A szenzoros integrációs zavar kezelésének és a készségek fejlesztésének a lehetőségei

A fejlesztési szempontok közül az egyik legfontosabb, hogy a szenzoros integrációs zavar nem kapcsolódik szorosan semmilyen más fejlődési problémához, bár lehet autizmus spektrum zavar részjelensége is. Sok, érintett gyermeket nevelő család nehezen kap segítséget. Ennek az az oka, hogy az érzékszervi feldolgozás zavara jelenleg nem elismert orvosi diagnózis.

A kezelés a gyermek egyéni szükségleteitől függ. De általában ez azt jelenti, hogy segítjük a gyerekeket abban, hogy jobban teljesítsenek azokban a tevékenységekben, amelyekben általában nem jók, és segítjük őket megszokni azokat a dolgokat, amelyeket nem tolerálnak. Az érzékszervi feldolgozási problémák kezelését érzékszervi integrációnak nevezik. Az érzékszervi integráció célja, hogy szórakoztató, játékos módon kihívást jelentsen a gyermeknek, hogy megtanuljon megfelelően reagálni, és a mindennapokban problémamentesebben működni.

Ennek számos eszköze lehet. Alapvetően legtöbben a mozgásterápiákat ismerik mint kezelési lehetőségeket: Ayres, DSZIT, alapozó torna, TSMT, INPP mind-mind alkalmasak a kezelésre. A hosszú évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy minden gyermeknek más-más a siker és a fejlődés kulcsa. Sok szülő ajánl egy-egy tornát, ami nekik bevált, de a másik gyermeknek lehet, hogy nem fog. Ki kell próbálni és megtapasztalni, és ha nem működik, választani kell másikat. A tornák mellett pedig ne felejtsük el a lelki és kognitív megsegítést sem!

Bővebben az egyes terápiás formákról

Ergoterápia

A foglalkoztatási terápia (occupation therapy vagy ergoterápia) segíthet a gyermeknek kezelni bármilyen kihívást, amellyel szembesül. Az alapvető megközelítés az, hogy fokozatosan növekvő nehézségű érzékszervi kihívások elé állítsák a gyermeket. A gyermek és szülei konkrét céljaitól függően azonban más terápiák is hasznosak lehetnek.

A széles körben elfogadott diagnosztikai kritériumok hiánya ellenére a foglalkozási terapeuták gyakran látnak és kezelnek érzékszervi feldolgozási problémákkal küzdő gyermekeket és felnőtteket egyaránt.

Ayres-terápia

Az Ayres-terápiát, vagyis az eredeti mozgásterápiát Jean Ayres fejlesztette ki viselkedés- es figyelemzavaros gyerekek számára. Az eszközkészlet is tőle ered: a háló, hinták és különböző méretű labdák. A módszer lényege a szabad választás és az, hogy a gyerekek ösztönösen választjak azt, ami az idegrendszeri fejlődésükhöz szükséges. Ayres koncepciója az, hogy a terápia során az órák alkalmával a gyerekek idegrendszeri szabályozása jobbá válik és ezáltal az adaptív viselkedés javul.

A SZIT (szenzoros integrációs) terápiák közt – bár nem ismert széles körben – van az Ayres-terápiának egy német verziója, ezt Rega Schefgen neve fémjelzi, és itthon gyógypedagógusok használjak. Ez a variáció az, ami a szenzoros profilt teljesen feltérképezi es nemcsak a vesztibuláris (egyensúlyi) és poszturális (testtartási) reakciókkal dolgozik, hanem a tapintással, szaglással, hallással is. Ayres amerikai terápiája is ugyanilyen fejlődést mutat, ma már kiterjed az érzékelés minden területére a fejlesztés az eredeti fejlesztő terápiában is.

DSZIT

A magyar szakemberek különböző területekről érkezve átvették Ayres koncepcióját, és kidolgozták saját ötleteikkel bővítve a DSZIT-et, ezt Szvatkó Anna pszichológus neve fémjelzi, aki a Billenések című szakkönyvet is írta. A DSZIT az ayres-i terápiás módszert ötvözi a gyermekpszichológia, játékterápia és a hazai Budapesti Iskola hagyományaival. A DSZIT-ben a "dinamikus" nem a mozgásra, hanem a lelki folyamatokra utal. Így tehát a magyar Ayres-terápia neve DSZIT, azaz dinamikus szenzoros integrációs terápia. Fontos eleme a gyermek számára a szenzoros integrációt támogató gazdag eszköztár, izgalmas egyesúlyozó eszközökkel, a gyerek választásainak és képzeletének beépítése a fejlődést segítő mozgásterápiás folyamatba. A gyermek számára ez a terápia játék, a terapeuta részéről tudatosan tervezett és kísért folyamat. Mindig terapeuta végzi. Egyéni és kiscsoportos formában is elérhető.

