Csecsemőkori primitív reflexek visszamaradása - Milyen gondot okozhat?

A csecsemőreflexek kulcsszerepet játszanak az ember fejlődésében magzati és csecsemőkorban. Ezek az úgynevezett primitív reflexek általában a gyermek első életéve során halványulnak, integrálódnak vagy akár teljesen eltűnnek, ám néha előfordul, hogy egyes reflexek későbbi életkorban is megmaradnak.

A csecsemőkori primitív reflexek a méhen belüli fejlődés során alakulnak ki, majd a megszületés során aktiválódnak. Tulajdonképpen egy olyan "kezdőcsomag", amivel képesek vagyunk megszületni, életünk első pár hónapját túlélni, jelezni a környezetünknek.

Ezen primitív reflexek megjelenése a központi idegrendszer fejlődésének fontos mérföldkövei, ugyanakkor ideális esetben már a gyermek első életéve során szerepüket vesztik, és a tudatos mozgások lépnek a helyükbe.

Időnként azonban előfordul, hogy egyes reflexek - valamilyen oknál fogva - késői gyermekkorban vagy felnőttkorban is visszamaradnak. Sally Goddard Blythe, az idegrendszeri fejlődés szakértője, részletesen kutatta ezt a témát, és rámutatott, hogy a primitív reflexek maradványai sokszor károsan hathatnak a tanulásra, a mozgásra és az érzelmi stabilitásra.

Primitív reflexek a magzati és csecsemőkorban

A primitív reflexek már a magzati fejlődés korai szakaszában megjelennek, és alapvető szerepet töltenek be a későbbi túlélésben és a motoros fejlődésben.

Néhány példa a csecsemőkori reflexekre:

• Moro-reflex - A csecsemő hirtelen ijedtségre adott reakciója, a végtagok kitárása és összezárása. Egy egykapcsolós jelzőreflex, amely egy adott ingerre vagy beindul, vagy nem. Mivel a csecsemő az őt érő inger forrásától még nem tud eltávolodni, ezzel a reflexszel jelzi az anyjának a “baj”-t, és mivel a reakció vége a végtagok összehúzása, segít neki rákapaszkodni az anyára. A csecsemő számára a Moro-reflex egy teljes testi, idegi, hormonális válaszként működik, ami kifárasztja az egész testet.
• Szopóreflex - Biztosítja, hogy az újszülött tudjon táplálkozni közvetlenül a születése után. A koraszülött babáknál táplálási nehézséget okozhat, ha még nem fejlődött ki. A szopóreflex alapvetően együtt működik a markolóreflexszel.
• Markolóreflex - Amikor a csecsemő automatikusan megmarkolja azt, ami a tenyerét érinti. Ez egyrészt a táplálkozásban fogja segíteni, másrészt a menekülésben segíti az anyát: a baba a markolóreflexszel képes megkapaszkodni és a saját súlyát megtartani.
• Babinski-reflex - Ennek során a csecsemő lábujjai szétterülnek, amikor megérintik a talpát, ami szintén a neurológiai érés jele.

A fenti csecsemőkori reflexek normál esetben fokozatosan eltűnnek, az agy magasabb rendű központjainak ellenőrzése alá kerülnek, ahogy az agy és a központi idegrendszer egyre fejlettebbé válik, majd az önálló, tudatos mozgás átveszi a helyüket.

Ez is érdekelheti Mozgásfejlődés kisgyermekkorban

A reflexek felnőttkori fennmaradásának problémái

Az agytörzsi szintről eredő primitív reflexek túlélőreakciókat tartanak fenn, és ha aktívak maradnak, a testből és az érzékszervekből érkező ingerek el sem érkeznek az agy magasabban szervezett részeibe. Sally Goddard Blythe szerint, ha egyes primitív reflexek nem tűnnek el időben, és továbbra is jelen vannak a gyermek vagy felnőtt viselkedésében, az számos gondot okozhat. Az ilyen "aktív" reflexek a központi idegrendszer éretlenségét jelzik, és gyakran kapcsolatba hozhatók különféle tanulási nehézségekkel, viselkedési zavarokkal és egyéb neurológiai problémákkal.

