség, a hüvelyk-párna sorvadása fordulhat elő. Az történik, hogy a szűkületben összenyomódik az ideg, s a nyomástól távolabbi két végén pedig megduzzad, ödémás lesz. Megoldást hozhat a csuklósínezés, a kéz kímélése. Ha mégsem, akkor szalagátvágással járó műtétre kerül sor. Az érzéskiesés csak lassan áll helyre.
A neuropátiás fájdalom legfőbb kiváltója a népegészségügyi problémát jelentő cukorbetegség. A mindennapos szövődményét jelentő polineuropátia és a végtagamputációk leggyakoribb oka ez a perifériás idegekre ható anyagcsere-betegség. Az érintettek 20%-a súlyos fájdalmakról számol be. A leghosszabb idegek a legérzékenyebbek – a lábujjak, a talpak 1-1,5 méteres távolságban vannak a gerincvelőtől. A szimmetrikus zsibbadás formájában jelentkező panasz a lábujjaknál szokott kezdődni. A talpon, a nyomásnak kitett pontokon nem gyógyuló fekélyek alakulnak ki. A tünetek idővel fölfelé haladnak, ekkor alakul ki a kezek érintettsége. A folyamatot a kezelés sem képes visszafordítani, ám megfelelő diéta és gyógyszeres terápia mellett a folyamat előrehaladása lassítható.
Lásd még A diabéteszes neuropátia
Szerző: WEBBeteg - Fazekas Erzsébet újságíró