TSMT

A másik nagy ,,iskola" a TSMT (Tervezett Szezomotoros Tréning), amelyet Lakatos Katalin konduktor állított össze a konduktív pedagógiai és edzéselméleti alapokon. Tréningszemléletű, ismétlődő, bizonyos elemszámmal ismétlendő, egyre nehezedő feladatsorokkal. Egyéni és csoportos formája is ismert. Kevésbé eszközigényes, mint a DSZIT, de itt is sok egyensúlyi helyzetet, mozgáskoordinációt fejlesztő eszköz van. A ,,tervezett szenzomotoros tréning" kötött feladatok kivitelezésével gyakoroltatja a mozgásokat, és ezzel a képességek fejlődését kívánja elérni. A magyar szenzomotoros fejlesztések további eltérése az eredeti Ayres-terápiától ez esetben, hogy nagyon kicsi gyerekekkel, esetenként csecsemőkkel is végzik. A TSMT torna lehet otthoni, egyéni tréning, illetve érettebb gyerekek számára csoportos tréning. A csoportos tornákon általában 4-10 fő vész reszt, a csoportok szervezésénél homogenitásra törekszenek a TSMT-trénerek. A korosztály 3 hónapos kortól kb. 12 éves korig terjed. Szenzomotoros tornáról van szó, vagyis a szenzoros ingerekre adott motoros válaszok a fejlesztés alapjai. Nagyon sok kognitiv feladattal bővítik a feladatsorokat, a korosztályi es fejlődésbeli sajátosságok figyelembe vételével.

A korai időszakban úgynevezett Home-tréning során a szülők a gyerekekkel otthon végzik a gyakorlatokat (megfelelő elemszámmal és gyakorisággal). Ha a gyermek ellenáll, nem örömmel végzi, akkor az a helyzet a szülő-gyerek kapcsolatot sok konfliktussal terheli. Ez az egyik kritikája is, a szülőből ugyanis az otthoni környezetben pedagógus válik, a fejlesztés érdekében kötelezően meghatározott számban ismétlődő, sokszor a gyermek számára nehezebb feladatok elvégeztetése a szülő felé a gyermek részéről egyes esetekben felesleges ellenállást szülhet, megnehezítve vagy tovább terhelve a szülő-gyermek kapcsolatot. Nagyon kicsi életkorban nem elvárható a tréning- és feladattudat, ilyenkor, ha a TMST-re esik a választás vagy ez az, ami elérhető, érdemes a terapeuta által vezetett formánál maradni.

Alapozó terápia

Elve, hogy a gyerekeket végigvezeti a mozgásfejlődés korai formáin, és újratanítja a csecsemőkori mozgásokat, pl. gurulás, kúszás, mászás. A koordináció fejlesztésében összetett kar- es lábmozgásokat tanít, és ritmikai képességeket, beszédfejlesztést is végezve intenzíven járul hozzá a diszlexia terápiájához és a figyelem fejlődéséhez. Míg az előzőeket szenzomotoros fejlesztéseknek nevezzük, ez inkább motoszenzoros fejlesztés, ami azt jelenti, hogy a mozgáskészségek fejlesztése a cél, és az eredmény a javulás, az érzékelés fejlődésében is megjelenik.

DIR modell

A terápia egy további típusát fejlődési, egyéni különbségen, kapcsolaton alapuló (DIR (Developmental, Individual Difference, Relationship-based)) modellnek nevezik. Ezt a terápiát Stanley Greenspan, MD és Serena Wieder, PhD fejlesztette ki.

Ennek a terápiának a nagy része a „padlós idő” módszer. A módszer több játékmenetet tartalmaz a gyermekkel és a szülővel. A játékmenetek körülbelül 20 percig tartanak.

A foglalkozások során a szülőket először arra kérik, hogy kövessék a gyermek példáját, még akkor is, ha a játék közbeni viselkedés nem jellemző. Például, ha egy gyerek újra és újra ugyanazt a helyet súrolja a padlón, a szülő is ugyanezt teszi. Ezek a cselekvések lehetővé teszik a szülő számára, hogy „belépjen” a gyermek világába.

Ezt egy második szakasz követi, ahol a szülők a játékfoglalkozások segítségével kihívásokat állítanak a gyermek elé. A kihívások segítenek a gyermeket a Greenspan által a szülővel „megosztott” világba vonni. A kihívások pedig lehetőséget teremtenek a gyermek számára, hogy olyan fontos készségeket sajátítson el, mint például megfelelő kapcsolódás, kommunikáció, gondolkodás.

