Szövetrészek vándorúton - Rendellenes helyen jól működő hormonok

A fájdalmas alhasi panaszai miatt orvosi segítséget kereső nőnek, ha endometriózisa van, ám nincs szerencséje, a helyes diagnózis felállításáig akár 8 évet is várnia kell, miközben esetleg 6 különböző szakembert keresett fel.

Ezalatt visszafordíthatatlan elváltozások alakulhattak ki nála. Holott, az időben elkezdett gyógyszeres, jókor elvégzett műtéti terápia hatékonyan segítheti nemcsak a panaszok megszűnését/megszüntetését, hanem a reproduktív korban lévők termékenységének megőrzését vagy helyreállítását.

Az orvosi statisztikák számait nézve Teri tehát nem átlagos beteg

Mondhatnánk azt is, milyen szerencsés, hogy hamar megtudta, mi a baja. Igaz, ő bármire gondolt volna, mint a szerencsére, amikor meghallotta az orvosi szakvéleményt. Elsőre meg sem értette, mi a betegség neve, csak jól ráijesztettek ezzel a különös, ismeretlen szóval! Azt meg pláne elképzelni sem tudta, hogy akkor most mi is van, mekkora a baj. Honnan sejthette volna, hogy a gyors diagnózissal kivételes helyzetben van, másoknál csak találgatnak, olykor évekig, vagy mindvégig rossz nyomon járnak – neki meg egyszerűen megmondták, készüljön a műtétre.

Sem ezt a helyzetet, sem az előzményeket nem úgy fogta fel Teri, hogy az átlagot lekörözve, jól járt. De erről nem ő tehet. Sok nőtársához hasonlóan még sosem hallott az endometriózisról. Holott hazánkban mintegy 180 ezer 15-40 év közötti nőnél fordulhat elő ez a fájdalmas, életminőséget rontó – sok esetben meddőséget okozó – panasz. (Pontos adat híján a szakirodalom tág határok között, 5-20%-ra becsüli a betegség gyakoriságát.) És az érintett nők többsége talán soha nem kapja majd meg a helyes diagnózist, így a megfelelő kezelés elmaradása miatt kínjaitól sem szabadul meg.

Teri annak rendje-módja szerint férjhez ment. Nem kellett sokat várnia, nem is válogatott, úgy vélte, megtalálta az igazit. Mivel mindketten népes családot akartak, nem védekeztek. Ám a gyereket – éveken át – hiába várták. Havonta kellett csalódniuk, csak nem esett teherbe. Különösebb gondja ezen kívül nem volt (bár folyton azon járt az esze, mi lehet a baj?) – mígnem aztán egy éjszaka eljött az „igazság pillanata”: egy – pokoli fájdalommal kísért – hasi görcs formájában. Sírva hívta anyósát, aki történetesen háziorvos (ekkor talán mégis csak szerencsésnek gondolhatta volna magát Teri, ha éppen nem a kínjaival lett volna elfoglalva).

A gyakorlott háziorvos – ezt tőle magától hallottam –, az éjszaka közepén is higgadtan tapintotta meg Teri hasát. Tapasztalva, hogy az érintés is nagy fájdalmat okoz, görcsoldó injekciót adott neki, és szigorúan megtervezte, milyen lépéseket kell reggel azonnal megtennie. Javaslata, beutalója alapján menyénél ultrahang vizsgálatot végeztek. A lelet szerint alhasában nagyobb (3-4 centis) terime mutatkozott – használja a szakszót az orvos.

Teri később tudta meg, hogy a nevére viccesen emlékeztető szó jelentése egyáltalán nem vicces – duzzanatra, dudorra, térfogatkitöltő elváltozásra utalnak vele. Anyósa ahhoz a Szalai doktorhoz vitte a Kútvölgyibe, aki az ő teljes méheltávolítását végezte – ismerem meg az orvos nőgyógyászati múltját is egyben. Az ismerős sebész Teri állapotát látva sürgős kórházi elhelyezést javasolt. A háziorvos viszont fontosnak tartva menye lelki felkészülését, bízva a gyulladáscsökkentő antibiotikumban, a felelősséget magára vállalta, és egy napig megfigyelés alatt tartotta otthon. Végül bevonultak az intézetbe, ahol hamarosan megműtötték. Eltávolították a bal oldali petefészkét, mert a méh nyálkahártyájának kórosan burjánzó szövedéke rátelepedett, nem lehetett róla lefejteni. A műtét után Teri fél évig hormontablettát szedett, hogy ne menstruáljon.