Tanulási nehézségek

A felnőttkori primitív reflexek jelenléte hátrányosan befolyásolhatja a finommotoros készségeket, a szem-kéz koordinációt, az egyensúlyt és ezzel a koncentrációt. Az egyensúly szerepe létfontosságú, hiszen mindet felülír. Ha az illető folyamatosan az egyensúly (tudattalan) korrigálásával van elfoglalva, az a folyamatos létbizonytalanság érzetében tartja, és elvonja a figyelmét minden egyéb kognitív tevekénységtől is.

A fenti példákat tekintve:

• Moro-reflex: Amennyiben nem tűnik el időben, az érintett személy túlérzékeny lehet a vizuális és auditív ingerekre, mindig, mindenre minden idegszálával és minden izmával reagál. Ez zavarja a koncentrációt és a fókuszálást, különösen olyan környezetben, ahol sok a zavaró tényező (pl. az osztályteremben, munkahelyen). Ezenkívül a Moro-reflexre kellene ráépülnie az érett “üss vagy fuss” reakciónak, a primitív reflex visszamaradása esetén ez azonban nem alakul ki. Felnőttkorban mindez azt eredményezi, hogy pánikhelyzetben is csak lefagy, (szó szerint) széttárja a karját az illető, de nem távolodik el az őt ért negatív ingertől.
• A szopóreflex és markolóreflex fennmaradása a gyermeknél vagy felnőttnél finommotoros nehézségekhez vezethet, ami befolyásolja az íráskészséget és egyéb ügyességi készségeket. Ezenkívül megnyilvánulhat körömrágásban vagy krónikus dohányzásban.
• A Babinski-reflex visszamaradása esetén a járástanulásban lehetnek nehézségek, és egyensúlyi problémák alakulhatnak ki. Ha a talaj ér a talphoz, akkor is reflexesen eltávolodnak egymástól a lábujjak, ahelyett, hogy kapaszkodnának a talajba.

Viselkedési zavarok és érzelmi nehézségek

Az éretlen idegrendszer által okozott primitív reflexek érzelmi instabilitást is eredményezhetnek. Például:

• Ha a Moro-reflex aktív marad, az érintett személy hajlamos lehet a túlzott stresszre és szorongásra, hiszen minden váratlan inger túlreagálásra készteti. Ez gyakori érzelmi "kirobbanásokat" és fokozott ingerlékenységet eredményezhet.
• A szopóreflex és a markolóreflex fennmaradása olyan viselkedést eredményezhet, hogy az illető folyamatosan külső kapaszkodókat keres (akár egy tevékenységet, akár egy másik embert), illetve kívülről várja a megnyugtatást is (dohányzás stb.).
• A Babinski-reflex felnőttkori aktivitása esetén érzelmileg is instabil, bizonytalan lehet az illető, aki könnyen elveszti a lelki egyensúlyát.

Szociális és kapcsolati problémák

Goddard Blythe kutatásai szerint a reflexek felnőttkori fennmaradása szociális nehézségeket is eredményezhet. Az érintett személyek gyakran tapasztalnak nehézségeket a társas kapcsolatok terén, összefüggésben a fenti viselkedésbeli és érzelmi nehézségekkel. Ez gyakran vezet társas visszahúzódáshoz, szorongáshoz, vagy akár depresszióhoz is.

Megoldási lehetőségek

A primitív reflexek fennmaradása esetén késői gyermek- és felnőttkorban az INPP terápia segíthet az idegrendszer érettségének fejlesztésében. Az INPP (Institute for Neuro Physiological Psychology) módszert az angol klinikai pszichológus, Peter Blythe fejlesztette ki mintegy 50 éve. Munkája felesége 35 éves munkássága és publikációi által teljesedett ki.

A módszer egy reflex-stimuláló és -gátló, szenzomotoros, idegrendszeri fejlesztő program. A felmérő vizsgálat után a legmélyebben megtalálható szinttől indítja a korrekciós eljárást, majd fokozatosan építi fel az illető idegrendszerének életkorához illő szintre. Ezt a munkát segítik az érzékszervek vizsgálatai és szükség esetén korrekciói (kiropraktika, craniosacrális terápia stb.), az egyénileg felállított terápiás terv alapján.

Az INPP módszert magánfoglalkozások keretében alkalmazzák fejlesztő szakemberek. A tanúsítvánnyal rendelkező fejlesztők listája itt érhető el.

Szerző: Dr. Bajzik Éva mozgásszervi rehabilitációs szakorvos, manuálterapeuta - Fontanus Egészségközpont
Bemutatkozás, rendeléssel kapcsolatos információk