A foglalkozások a gyermek igényeihez igazodnak. Például, ha a gyermek hajlamos alulreagálni az érintésre és a hangokra, a szülőnek nagyon energikusnak kell lennie a játék második szakaszában. Ha a gyermek hajlamos túlreagálni az érintésre és a hangokra, a szülőnek megnyugtatóbbnak kell lennie. Ezek az interakciók elősegítik a gyermek előrehaladását és – a DIR terapeuták úgy vélik, hogy – az érzékszervi problémák megoldását is.

INPP

Az INPP módszert kb. 40 éve a Dr. Peter Blythe pszichológus vezetése alatt álló Institute for Neuro-Physiological Psychology (Neuro-Fiziológiai Pszichológia Intézet) dolgozta ki az angliai Chesterben. A kutatók eredetileg felnőttek neurotikus jellegű panaszainak (szorongás, tériszony, pánikbetegség, dezorientáció, tömegiszony, fóbiák stb.) fizikai hátterét keresték, azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a felnőttek fenti problémáinak gyökere azonos az egyre növekvő számú, tanulási és viselkedési nehézségekkel küzdő gyermekek problémáinak eredetével, s amely nem más, mint az idegrendszeri éretlenség.

Nyilvánvalóvá vált minden esetben a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszer alulműködése és a reflexrendszer éretlensége is. E fizikai problémák feltárására kidolgoztak egy tudományosan megalapozott, minden működési területre kiterjedő vizsgálati módszert, a kezelésre pedig egy holisztikus szemléletű, minden működési területre kiterjedő reflexstimuláló és reflexgátló szenzomotoros programot. Hazánkban is egyre szélesebb körben elérhető ez a módszer is.

Mi alapján válasszunk terápiát?

Az idegrendszeri integrációt elősegítő mozgásterápiás módszerek között lényeges módszertani és szemléletbeli különbség vannak. A fejlődésbeli nehézségek, illetve komolyabb problémák, a család és a gyermek ismerete, és a diagnosztika is fontos a megfelelő irány megválasztásában. Érdemes fejlődésneurológusnál/gyermekneurológusnál kezdeni a kivizsgálást, ezt követheti a nevelési tanácsadó vagy a pedagógiai szakszolgálat felmérései.

A gyermek életkora, a fejlődése, a probléma, ami miatt segítséget kérnek, és a szenzoros diagnosztika eredményei alapján jobbára a lakókörnyezetben elérhető lehetőségek alapján lehet dönteni, választani. A lakhely szerinti pedagógiai szakszolgálatoknál változó, hogy milyen ellátásokat, tanácsadásokat tudnak biztosítani, hosszú a várakozás, de el lehet indulni ezen az úton is, vagy magán úton direktben a fenti terápiás eszköztárat kínáló, szimpatikus magánellátásban dolgozó szakemberhez vinni a gyermeket felmérésre, esetleg kivizsgálásra és terápiára szakosodott centrumba. Magyarországon komplex kivizsgálást kínál – a teljesség igénye nélkül – a Bethesda Kids vagy a Vadaskert vagy akár a szekszárdi Neuroharmonia.

Mindegyik diagnosztikus szakember a saját terápiája diagnosztikáját csinálja – ezekben sok átfedés is van. Az eredmények alapján jellemzően pedig a saját terápiáját javasolja. A szenzomotoros tesztek mellett a közelmúltban már Magyarországon is elérhetővé vált a szenzoros feldolgozás egyes modalitásokra és szabályozásukra, önszabályozásra vonatkozó profilja is. Továbbá Ayres munkáját folytatva jelenleg kidolgozás alatt van egy nemzetközi, szintén minden területre kiterjedő teszt sztenderdizálása is a még pontosabb diagnózisok felállításához.

A szülők egymásnak a saját élményeik, tapasztalataik alapján ajánlanak terápiás formákat, kevésbé szakmai szempontok alapján, de a tapasztalatok megosztása sokat segíthet a szülőtársaknak, hogy a gyermekük természetéhez jobban illeszkedő terápiát válasszák.

Ha a gyerekeket segítik az érzékszervi problémáik kezelésében, akkor jó eséllyel, idővel, nem lehetnek megoldhatatlan problémák. Azonban azok a felnőttek, akiket nem diagnosztizáltak vagy nem kezeltek, egész életükben küzdhettek ezzel az állapottal, ami alulteljesítéshez vagy depresszióhoz vezethetett. A legtöbbet tehát a szülő saját és a környezet türelmes és elfogadó hozzáállása, és a gyermekre szabott kommunikáció segít, plusz a rengeteg mozgás.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Sensory Processing Disorder (WebMD)
• Institute for Neuro Physiological Psychology Magyarország
• Magyar DSZIT Egyesület (Dinamikus szenzoros integrációs terápia)
• Szenzoros Gyerekek Szüleinek Segítő Csoportja, Kakuk Sarolta, Nagy-Tószegi Cecília terapeuták