Kóma - Mit érez a kómás beteg? Mik a kilátások?
megjelent:
Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet tájékoztatója a kómás állapotról, szervezetben lezajló folyamatokról, illetve a kezelés lehetőségeiről.
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet
Koponya-agysérültek Rehabilitációs Osztálya
Kedves Betegeink és Tisztelt Hozzátartozók!
A súlyos agysérülést követő kómás állapotról, a kezeléséről személyes információkon kívül szükségesnek tartjuk az alábbi általános tájékoztatást is.
A kómás állapot általában valamilyen idegrendszeri sérülés után lép fel. A kiváltó ok lehet autóbaleset – amikor erős ütés éri az agyat –, magasból vagy lépcsőről leesés, sportsérülés, de agyi keringési zavar (pl.: újraélesztés, sokkos állapot), agyi infarktus (stroke), sőt agydaganat is. Minden alkalommal olyan agyi károsodás jöhet létre, amely miatt nincs kontaktusunk, tudatos kapcsolatunk a beteggel.
Magyarországon évente több ezren kerülnek hosszabb-rövidebb ideig kómás állapotba. Ilyenkor általában az intenzív osztályon kezelik a betegeket, és csak néhány száz esetben marad meg a kómás állapot hosszabb ideig, akár hónapokig is. Problémát igazán az utóbbi esetek okoznak. Ilyenkor agykárosodás következtében kialakuló állapotról van szó, amikor a beteggel közvetlen kapcsolatunk nincs, lélegzik, szíve működik, táplálható, de a külső környezetre nem-, vagy csak alig reagál. Fekszik az ágyban, ám kontaktus nem létesíthető vele. A szem nyitott vagy zárt egyaránt lehet, az utóbbi eset nyilvánvalóan súlyosabb helyzetre vall.
Régóta ismert a kómás állapot, már az ókorban is előfordult, csakhogy korábban az ilyen betegek túlélési esélyei minimálisak voltak. Később is csak attól függően maradtak a betegek életben néhány napig, hogy meddig tudták etetni és ápolni őket. Az életesélyeik igazán az orvostudomány fejlődésével (az elmúlt 20 év eredményeinek köszönhetően) nőttek meg.
Ha valakit baleset ér, a mentő személyzete már a helyszínen megkezdi a beteg állapotának stabilizálását, és rövid idő alatt, akár egy-két óra múlva már a műtőben-, majd az intenzív osztályon lehet a beteg. Így még a legsúlyosabb esetekben is esélyük lehet a túlélésre. A gépi lélegeztetés-, az intenzív kezelés- és a mesterséges táplálás is egy életveszélyes időszakon segíthet át. Mindezeknek köszönhetően egyre több, korábban nem menthető beteget sikerül életben tartani. A kómás beteg száma az elmúlt években megnőtt, így az ellátásukra fel kell készülni, hiszen egyre nagyobb gondot okoz az egészségügynek és az érintett családoknak egyaránt.
A kóma időtartama döntően az agykárosodás mértékétől függ, elsősorban ezen múlik, hogy visszatér-e a páciens tudata, vagy kómában marad véglegesen. A sérüléskor- és az első hetekben csak a károsodott agyi struktúrák vizsgálata (koponya Ct, elektrofiziológiai módszerek) végezhető el, a regeneráció mértékét, a későbbi kilátásokat előre és pontosan megmondani általában nem lehet, csak a statisztikai módszerek és tapasztalataink alapján becsüljük meg.
A stabil kómás állapot a gondozástól függően évekig, elvileg talán évtizedekig is eltarthat. Ma már a technika és az ápolás fejlettsége lehetővé teszi ezt. A súlyos agysérült tudatának visszatérése azonban rendszerint nem hirtelen történik. Hosszú folyamatról van szó, a javulás hónapokig, sőt nem ritkán évekig is eltarthat.
| 17 év kóma után halál: emberölés, vagy "kegyes" vég? |
| Jogi és politikai vitát váltott ki az 1992-es autóbalesete óta kómában fekvő Eluana Englaro ügye, akinek vegetatív állapotát az orvosok már tíz éve visszafordíthatatlannak nyilvánították, és mesterséges életben tartását családja kérésére egy udinei klinikán megszüntették. Európában eddig csak két ország legalizálta az eutanáziát. Hollandia a világ első országaként engedélyezte egy 2002-es törvényben a kegyes halál alkalmazását, de aprólékosan előírja, hogy milyen esetekben és hogyan segítheti halálba az orvos a gyógyíthatatlan, szenvedő beteget. Belgium 2002 szeptemberében követte Hollandia példáját. Magyarországon az eutanázia emberölésnek minősül. A jelenleg hatályos Büntető törvénykönyv 167.§ így szól:„ Aki mást megöl, bűntettet követ el és 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az élethez való jog az egyik legalapvetőbb emberi jog, amelyről lemondani jogilag nem lehet, és születésünktől fogva megillet minket.” |
Arról, hogy mit érez a kómás beteg, mi zajlik benne, bizony keveset tudunk. Az biztos, hogy vannak érzései, némelykor fájdalmai is, hiszen visszajelzéseket azért ad a szervezete. A szapora szívverés, a verejtékezés esetenként erről árulkodik, de előfordul, hogy szemmel láthatóan nyugtalan, mintha jelezni akarna valamit.
A kóma időszakára, az akkor történtekre, a kezelésekre a „helyreállt" betegek nem emlékeznek, ám a korábban (a baleset előtt) történteket szerencsés esetben felépülésük után képesek visszaidézni. A helyreállás időszakában, amikor a tudat kezd visszatérni, és már vannak „emlékezeti darabkák", rengeteget jelenthet – az intézeti szakszerű kezelés mellett - a családtagok szeretete és gondoskodása is. Gondoljuk csak el, az emlékezet visszatérésekor milyen sokat segít, ha a beteg ismerős arcokat lát és hangokat hall, hiszen csak ezek a biztos pontok. A beteg nem tudja, hol van, és mi történt vele. Jóval könnyebb az olyan környezetet felismerni, amelynek korábban maga is részese volt.
A hozzátartozók gyakran úgy érzékelik, ha beszélnek kómás szerettükhöz, hogy olyan, mintha a beteg értené őket, de ez nem mindig egyértelmű. Könnyen előfordulhat, hogy észleli a beteg, ha szólnak hozzá, megsimogatják, gondoskodnak róla. Azt már a javulás jelének tekinthetjük, ha visszajelzésre képes. A kezelő csapat tagjai is hasonló ingerkeltésre törekszenek, ez a kezelés lényege. Azokat az úgynevezett minimálisan tudatos betegeket, akik a legcsekélyebb visszajelzésre képesek, sokféle irányból próbálják stimulálni: hanggal – beszélgetéssel és zenével –, valamint mozgással. Az agy serkentése a cél, hogy az idegsejtek kapcsolatai lehetőség szerint újra kialakuljanak, működni kezdjenek. Mindezek a korai történések a beteg emlékezetében azonban nem maradnak meg, nem rögzülnek.
Mindezek mellett a kómás beteg jó testi állapotát is fenn kell tartani. Fontos, hogy ne fogyjon le, izületei ne zsugorodjanak, ne legyenek felfekvései, és a tüdőgyulladás se „vigye el". Az ápolás nagyon nehéz, a magatehetetlen, 80-100kg súlyú embereket naponta kell forgatni, felállítani, fürdetni, és minden izületüket átmozgatni.
A gyógyulás mértéke sok mindentől függ. Jobbak az esélyeik a balesetek sérültjeinek és a fiataloknak. Számít az is, mennyi ideig tart a kóma, hiszen minél rövidebb időtartalmú, annál valószínűbb a teljes felépülés. Ha az eszméletlenség nem haladja meg az egy hónapot, van remény arra, hogy a beteg visszatérhet eredeti foglalkozásához is. Persze, a sérülés és az életkor ebben döntő szerepet játszik. Gyakran előfordul, hogy az agy nagyfokú károsodása miatt a betegnek újra meg kell tanulni beszélni, járni és írni-olvasni. A fiatalok könnyebben regenerálódnak, 40 év fölött ez már jóval nehezebben megy, a 60-80 évesek szervezetének tartalékai pedig már nagyon kicsik. Két-háromheti kóma után akár teljes felépülés is bekövetkezhet. Lassú javulás egy esztendő után is megindulhat, de ilyenkor biztosan maradandó károsodásokkal is számolni kell, vagyis a beteg ellátásához sok külső segítség, ápolás szükséges.
Osztályunkon általában 2. kórteremben kezeljük a kómás vagy minimálisan tudatos állapotú betegeket. Az ilyen agysérült betegek állapota minden esetben nagyon súlyos. Ennek oka a súlyos agykárosodás következtében kialakult éber kómás állapot, valamint a kezelések során alkalmazott, mesterségesen behelyezett idegen eszközök, amelyek a légzést, a táplálást és a kiválasztást segítik. Ezek az eszközök biztosítják a beteg kezelhetőségét, de nemcsak hasznosak, hanem kockázattal is járnak, fertőzési forrásként is szerepelhetnek ugyanúgy, ahogy a magatehetetlen beteg nyomásnak kitett testrészein kialakult felfekvések is.
Ameddig a kóma nem szűnik meg, az akaratlagos mozgások és a tudat részben vissza nem térnek, addig a beteg életet veszélyeztető állapotban van.
A tudat visszatértét létrehozni nem lehet, mi sem tudjuk. Amikor a kóma már megszűnt, akkor vagyunk képesek a beteggel kommunikálni, állapotát fejleszteni, hasznos irányba terelni, addig fő tevékenységünk a minél jobb testi állapot fenntartása, az ápolhatóság biztosítása és a szövődmények kialakulásának megakadályozása.
A 2. kórtermünk nem intenzív szoba, az itt elhelyezett betegek már nem igényelnek intenzív osztályos ellátást, lehetőségeinkhez mérten azonban biztosítjuk a betegek minél szorosabb észlelését.
A hozzátartozóknak is lehetővé tesszük, hogy minél több időt tölthessenek szeretteik mellett. Ez azonban nem azt jelenti, hogy át kell venniük az ápolás egy részét. Ha a súlyos kómás állapot változatlan marad, és a beteg további ápolását a család- vagy a hozzátartozók otthonukban biztosítják, akkor az alapvető ápolási teendők megtanulásához készséggel segítséget nyújtunk.
A betegeinknek főleg lelki támaszként, valamint a külvilággal való kapcsolatteremtés érdekében szükséges a hozzátartozó jelenléte.
Reméljük, hogy a tájékoztatónkkal sikerült a kómás állapotról hasznos ismereteket nyújtani, de amennyiben további kérdésük van, úgy forduljanak osztályunk orvosaihoz, szívesen válaszolunk személyes megkeresés esetén is.
A kómáról lásd még a következő cikkünket: Mindent a kómáról
(Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet)
