Segerbäck-szindróma - Rosszullét mobiltelefontól

Per Segerbäck egy Stockholmtól 110 kilométerrel északra elterülő természetvédelmi övezetben él; háza környékén mindennaposak a farkasok, barnamedvék és szarvasok.

Az 55 éves férfi ezzel szemben alig tart kapcsolatot emberekkel, de nem kivagyiságból vagy gonoszságból: egész egyszerűen megbetegszik a legújabb technológiai vívmányoktól.

Tavaly nyáron egy szomszédjával beszélgetett, amikor megszólalt annak mobilja: Segerbäck émelyegni kezdett, majd összeesett. Ugyanis EHS-ben, azaz elektro-hiperérzékenységben szenved. Szervezete, pontosabban agya rendkívül érzékeny az elektronikus készülékek - számítógépek, televíziók, mobiltelefonok - gerjesztette elektromágneses hullámokra.

Olyan szimptómák léphetnek fel nála, mint égő érzés a bőr felületén, szédülés, hányinger, fejfájás, alvási rendellenesség, emlékezetkiesés. Súlyosabb esetben légzési problémák, szívdobogás és eszméletvesztés is bekövetkezhet. A tünetek főleg akkor jelentkeznek, ha valaki mobiltelefont használ közvetlen közelében.

Svédország a világ egyetlen országa, amely elismeri funkcionális - nem szervi - károsodásként az EHS-t. A hivatalos statisztikák szerint a lakosság 3 százaléka, mintegy 250 ezer ember szenved elektro-hiperérzékenységben. Őket ugyanolyan jogok és szociális ellátások illetik meg, mint például a süketeket vagy a vakokat. Manapság például a helyi önkormányzatok támogatást nyújtanak ahhoz, hogy az ilyen emberek otthona mentes legyen az elektromágneses hullámoktól, például oly módon, hogy fémpajzzsal veszik körül a házakat.

Az elektromágneses hullámok a mindennapok kikerülhetetlen részei, úgyszólván minden háztartási gépnek, elektromos vezetékeknek, rádiófrekvenciának van sugárzása. Sőt még az emberi szervezetnek is van gyenge elektromágneses mezője az agy és a szív működéséből fakadóan.

Segeräck több mint 20 éven keresztül a svéd távközlési óriás, az Ericsson egyik részlegénél dolgozott. Ő vezette azt a mérnöki csoportot, amely a távközlési rendszerek prototípusaihoz integrált áramköröket fejlesztett. Munkájukhoz mindig a legújabb, legfejlettebb számítógépeket, távközlési berendezéseket vehették igénybe, azokat, amelyekhez csak az Ericsson személyzetének és a svéd hadseregnek volt hozzáférése. A férfit folyamatos elektromágneses sugárzás érte a számítógépek, a fluoreszkáló fények, az ablaka közelében lévő távközlési antennák révén.

Az első tüneteket - szédülés, hányás, égő érzés a bőrön - az 1980-as évek végén észlelte. Akkor már egy évtizede tevékenykedett távközlési kutatómérnökként. Húsztagú csapatából kettő kivételével hasonló szimptómákra panaszkodtak. Segerbäck állapota egyre rosszabbodott, és ma már egy alacsonyan szálló repülő radarja is előidézheti nála a tüneteket. A férfi meg van győződve arról, hogy az irodájában kialakult elektromágneses mező, az új számítógépekből kiáramló mérgező pára idézte elő betegségét. "A cég orvosai nem tudták megmagyarázni, mi történik velem" - idézte a mérnököt a Popular Science amerikai tudományos folyóirat honlapja.

A kórház végzetes lehet

Az Ericsson új irodát épített a leginkább érintett alkalmazottak számára. Mintegy fél tucatnyian dolgozhattak a védett helyen. Voltak, akiket más számítógépekhez ültettek át, a többieknek pedig kevesebb időt kellett komputerek előtt tölteniük.

A cég mindent megpróbált, hogy Segerbäcket, fejlesztőcsapatának kulcsfiguráját is megtartsa: a kilencvenes évek elején fémpajzzsal vették körül otthoni dolgozószobáját és hálószobáját, hogy sugárzás mentes környezetben dolgozhasson és alhasson. Hogy kimehessen a szabadba, elektromágneses sugárzásnak ellenálló ruhával látták el, olyannal, amilyet a nagyfeszültségű elektromos hálózatokon dolgozók is viselnek. Még Volvóját is átalakították, hogy teljes biztonságban utazhasson munkahelyére.

Mégis fel kellett hagynia az ingázással, amikor gombamód szaporodni kezdtek a mobiltelefonokat kiszolgáló átjátszó tornyok Stockholm körzetében. Ekkor költözött ki a természetbe. Az Ericsson 1993-ban jelentést tett közzé arról, hogy mi történt Segerbäck laboratóriumában. "Egy új probléma, a hiperérzékenység jelent meg a munkahelyen. Amikor hagyományos munkahelyi balesetekről beszélünk, általában meg lehet állapítani az ok-okozati összefüggést. Nem úgy a hiperérzékenység esetében" - írták.