Ezt követően teherbe esett, majd gond nélkül megszülte a most 14 éves unokát. A szülők újabb gyerekre vágytak, de a várva várt második nem érkezett meg, mára pedig kifutottak az időből – foglalja össze a családi esetet a háziorvos-nagymama.

Ma a világon mintegy 176 millió nő él endometriózissal, az EU-ban 16 millióra (a lakosság 5-10%-a), az USA-ban 5,5 millióra teszik a betegek számát. Az adatok azt mutatják, minél korábban jelentkezik, annál súlyosabb állapotot hoz létre. Az iparilag fejlett országokban nő általában a krónikus kismedencei gyulladásos megbetegedések, és konkrétan az endometriózis gyakorisága is – jóhiszeműen tegyük hozzá, vagy tán ennyivel eredményesebb mára a diagnosztikus felismerés...

Kínzón félreértett szerepben

A betegséget a méhet bélelő hámszövetről, az endometriumról nevezték el, a szónak nincs magyar megfelelője. Az endometriózis jellemzője, hogy a méhnyálkahártya nemcsak eredeti helyén (a méhtest belső felszínén) található, hanem a méhen kívül is: a hasüregben, a méhtest külsején, falában, a méhet rögzítő szalagokon, a petefészkeken (szakszóval ennek neve a csokoládéciszta), a hashártyán. Megjelenhet a hólyagban, bélben, a körülöttük lévő redőkben, a húgy-utak, a hüvely nyálkahártyáján, a külső nemi szerven, műtéti hegekben, tüdőben, májban, agyban, szemben, ízületekben.

Bárhol legyenek is az endometriózis csomói, súlyos komplikációt okoznak. A rendellenes helyen lévő szövetek ugyanis éppen úgy viselkednek, mintha a méh üregén belül lennének, minden menstruációs ciklusban megvastagszanak, majd vérezve „leválnak”. Ám adott helyről a váladék nem tud kiürülni, erős görcsöket, kínzó fájdalmat okoz az érintett szerven, annak környezetében kialakuló steril gyulladás.

Az endometrium kijutásának módjára változatos teóriák születtek: az úgynevezett transzplantációs elmélet szerint a menstruáció során a méh belső faláról levált nyálkahártya darabkái a petevezetőn át jutnak a hasüregbe, s ott megtapadva növekedésnek indulnak. Mások úgy vélik, a vér-, a nyirokkeringés sodorja le, viszi el eredeti helyéről a szövetrészeket. Ezzel magyarázzák, hogy extrém helyeken (szemben, agyban) is felfedeztek méhnyálkahártya csomókat. Egyesek a sebészi beavatkozást okolják, mivel sokszor találtak endometriózist hasi, gátmetszés hegben (igaz olyanban is, ahol műtéti átvitel nem merülhetett fel, de az esélytől tartva, menstruáció alatt iparkodnak kerülni a nőgyógyászati beavatkozást). A közvetlen terjedés elmélete felveti, talán nem csak higiénés okok miatt tiltják különböző kultúrákban a menstruáció idején való nemi érintkezést. A mechanikus erő, az orgazmus alatti összehúzódások elősegítik a méhnyálkahártya leválását, darabjai vándorlását.

Újabb keletű elmélet szerint a test különböző részeiben bizonyos sejtek megtarthatják embrionális tulajdonságukat, azt, hogy bármilyen (akár méhnyálkahártya) szövetté képesek átalakulni. Ezt támaszthatják alá azon esetek, amikor méheltávolításon átesett nőnél alakul ki, illetve a méhtől távoli ponton jelenik meg ilyen csomó.

A genetikai elmélet a hajlamosító gén szerepét hangsúlyozza, hivatkozva azon adatra, hogy tízszer nagyobb a megbetegedés esélye, ha egyenes ági nőrokonnak volt/van endometriózisa. Környezeti összefüggést még nem találtak (állatoknál vizsgálják, hogy egyes méreganyagok, így a dioxin, az immun-, a reproduktív rendszerre hatva, előidéző okot jelenthetnek-e), mégis, egyes szakértők a kockázati tényezők között ezt a lehetőséget is megemlítik.

Valószínűbb azonban, hogy a kialakulás esélyét – a családi halmozódás mellett – növeli a 30-44 év közötti életkor, a korán jelentkező, a bőséges vérzés, a rövid menstruációs ciklus, az ösztrogén státusz, a késői menopauza, a változó kor, a későn vállalt első terhesség, a méhen belüli fogamzásgátló eszköz hosszantartó viselése, az alkohol, a túlsúly.

