Mindent a kómáról

A kóma nem más, mint különféle hatások által kiváltott, elhúzódó, tudattalan állapot. A kiváltó ok leggyakrabban súlyos fejsérülés, stroke vagy agytumor, ám a háttérben meghúzódó cukorbetegség vagy fertőzés, anyagcsere- vagy oxigénellátási zavar is okozhatja.

A kóma életveszélyes, instabil állapot, mihamarabbi orvosi ellátást igényel, mivel az agyfunkciók fenntartásához azonnali cselekvés szükséges. Ilyen esetben általában vérvétellel teljes körű laboratóriumi és képalkotó, vagy gerincvíz vételével agyi funkció vizsgálatot rendelnek el, hogy kiderítsék, mi okozta a problémát. Ez elengedhetetlen a megfelelő kezelés érdekében.

A kóma leggyakrabban napokig vagy hetekig tart. Vagy kezeléssel megoldódik, vagy visszafordíthatatlan állapotot eredményez. Azokat, akik ritka esetben ennél hosszabb ideig maradnak a tudattalan, eszméletvesztett állapotban, általában úgy jellemzik, mint vegetatív státuszú beteget. Azoknak a betegeknek, akik több mint egy évig vannak ebben a vegetatív állapotban, nagyon kicsi az esélyük a rendeződésre.

A kóma jelei

A kóma tipikus jelei a következők:

• bezárt szemek,
• végtagok mozgásának hiánya (kivéve a reflexmozgásokat),
• fájdalmas beavatkozásra válaszreakció hiánya (kivéve a reflexmozgásokat).

A kóma rendkívül súlyos állapot, azonnal hívjon mentőt!

Okok

Rengeteg kiváltó oka lehet a kómának, ezek közül a leggyakoribbak a következők:

• traumás agysérülés – a kóma leggyakoribb oka a közlekedési balesetek, sérülések vagy erőszakos cselekedetek miatti sérülés;
• stroke – az agyi vérkeringés hirtelen megszűnése vagy drasztikus csökkenése, a stroke is okozhat kómát;
• cukorbetegség – a túl magas vércukorszint, mely hosszabb ideig magasan marad, vagy hirtelen nagyon leesik, szintén okozhat kómát;
• oxigénhiány – akiket fulladásból mentettek meg, vagy szívinfarktus után újraélesztettek, nem biztos, hogy felébrednek az agyban és a véráramban bekövetkezett oxigénhiányos állapot miatt;
• fertőzés – az encephalitis (agyvelőgyulladás) és a meningitis (agyhártyagyulladás) olyan fertőzések, melyek gyulladást okoznak az agyban, a gerincagyban vagy az agyat körülvevő szövetekben - mindkét fertőzés okozhat kómát súlyos esetekben; egyéb szisztémás vérmérgezés részfolyamata is lehet a kóma;
• mérgek – a túlzottan magas szén- monoxidnak való kitétel, illetve a drogtúladagolás is komoly agykárosodáshoz vagy kómához vezet.

Teszt és diagnózis

Mivel a kómában lévők nem tudják panaszaikat elmondani, az orvosoknak a fizikális vizsgálatra, illetve a hozzátartozók elmondására, laborra és képalkotó eszközökre kell támaszkodniuk. A következő kérdésekre számíthat:

• A kóma hirtelen vagy fokozatosan következett-e be?
• Megelőzte-e látásprobléma, szédülés, zsibbadtság?
• Volt-e a betegnek cukorbetegsége vagy stroke-ja?
• Milyen gyógyszereket szedett?
• Milyen betegségei vannak?
• Megelőző lázas kórkép volt-e, alkohol-, gyógyszer-, drogfogyasztás történt-e?
• Lehet-e mérgezés?

Fizikális vizsgálat

Az orvos megvizsgálja az alapvető idegrendszeri tüneteket, a beteg reflexeit, pupilláját és a fájdalomingerre adott válaszreakcióját. Esetleg jéghideg vagy meleg vizet fecskendezhet a fülébe. Eszméletlen betegeknél ezek a vizsgálatok különféle reflexes szemmozgásokat idéznek elő, a tudattalan állapot okától függően.

Laboratóriumi vizsgálat

A laboratóriumi vizsgálat a következőkből áll:

• teljes vérkép,
• glükóz, ionok, vesefunkció, májfunkció, szívizominfarktusra utaló nekrotikus enzimek, gyulladásos paraméterek, metabolikus eltérések, sav-bázis háztartás, ammónia stb. vizsgálata,
• szén-monoxid-mérgezés vizsgálata,
• drogtúladagolás, alkohol, gyógyszerek, egyéb mérgezés (pl. gomba) vizsgálata.

Gerinccsapolással az orvos folyadékot vesz a gerincvelőből a további vizsgálatok elvégzéséhez.

Agyvizsgálat

CT: A leggyakrabban elsőként választott képalkotó vizsgálat.

MRI: A készülék a mágneses mezők és mikrohullámok segítségével ad képet az agyról. Ennek segítségével megkülönböztethetőek a sérült szövetek az épektől.

EEG: Ez a készülék az agyban végbemenő elektromos aktivitást méri. A mérés során apró elektródákat helyeznek a beteg koponyájára, melyek továbbítják az agy működési hullámait a gépnek.

Egyéb vizsgálatok

Szisztémás betegségnél kiegészítő és célzott vizsgálatok, mint mellkasröntgen, hasi ultrahang, szívultrahang, vér bakteriális tenyésztéses vagy vírusvizsgálata szükséges.

Lehetséges komplikációk

A kóma általában néhány napig vagy hétig tart. Egyesek kezeléssel meggyógyulnak belőle, mások vagy vegetatív állapotba kerülnek vagy meghalnak. A kóma során fellépő komplikációk általában a húgyúti fertőzések, a tüdőgyulladás vagy a felfekvéses fekély, tartós agykárosodás.

Kezelés kóma esetén

A kezelés során a legfontosabb a légzés és keringés fenntartása. Lélegeztetőgép használata, illetve infúzió általi folyadék- és véradás is gyakran szükséges. A beteg gyakran kap intravénásan még a véreredmények megérkezése előtt antibiotikumot, melyre a szeptikus sokk megelőzése, illetve a fertőzések megelőzése miatt van szükség.

A terápia attól függ, mi okozta a kómát. Gyakran műtétre van szükség, hogy az agyat érő nyomást megszüntessék. Máskor viszont a háttérben meghúzódó cukorbetegség, vese- vagy májbetegség kezelése áll a terápia központjában.

Egyes esetekben a kómát kiváltó ok elhárításával az állapot teljesen visszafordítható és a beteg visszanyeri eszméletét. Abban az esetben azonban, ha az agyat súlyos sérülés érte, maradandó agykárosodással kell számolni, vagy azzal, hogy a beteg esetleg soha nem fog magához térni.

Forrás: WEBBeteg
Cs. K., fordító
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus