Orvosi műhiba miatt lett epilepsziás a gyerekem? - Jogesetelemzés

II. é s III. rendű felperesek házastársak, I. rendű felperes ezen házasságból született második gyermekként. Az alperesi gyógyintézet szülészeti–nőgyógyászati osztályának kezelése alatt állt II. rendű felperes, I. rendű felperes édesanyja, aki első gyermekét is, és I. rendű felperest is, császármetszéssel szülte.

A szülés folyamata: Mikor döntöttek a császármetszés mellett?

A perbeli esetben megállapítható volt, hogy II. rendű felperes, folyamatosan kevés magzatmozgásról panaszkodott, nála jó magzati szívhangokat rögzítettek, oxitocin terheléses CTG vizsgálatot rendeltek el, melynek során jó CTG leletet kaptak. A kórházi felvétel napján panaszmentes magzatmozgást észleltek, jó magzati szívhangot, III. fokban érett lepényt, átlagosnál kevesebb magzatvizet dokumentáltak. A szülés megindítása előtti három órával, azonban CTG regisztrátumokat az orvosi irat nem tartalmazott. Sor került a Főorvosi vizsgálatra, aki tekintettel a terminus túllépésre, a kevesebb magzatvízre, a III. típusú lepényre, a terhes rendkívüli súlygyarapodására, valamint arra, hogy a terhes kevesebb magzatmozgást érzett, Prepidil gél szervixbe helyezését javasolta, előzetes amnoszkópia után.

Másnap a hajnali órákban spontán burokrepedés történt, tiszta bőséges elővíz, majd tiszta magzatvíz ürült. Délután 18.00 órakor, a fenti körülményekre való tekintettel, a relatív téraránytalanságra, az előzetes császármetszésre, az idő előtti burokrepedésre, valamint az elsődleges fájásgyengeségre tekintettel, azonnali császármetszést tartott szükségesnek. 21 óra 20 perckor kiemelték az élő, érett fiú újszülöttet, aki 9/10 Apgar értéket kapott.

A születés után három héttel jelentkeztek az első tünetek

Születés után három héttel I. rendű felperesnél, az ideggyógyászati ambulancián történt vizsgálatkor, melyre azért került sor, mert a vizsgálat előtti napon II. rendű felperes ölében mind a négy végtagja remeget, szemeivel folyamatosan pislogott, neurológia státuszában eltérést nem találtak, EEG vizsgálat negatív volt. A későbbiekben ismétlődő rosszullétek miatt, több orvosi intézményben vizsgálták, ennek során kezdetben Eclapsianak, lázas görcsnek tartott rohamok epilepsziának minősültek. Néhány hónappal később már az EEG is pozitív volt. A jobb oldalon, a halántéklebeny tüskéit írták le.

Későbbi vizsgálatok mindezt igazolták, és azt valószínűsítették, hogy az epilepsziás működészavar következménye lehet egy hypoxiás károsodásnak, melyről leginkább az valószínűsíthető, hogy a hypoxiás károsodás parinatális (születés körüli) eredetű.

Az elsőfokú eljárás

II. és III. rendű felperesek, I. rendű felperes szülei, ezt követően az MR vizsgálat eredményéből értesültek arról, hogy I. rendű felperes, gyermekük egészségi állapota a szülésvezetéssel kapcsolatban alakulhatott ki, tekintettel arra, hogy II. rendű felperes a terhesség alatt 24 kilót hízott, a szülés megindításakor terminus túllépés volt, és mindezek ellenére az alperesi gyógyintézet csak 18 órás vajúdás után indította meg a császármetszést.

Felperesek, ügyvédjük útján, a fentiek miatt indítottak alperesi gyógyintézettel szemben peres eljárást, mert álláspontjuk szerint a késedelmesen megindított császármetszés okozta azt a hypoxiás állapotot I. rendű felperesnél, amellyel okozati összefüggésben egy életre epilepsziássá vált, emiatt nem járhatott megfelelő iskolába, életkörülményei, pályaválasztása rendkívül elnehezedett, tömegközlekedési eszközt nem vehetett igénybe, és mivel I. rendű felperes állandó felügyeletre, és gondozásra szorult, , így II. és III. rendű felperesek életkörülményei is rendkívül beszűkültté váltak.