A hormonháztartás egyértelmű szerepet játszik a betegség kialakulásában, mégsem állítható, hogy hormonműködési zavar idézi elő. A kapcsolat annyi –, oldja fel a látszólagos ellentmondást dr. Bánhidy Ferenc (II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, igazgatóhelyettes, Egészségügyi Szakmai Kollégium Szülészet és nőgyógyászat, asszisztált reprodukció tagozat), hogy akinek nem működik a petefészke, nincs endometriózisa, hiszen nála nincs hormonális nyálkahártya működés.

Kit sújt és hogyan?

Endometriózis bárkinél előfordulhat, de leginkább a fogamzó-képes korú nőket (10-15 százalékukat) érinti, illetve azokat, akik még nem szültek. A korcsoportnál előforduló alhasi panaszok 15-20%-át ez okozza. A serdülő lányoknál 25-38%-ban ez felel a kismedencei fájdalmakért. A meddőnek mondott pároknál a nők negyede-fele (25-50%) emiatt nem esik teherbe – holott a felismert endometriózis gyógyítható.

Vezető tünete a változatos formában jelentkező, ciklikusságot mutató, alhasi fájdalom. Lehet görcsös, rendszertelen menstruáció, erős vérzés, a nemi élet közben, vizelet-, székletürítéskor, bélmozgások alatt fellépő kín, egyéb béltünet (puffadás, hasmenés, székrekedés), deréktáji fájdalom, fáradékonyság, meddőség. Az nehezíti felismerését, hogy a tünetek más kórra is utalhatnak (petefészekrák, -ciszta, vastag-, végbélrák, mióma). Megtévesztő, hogy a panaszok erőssége nem arányos az endometriózis súlyosságával: pár csomó is okozhat elviselhetetlen fájdalmat és kiterjedt elváltozás mellett is lehet szinte, vagy teljesen panaszmentes a beteg. Az állapot kezelés nélkül folyamatosan súlyosbodik, hosszútávon kialakuló szövődménye pedig a mind az egyén, mind a társadalom számára nagy terhet jelentő termékenységvesztés.

A diagnózis felállításában a tapintásos vizsgálatot képalkotó módszerek (ultrahang, CT, MR) egészítik ki, de a biztos vélemény csak szövettani eredményre alapozódhat. Ezért a kulcslyuk (laparoszkópos) műtét során az operatőr áttekinti a hasüreget, mintát vesz (biopszia), illetve el is távolítja a csomókat. A kezelés megválasztásáról a panaszok, a betegség súlyossága, az életkor, a családtervezés figyelembe vételével dönt az orvos. A különféle fájdalom- és gyulladáscsökkentők alkalmazása után következő lépés a műtéti beavatkozás. Az endometriózis csomóit szerv- és szövetkímélő módon kell eltávolítani, különös tekintettel arra, vállalna-e még gyereket a beteg.

Az összenövések műtéti megszüntetésével amúgy javulhat a teherbeesés esélye. Olykor radikális műtétre van szükség. Általános a gyógyszeres utókezelés. A hormonális (injekció, tabletta) terápia legalább 6 hónapra gátolja a peteérést a terhesség utánzásával (kombinált fogamzásgátló tabletták alkalmazásával). A menstruáció felfüggesztésével azt célozzák elérni, hogy a rendellenes helyen lévő méhnyálkahártya-szigetek visszafejlődjenek, elsorvadjanak, így a panaszok megszűnjenek. (Az új készítmények előnye, hogy kevesebb a mellékhatásuk, s ha a megfelelő centrumban, egyetemi központban írták fel, társadalombiztosítási támogatást élveznek.)

Az endometriózis diagnosztizálása után mielőbbi gyerekvállalást ajánlanak az orvosok, mert a betegség előrehaladásával nő a meddővé válás valószínűsége, míg a terhesség átmeneti javulást eredményezhet. Végleges gyógyulást azonban nem jelent, a szülést követően a panaszok visszatérhetnek. Ha a meddőség már fennáll, speciális kezelések, az összenövések műtéti megszüntetése, majd mesterséges megtermékenyítés következhet. A változó kor, a menstruáció elmaradása viszont a betegség javulását, sőt, megszűnését hozhatja magával.