Egy évvel később a cég bezárta a fejlesztői laboratóriumot, 1999-ben pedig elbocsátották a férfit. "Nem tudta elvégezni azt a munkát, amelyre felvettük" - magyarázta a vállalat szóvivője. Segerbäck elvesztette a munkaügyi pert is, mivel - mint felidézte - képtelen volt bizonyítani, hogy mi idézte elő az állapotát. "Senki nem tudja megmondani, hogy mi betegített meg... Egészségügyi intézményekben sem tudok gyógyírt keresni a bajomra, mivel ha felkeresnék egy kórházat, amely tele van elektronikus berendezésekkel, az valószínűleg végzetes lenne számomra" - szögezte le.

Ulrika Aber EHS-re specializálódott svéd orvos, aki Segerbäckkel is foglalkozott, több mint 800 hiperérzékeny beteget kezelt már. "Az elektronikus aktivitás állandó minden sejtben, ezért az EHS-beteg egész teste érintett" - fejtette ki. A gyengébb tünetekben szenvedőknek azt tanácsolja, hogy dobjanak ki minden vezeték nélküli elektronikus tárgyat - mobilt, wifit - otthonukból. A mások által használt vezeték nélküli eszközök azonban még így is hatással lehetnek rájuk. Az orvos közlése szerint vannak olyan EHS-menekültek Svédországban, akik állandóan változtatni kényszerülnek lakhelyüket - például úgy, hogy lakókocsikban élnek -, hogy elkerüljék a sugárzás hatását.

Az elektromágneses sugárzás egészségi hatásait amúgy már az 1950-es években, a radarok és különböző orvosi berendezések elterjedésével vizsgálni kezdték. A ''60-as években a mikrohullámú sütő mind szélesebb körű használata, majd később a számítógép megjelenése és végül a ''80-as években a mobilok felbukkanása kiterjesztette a kutatásokat.

Az eddig vizsgálatok nem találtak egyértelmű bizonyítékot a mobiltelefonok egészségkárosító hatására - viszont valamennyi megállapította, hogy további kutatásra van szükség ahhoz, hogy teljes bizonyosságra lehessen szert tenni a kérdésben.

A londoni Imperial College a minap jelentette be, hogy az eddigi legnagyobb léptékű felmérésbe vágnak bele a témában. Öt ország - Nagy-Britannia, Finnország, Hollandia, Svédország és Dánia - több mint negyedmillió lakosa vesz részt előreláthatóan a több mint harminc évre tervezett kutatásban.

A vizsgálat három részből áll. A szakemberek remélik, hogy öt év elteltével információt szerezhetnek a mobiltelefonok olyan fiziológiai hatásairól, mint például a fejfájás, a depresszió és az általános életminőség. Tíz év múltán betekintést szeretnének nyerni abba, hogy milyen szerepe van a mobilnak a rák gyakoribb típusainak kialakulásában. Végül, tizenöt év távlatában a ritkább rákfajtáknak és az agy megbetegedéseinek - mint a szklerózis multiplex és az Alzheimer-kór - felbukkanását tervezik megfigyelni.

Határok nélkül

Az elektromágneses hullámok elméletét James Clerk Maxwell (1831-1878) skót fizikus dolgozta ki az 1870-es években. Az úgynevezett Maxwell-egyenletek megjósolták az elektromágneses hullámok, a nagyon rövid, illetve nagy hosszú hullámhosszok létezését, vagyis azt, hogy az elektromágneses hullámoknak nincs felső, illetve alsó hosszhatáruk. Az egyenleteket helyességét Heinrich Hertz bizonyította be, róla kapta elnevezését egysége, a hertz is, amely azt jelzi, hogy a készülék másodpercenként hány rezgést bocsát ki.

Míg a legalacsonyabb sugártartomány (VLF) 3-30 ezer rezgést, addig a szupermagas (SHF) már 3-30 gigahertzet, azaz 3-30 milliárd rezgést fed le. Ugyanezek a tartományok jellemezhetők a kibocsátott rezgés hullámainak méterben megadott hosszával is. Frekvenciákkal jelzetten a VLF a leghosszabb hullámok sávja, az SHF pedig a legrövidebbeké. A hullámok jele W (wave) vagy H, sorrendjük: nagyon hosszú, hosszú, közép, rövid, nagyon rövid, ultrarövid (a fogalommá vált URH) és szuperrövid hullám.

A jelenleg használatos elektronikus készülékek hét frekvenciatartományban működnek: az igen alacsony (VLF) tartomány főleg a tengeri üzenetváltásban, az alacsony (LF, 30-300 khz) a tengeri rádiónavigációban, a közép (MF, 300-3000 khz) a rádiózásban, a magas (HF, 3-30 megahertz) a nemzetközi rádiózásban, az igen magas (VHF, 30-300 Mhz) és az FM (frekvencia modulált) a rádiózásban, illetve a vezeték nélküli telefonoknál terjedt el. Az ultramagas (UHF, 300-3000 Mhz) a mobiloknál, mikrohullámú melegítőknél és radaroknál, a szupermagas (SHF, 3-30 gigahertz) a mikrohullámú átjátszóknál és műholdaknál használatos.

(MTI)