A női nemi szervek fejlődési rendellenességei

A női nemi szervek rendellenességei igen ritka esetben fordulnak elő, azonban akár olyan súlyosak is lehetnek, melyeket nem lehet még komolyabb orvosi beavatkozással sem helyrehozni.

A megtermékenyülést követő körülbelül nyolcadik hétig mind a hímnemű, mind a nőnemű embrióban azonos módon fejlődnek a húgy- és ivarszervek. Ezt követően pedig fiú magzatokban - a tesztoszteron jelenléte miatt - a Wolff-csövek, leánymagzatokban pedig - tesztoszteron hiányában - a Müller-csövek alakulnak ki, melyekből a belső nemi szervek fejlődnek.

A méhen belüli fejlődés során a két Müller-cső egymáshoz közel kerül, majd eltűnik az egymás felé eső faluk, és üregük összeolvad. Ha azonban a szervek fejlődése valamilyen külső vagy belső tényező miatt zavart szenved, a Müller csövek egyesülése elmarad, vagy csak részlegesen történik meg.

Így jöhetnek létre olyan fejlődési rendellenességek, állapotok, mint a petevezeték hypoplasia és aplasia (viszonylag ritka elváltozások), ami azt jelenti, hogy az egyik, vagy mindkét petevezeték csökevényes, nem elég hosszú, vagy nem elég tág, sőt olyan is előfordulhat, hogy egyáltalán nem fejlődik ki petevezeték. Ennek meddőség illetve méhen kívüli terhességek sorozata lehet a következménye. A méh és a hüvely fejlődési rendellenességei gyakrabban fordulnak elő, mint a petevezeték eltérései.

A méh fejlődési rendellenességei

Attól függően, hogy a Müller-csövek összeolvadása mely ponton és milyen mértékben károsodott, különböző súlyosságú elváltozások jöhetnek létre. A legenyhébb elváltozások közé tartoznak az uterus arcuatus, az uterus septus és subseptus.

A torzult méh (uterus arcuatus) esetén a méh teteje kissé benyomott, résnyi ürege a normálistól eltérően nem csúcsára állított háromszög, hanem szív alakú. Emiatt ugyan kihordható a terhesség, bár fekvési rendellenesség (harántfekvés), koraszülés illetve vetélés gyakrabban lép fel.

A sövénnyel kettéválasztott méh (uterus septus és subseptus) esetén a Müller-csövek összeolvadásának zavara, elégtelensége miatt a méh közepén egy részleges (subseptus) vagy teljes (septus) sövény helyezkedik el, ami így a méhűr kettéosztottságához vezet. Az elváltozásra általában középidős vetélések fellépte hívja fel a figyelmet, mely főleg uterus subseptus esetén jelentkezik, természetesen ez függ a sövény hosszától, ugyanis a teljes sövény lehetővé teheti a terhesség kiviselését, de a kis súlyú magzatok létrejöttét segíti. A részleges sövény műtéttel kiirtható, ezzel a probléma teljesen megoldható.

Kétméhűség és kéthüvelyűség (uterus és vagina duplex) akkor jön létre, ha a Müller csövek egyesülése teljesen elmarad. Ilyenkor két méh alakul ki, és a hüvelyben is létrejön egy sövény, mely a közösülés során jelenthet gondot, bár nem mindig derül rá fény, mert általában nem okoz panaszt. Ilyen esetekben általában mindkét méhben létrejöhet terhesség, azonban a szokottnál kissé gyakrabban kell vetélésre, koraszülésre számolni.

Egyszarvú méh (uterus unicornis) jön létre, ha csak az egyik Müller-cső fejlődik ki. Ekkor a méhnek csupán az egyik fele alakul ki, melyben általában nem tapad meg a terhesség, vagy ha mégis, akkor az anya korán elvetél.

Olyan fejlődési rendellenesség is létrejöhet, amikor a méh szinte teljesen kettőzött. Ezt kétnyakú kétszarvú méhnek (uterus bicornis bicollis) nevezik. Kialakulásának az az oka, hogy bár a Müller-csövek elkezdtek összeolvadni, de csak a méhnyak területén érnek össze, így a méhnyakban egy sövény alakul ki.

Kétszarvú egynyakú méhről (uterus bicornis unicollis) akkor beszélünk, ha a Müller-csövek a méh legfelső része kivételével összeolvadtak, a méhnyak nem osztott és a méh is csak részben kettőzött, gyakran az egyik fele csökevényes is. Ha ebben a csökevényes részben jön létre terhesség, az a méhrepedés kockázatát hordozza magában, a magzat kihordására általában nincs lehetőség.

A legsúlyosabb elváltozás

• Gyógyszerek
• Pajzsmirigy problémák
• Daganat és a daganatellenes kezelés
• Egyéb megbetegedések
• Koffein bevitel

Legsúlyosabb elváltozás az úgynevezett Mayer-Rokitansky-Küster-Hauser-szindróma, amikor a méh és a hüvely felső kétharmada egyáltalán nem alakul ki, a petevezetékek és a petefészkek azonban épek. A betegség gyakran társul vesefejlődési rendellenességekkel is.

Ha felmerül a gyanú valamilyen méhfejlődési rendellenességre, akkor az elváltozás ultrahangvizsgálattal, méhtükrözéssel (hiszteroszkópia), hysterosalpingográfiával (HSG), laparoscopiával vagy műtéttel diagnosztizálható.

A HSG egy olyan vizsgálat, mely során kontrasztanyagot juttatnak a méh üregébe, mely kirajzolja a méhűr alakját, és a petevezetékeket is. Mindezt röntgenfelvételen vagy ultrahanggal lehet nyomon követni. Ez ma már nem nagyon terjed a kontrasztanyag okozta szövődmények miatt, valamint a laparaskopia és a hysteroskopia lényegesen fejlettebb vizsgálat.

A hüvely fejlődési rendellenességei

A hüvely fejlődési elváltozásai gyakran együtt járnak a méhtest fejlődési zavaraival a Müller csövek egyesülésének elmaradása miatt. Ennek következtében a hüvely lehet csökevényes vagy kettőzött is, valamint sövény is kialakulhat benne.

A hüvely hiányára gyakran az hívja fel a figyelmet, hogy a pubertás felléptekor a fiatal lány elkezd menstruálni, de a vér hüvely hiányában nem tud a méhűrből kiürülni. Ennek következtében súlyos görcsök lépnek fel az alhasban. Az elváltozás természetesen közösülési képtelenséghez is vezet. Kezelése korrekciós plasztikai műtét, mely során hüvelyt alakítanak ki, hogy a nemi élet ne ütközzön nehézségekbe.

Kevésbé súlyos elváltozás a zárt szűzhártya, mely szintén akadályozza a mestruációs vér kiürülését, így alhasi görcsökhöz vezet, mert a vér pang a méhűrben és a hüvelyben. Ha az állapot hosszan fennáll, a méh ürege és a hüvely ki is tágulhat. Egyszerű műtéttel, a szűzhártya bemetszésével azonban megoldható a probléma.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos
Lektorálta: Dr. Csősz György, nőgyógyász