A hárító érintett

A diagnózis, majd a műtét után 15-16 évvel, Teri teljesen jól érzi magát. A mából visszanézve készségesen idézi fel a múltat. Világ életében bő vérzéssel, 35 napos volt a ciklusa. Az orvosok azt mondták, ez a normális tartományba esik, ráadásul a fogamzásgátló hatására be is állt a ritmus. 28 éves kora körül kezdődtek a gondok – eleinte kisebb, később egyre hevesebb görcsök jöttek. Másfél évig sem az enyhe, sem az erős hasfájással nem foglalkozott, úgy vélte, változás állt be, ilyen lett a menzesze. Olykor annyira erős fájdalom sugárzott az oldalába, hogy járni sem tudott tőle. Aztán egy éjszaka, a ciklusa közepén, olyan rosszul lett, hogy háziorvos anyósát kellett odahívni. A görcsoldó injekció annyit segített, hogy legalább el tudott aludni. Másnap a Kapás utcai rendelőben az ultrahangvizsgálat 6 centis „képződményt”, „foltot” mutatott ki a bal oldali petefészkén – fogalmaz Teri. A leletező orvos azt javasolta, azonnal menjen át a nőgyógyászati szakrendelésére.

Ő inkább hazament, kisírni magát. Anyósa abban maradt kollégájával, várnak másnap reggelig. Akkor viszont bevonult a Kútvölgyibe. A szükséges laborok után, naponta kapta a gyulladáscsökkentő injekciókat. Az egy héttel későbbi UH-n már 12 centis elváltozás látszódott. A rohamos növekedés miatt dr. Szalai János a mielőbbi műtét mellett döntött. Az operáció során kiderült, az endometriózis-göbök úgy körbenőtték a petefészket, hogy nem lehetett őket onnan leválasztani. A belőlük távozott vérömleny szurokfeketén állt a hasüregben. Az ott lévő több kis cisztaszerű göböt is sikeresen eltávolította. A műtét után 2 hetente volt ellenőrzés, a terápia pedig abból állt, hogy csaknem fél évig hormonkészítményeket szedett, a menstruáció leállítására.

Úgy mondja, lórúgásszerűen nagy dózist kapott (napi 800 milligrammot, ha jól emlékszik, miközben a normál fogamzásgátló tablettában 6 mgr hormon van) – ez annyira megviselte a szervezetét, hogy klimaxos tünetei lettek. A hormon elhagyása után fél évvel, augusztusban viszont végre teherbe esett. Az első 3 hónapot nehezen viselte. Folyamatosan émelygett, hányt, semmi étel nem maradt meg benne. Emelt mennyiségben kellett magzatvédő vitamint, folsavat szednie. Csak az utolsó 3 hónapban kezdett gömbölyödni. A szülés nagyon nehéz volt. Csaknem harminc órával a magzatvíz elfolyása után lett meg a 3,7 kilós gyerek. Szilvi 3 éves kora körül már nagyon akarták volna a testvért. Vizsgálták megfelelő-e a peteérés, átfújták a megmaradt jobb petevezetőt. Rendben találták, mégsem esett teherbe.

Régi orvosa nyugdíjazása óta a Baross utcai klinikára jár, itt minden alkalommal azt hallja, ha alapos „tisztító” munkát végzett a sebész, panasza nem fog visszatérni. Elhiszi, mert szeretné ezt hinni, de nemrégiben ismét jelentkeztek fájdalmak az alhasában. Megint a Kapás utcába ment, ahol találtak is – szerencsére apró, 1-2 milliméteres – göböket. Abban bízik, ez most csak mióma. Egyelőre nem küldték műtétre, folyamatosan visszarendelik ultrahangra.

47 éves, talán már megkezdődött a menopauza időszaka. Vérzése teljesen rendszertelen. Ami a szülés után beállt 28 napra, most akár 60 napig is várat magára. Az orvos felírna olyan tablettát, ami meghozza az elmaradó vérzést, de inkább nem kéri.

Kislánya 14 éves. Nem akar gondolni rá, hogy őt is sújthatja ez a betegség. Nem töpreng azon, nem rosszat sejtető jelzés-e, hogy rendkívül fájdalmas a menzesze. Sosem beszélnek ilyesmiről. Szilvi hallani sem akar semmiféle betegségről. A menstruációt nem csak a fájdalom miatt gyűlöli, ilyenkor undorítóan tisztátalannak érzi magát. Miközben érdekli a biológia, sőt, ez a kedvenc tantárgya, saját állapotával kapcsolatban semmit nem hajlandó mondani, kérdezni vagy meghallgatni. Így aztán az endometriózis témát kerülik a családban...

A kitartóan kereső

A betegség „rejtőzködő”, félrevezető voltát Mónika esete bizonyítja. Bár ő az egészségügyben dolgozik, nőgyógyászati klinikán nővér, mégis években mérhető, míg panaszai valódi okát felismerték. Az ultrahangvizsgálaton elsőre, majd hónapokkal később másodjára is „csak” miómát diagnosztizáltak. Tulajdonképpen petefészek daganatot kerestek. A vizsgálat emelkedett tumor marker értéket mutatott. (Móni utóbb tudta meg, ez az adott jelzőérték endometriózisban épp így magasabb.)

