Epilepszia gyermekkorban
frissítve:
Mivel az agy gyermekkorban még fejlődik, az epilepszia tünetei az idő előrehaladtával változhatnak, átalakulhatnak, a különböző életkorok szerint eltérő típusai fordulnak elő.
A téma cikkei - Epilepszia |
| 5/1 Az epilepszia és tünetei |
Az epilepszia egy olyan krónikus és rohamokban jelentkező betegség, amelyben az agyi idegsejtekben rendellenesen fokozódnak a kisülések. Az epilepszia előfordulása a gyermekek közel egy százalékát érinti.
Gyermekkorban a különböző életkorok szerint eltérő típusai fordulnak elő. Lehet rosszindulatú, nehezen vagy alig kezelhető formája, illetve olyan fajtája, mely a gyógyszeres kezelésre nagyon jól reagál, illetve kinőhető.
Az agy működése kapcsán elektromos tevékenység keletkezik. Ezt EEG-készülék segítségével lehet mérni. Ha az agyban valami oknál fogva ez az elektromos tevékenység felfokozódik, az kisülés formájában jelentkezik. Az elektromos tevékenység fokozódása lokalizálódhat csak egy kis területre az agyban, de onnan végigterjedhet és az egész agyat aktivizálhatja.
Ez a fokozott elektromosság az adott területért felelős tevékenység fokozódásában vagy kiesésében jelentkezhet. Így igen színes képet láthatunk, például izomrángást, végtagrángatózást, csámcsogó mozgást, nyeldeklést, de bambulást, összecsuklást és számos egyéb megnyilvánulási formát is.
A gyermekkori epilepszia sajátossága, hogy - mivel az agy gyermekkorban még fejlődik - az epilepszia tünetei az idő előrehaladtával változhatnak, átalakulhatnak.
Rizikótényezők |
| Magzati életkorban elszenvedett fertőzések, ártalmak, szülési trauma, oxigénhiányos állapotok, agyhártyagyulladás, fejsérülés, az agy veleszületett fejlődési rendellenességei, családban előforduló epilepszia mind, mind hajlamosító tényezők. |
Milyen tünetek utalhatnak az epilepsziára?
Az epilepsziákat két csoportra lehet osztani. Az első csoportba a generalizált, a másodikba a lokális rohamok tartoznak. A generalizált azt jelenti, hogy a roham kiterjed az egész agyterületre, míg a lokális csak az agy egy kis részét érinti. Mindkét típuson belül további két csoport különíthető el, az idiopathias forma, és a tüneti.
Az idiopathiás formák hátterében általában a genetikai öröklődés kimutatható. Általában valamelyik családtag is ebben szenvedett. Ezek általában jóindulatúak, gyógyszeres kezelésre jól reagálnak, illetve több fajtáját a gyerek ki is nőheti.
A tüneti formák hátterében általában valamely agyi struktúra sérülése, fejlődési rendellenessége, daganata mutatható ki. Ezek általában nagyon rosszindulatú fajtájúak, sokszor a gyógyszeres kezelésre sem reagálnak. Gyakran szellemi leépüléssel, magatartászavarral járnak együtt.
Ha az epilepszia szót meghalljuk, legtöbbször az úgynevezett generalizált vagy nagy roham jelenik meg szemünk előtt. Ez 1-2 perctől akár 15-20 percig is tarthat. A roham a test kifeszítésével indul, majd a gyermek egész teste rángatózik. Közben a szája habzik, vizeletét, székletét maga alá eresztheti. A roham után a gyermek egész teste elernyed. A roham lezajlása után percekig nem tér magához. Az epilepsziás rohamra a gyermek nem emlékszik, a roham alatt nem ébreszthető.
A fentebb említett parciális epilepsziára ezzel szemben az jellemző, hogy a rohamba általában csak egy terület vonódik be, például csak az egyik kéz, vagy csak az egyik láb rángatózik. Ez persze generalizálódhat és végül az egész test rángatózni kezd.
A köztudatban nem él, de vannak olyan epilepszia fajták, amikor a roham alatt az adott agyterület működése kiesik. Ilyenkor a gyermek elbambulhat, nyála folyik, a kontaktus megszűnik vele, az adott tevékenységet hirtelen abbahagyja, például az írást, majd a roham lezajlása után teljesen máshol folytatja azt.