Az alperesi gyógyintézet orvosi dokumentációjában, oxigénhiányos állapotra jellemző elváltozások leírásra nem kerültek. A perbeli terhességnél a császármetszést nem a fenyegető méhen belüli oxigénhiányos állapot, hanem a relatív téraránytalanság, az előzményben szereplő császármetszés, az idő előtti burokrepedés, valamint az elsődleges fájásgyengeség miatt végezték el.

A per során beszerzett orvos-szakértői vélemények azt írták le, hogy a szülés körüli időszakban esetlegesen fennálló átmeneti oxigénhiányos állapot nem zárható ki, de nem is igazolható. A szakértői vélemények azt is leírták, hogy a hypoxiás állapot, amely I. rendű felperesnél nem vitásan fennállt, és amelynek talaján az epilepszia kialakult, a szülés körüli hypoxia kialakulásától függetlenül még két esetben jöhet létre, genetikai okokból, és fertőzés útján.

Az orvosi iratokból felperesek egyértelműen bizonyítani tudták, hogy a hypoxia genetikai okokból nem jöhetett létre, és csecsemőkorban lezajlott fertőzéses gyulladás sem volt I. rendű felperesnél megállapítható. Felperesek álláspontja szerint, amennyiben az orvostudomány mai álláspontja, egy bizonyos betegség eredetét teljes bizonyossággal kizárni nem tudja, de azt teljes bizonyossággal megállapítani sem lehet, akkor a leginkább valószínűsíthető okot valódi okként kell elfogadni, ez pedig a szülés körüli időszakban kialakult hypoxia, hiszen a genetikai okokat, és a fertőzéses okokat, kizárták. Mindezek ellenére az elsőfokú bíróság felperesek keresetét elutasította, mert tényként értékelte, hogy I. rendű felperest kezelő orvosok nem tudták kétséget kizáróan megállapítani, hogy mi az oka I. rendű felperes egészségkárosodásának, és a perben beszerzett szakértői vélemények sem tudták ezt egyértelműen és határozott ok megjelölésével megállapítani.

Az a körülmény, hogy I. rendű felperes jelenlegi egészségi állapotának okát pontosan megállapítani nem lehetett, csak a valószínűség szintjén, így a bíróság részéről alperesi kórház felróható magatartása nem volt megállapítható, különös tekintettel arra, hogy a császármetszés elrendelésére nem a fenyegető méhen belüli oxigénhiányos állapot, hanem a relatív téraránytalanság és fentebb már említett más okok miatt kellett a császármetszést megindítani.

Miért adott igazat a szülőknek a másodfokú bíróság?

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen felperesek ügyvédjük útján, fellebbezéssel éltek. Fellebbezésükben kiemelték, hogy az igazságügyi orvos-szakértői vélemények, amelyek az alperesi kórház dokumentációját ellenvetés nélkül elfogadták – jelesül azt, hogy a császármetszés elrendelésére nem a fenyegető méhen belüli oxigénhiányos állapot vezetett – iratellenes, mert ezt a körülményt az alperesi kórház semmivel sem tudta bizonyítani, ugyanis ezt a tényt a szülés megindításáig folyamatosan vezetett CTG regisztrátumokkal lehetett volna bizonyítani az alperesi orvosi iratokban pedig a szülés megindítása előtti három órában CTG regisztrátumokat fellelni nem lehetett.

A Fővárosi Ítélőtábla felperesek jogi képviselője által benyújtott fellebbezéssel teljes egészében egyetértett, ugyanis alperes a felelősségének kimentése körében nem tudta azt bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az, az adott helyzetben általában elvárható, mert nem tudott produkálni olyan orvosi iratokat, amely a méhen belüli oxigénhiányos állapot nem létét (CTG regisztrátumok) igazolta volna. Így a Fővárosi Ítélőtábla az első fokú bíróság (Fővárosi Bíróság) ítéletét megváltoztatta, és alperest igen jelentős kártérítési összeg megfizetésére kötelezte, úgy I. rendű felperes, mint II. rendű, és III. rendű felperesek vonatkozásában.

(WEBBeteg - Dr. Erdős György)