Ekkor kismedencei CT-t, később MRI-t végeztek. Nem volt hiábavaló a kollegiális gondosságból rendelt képalkotói vizsgálat, két foltot találtak a máján. Viszont még ekkor sem láttak semmi endometriózisra utalót. A májbiopszia nyomán valami mást: hemangiómát, nem-rosszindalatú érdaganatot azonosítottak – ez kitágult kis erek: kapillárisok sűrű, rendezetlen tömörülése a bőrön vagy, mint jelen esetben, egy belső szerven. Móni a tájékoztató beszélgetésen is higgadtan idézi fel kálváriájának ezt a stációját, még ő nyugtatja a kérdezőket, nincs semmi gond, csak annyi a tennivaló, hogy rendszeresen ellenőriztetni kell a hemangióma méretét. Mivel azonban kínzó fájdalmai semmit nem tompultak, 2011-ben eljutottak a mióma-műtétig. Laparoszkópiával indultak, de menet közben technikát kellett váltani. A miómába belenőtt endometriózisos göböket ugyanis csak hasi műtét során tudták kivenni. Móni többszörösen is szerencsés – megvolt egyrészt hozzá a türelme, hogy újabb és újabb vizsgálatoknak vesse alá magát, másrészt a megfelelő helyen dolgozik. Orvos-kollégái nem törődtek bele a „kudarc”-ba. Móni jelenleg a hormonkezelés időszakát éli. Úgy tervezi, annak zárultával nekilátnak a gyerek-projektnek.

Míg Móninál nagyon hangosan jeleztek a tünetek, más betegnél gyakran némák maradnak. Egyes nőknél gyakorlatilag teljesen tünetmentesen zajlik a károkozó folyamat, mondja dr. Bánhidy Ferenc. Az endometriózis felismerését az is nehezíti, hogy sok serdülőnek fájdalmas a menstruációja, s azt hiszi, minden ciklikus panasza a menzesszel magyarázható. Ráadásul azt hallja, így volt ez anyáinknál is, ezért nem fordul orvoshoz.

Még az idősebb nők többsége sincs tisztában avval, milyen az „optimális” ciklus. Mi az, amire fel kell figyelnie, mikor érdemes, sőt szükséges segítséget, terápiát keresni. A betegforgalmi adatokból kiolvasható, a nagy átlag 19 évesen megy először nőgyógyászhoz. Lehet, hogy említi alhasi panaszát, ám az orvosnak nincs ultrahang készüléke, olykor kórházi háttere sincs, jegyzi meg Bánhidy doktor, utalva a több oldalról elemezhető felelősségre! Ezért aztán avval nyugtatja páciensét, gyakori a fájdalmas havi vérzés, majd idővel megváltozik. A késői diagnózishoz jutásban annak is szerepe lehet, teszi hozzá a nőgyógyász, hogy az egyének fájdalomtűrő képessége nagyon eltérő. A nők egy része akkor sem megy orvoshoz, ha erős fájdalmai miatt ágyban kell maradnia. Előfordulhat hamis diagnózis, bár a statisztikai adatok azt mutatják, az endometriózistól érintetteknél valóban gyakoribb a rák, elsősorban is a petefészek daganata.

Számokban összegezve

A főként a reproduktív korú nőknél előforduló krónikus kismedencei fájdalom eseteinek 60 százalékánál nem állítható fel pontos diagnózis. Egyes szakértők szerint e korosztály 15%-a lehet érintett. Az Egyesült Királyságban az orvosi megkeresések adataiból az derül ki, a 17-73 évesek körében ezer nő közül 38-at sújt a probléma (a migrénnél 21/1000, az asztma bronchialénál 37/1000, a hátfájásnál 41/1000 az arányszám).

Egy másik vizsgálat eredménye szerint a 18-50 éveseknél a gyakoriság 147/1000, de csak az érintett nők negyede fordul panaszai miatt orvoshoz. A betegek többsége önmaga próbál megbirkózni a betegséggel, mellőzve az egészségügyi ellátást. A szövetkárosodás és az állandósult fájdalom mértéke általában nincs arányban. Az USA-ban krónikus kismedencei fájdalom miatt végzik a méheltávolítások (hiszterektómia) tizedét, ennek költsége évi 88 millió dollárra becsülhető. Mivel összetett kórképről van szó, az egyik ok kezelése csak részleges javulást eredményez, ami csalódást jelenthet mind a betegek, mind az orvosok számára. Hogy ez ne így legyen a jövőben, érdemes többet beszélnünk az endometriózisról...

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Fazekas Erzsébet, újságíró