Máskor járás közben összecsuklik lába, keze elernyed, így elesik és súlyos sérüléseket szerezhet. De ha például a látókéregben jön létre az agyi izgalmi tevékenység, akkor a gyermeknek látási hallucinációi keletkezhetnek vagy éppenséggel a rohamra átmenetileg megvakul. Innen is látható, hogy milyen sokfajta tünete lehet az epilepsziának. A gyermekkor sajátossága továbbá, hogy meghatározott, hogy mely életkorban milyen típusú epilepsziák alakulhatnak ki.
| A gyermek védelmében |
| A roham alatt védjük testét, hogy ne üsse meg magát. Szájába keresztbe tegyünk például fakanalat, hogy ne harapja el nyelvét. Ha gyermekünk epilepszivál gondozott és van otthon végbélbe adható görcsoldó gyógyszerünk, azonnal alkalmazzuk, illetve hívjuk orvosunkat vagy a mentőt. Első roham esetén azonnal hívjunk orvost! Nagyon fontos az epilepsziás gyermek gondozása és a család támogatása. Segíteni kell a gyermek beilleszkedését a társadalomba, fontos a megfelelő pályaválasztásban való támogatása. Sportolás szempontjából sem végezhet olyat, mely rá nézve veszélyes lehet, például úszás. Azonban mindenképpen fontos, hogy a gyermekkel szemben támogatóan lépjünk fel, segítsük őt mindennapjaiban. |
Az orvosi rendelőben
Nagyon fontos a tünetek részletes kikérdezése. Sokszor már az elmondottak segítségével a gyanút az orvosban megerősíti, illetve eltéríti az epilepszia irányából. Az anamnézisben fontos a családban előforduló epilepsziára, a gyermek fejsérülésére, egyéb agyi traumákra, a terhesség, a születés körülményeire rákérdezni.
Ezután következik a gyermek vizsgálata. Ennek során olyan eltéréseket keresünk, mely agyi károsodásra utalhat. Laborvizsgálat segítségével olyan eltéréseket lehet kimutatni (pl. alacsony vércukorszint, elektrolit eltérések), amelyek a roham kiváltásában játszhattak szerepet. Az EEG vizsgálat szintén fontos az epilepszia diagnózisában. Ennek során a gyermek fején kis elektródákat helyeznek el, melynek segítségével az agyi elektromos tevékenységet számítógép képernyő monitorára vetítik.
Ha az agyban kóros aktivitás van, azok kóros elektromos hullámok formájában láthatóak. Ha az EEG-vizsgálat során az agyi elektromos tevékenység normális, de erős a gyanú arra, hogy a gyermek panaszait epilepszia okozta, akkor az epilepsziát különböző módszerekkel provokálni lehet. Például a gyermeket felszólítják arra, hogy szaporán vegyen lebegőt, villogó fényt, alvásmegvonást alkalmaznak stb.
A rohamokat videokamerával fel lehet venni. Mikor a diagnózis felállítása nehéz, a szülők is tudnak azzal segíteni, ha a rohamot videóra veszik. Persze ez lelkileg nagyon nehéz, de a gyermek kezelésében sokat segíthet.
A diagnózis felállításában a koponya-CT, MRI is segítségünkre vannak, különösen, ha a panaszok hátterében agyi strukturális eltérésre van gyanú.
Az epilepszia kezelése
Az epilepszia gyógyszeresen (antiepileptikum), illetve műtétileg kezelhető. Nagyon fontos, hogy az epilepszia diagnózisát csak akkor mondják ki, ha az biztos. Nem egy epilepsziás roham után több nem is fordul elő, így a diagnózis kimondásával és a kezeléssel várni lehet.
A gyógyszeres kezelés sokban függ az epilepszia fajtájától. Sajnos van, hogy egy adott gyógyszer nem használ és másikra kell váltani, van hogy kombináltan kell adni. Ilyenkor az orvos mindig gondosan mérlegel, ugyanis sajnos a gyógyszereknek nem egyszer mellékhatásukkal kell számolni. A gyógyszert mindig fokozatosan szabad beállítani és ha valamiért el kell hagyni azt is csak fokozatosan lehet. A gyógyszeres kezelést általában három rohammentes év után szokták fokozatosan kihagyni. Van azonban olyan epilepszia fajta, amelynél egy életen át kell szedni a gyógyszert.
Nagyon ritkán például agyi fejlődési rendellenességek, kezelhetetlen roham esetén műtéti megoldásra kerülhet sor.
Bővebben Az epilepszia kezeléséről részletesen
Lásd még A ketogén diéta és szerepe az epilepsziás betegek kezelésében
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Balogh Andrea, gyermekorvos
