Túl erős menstruáció okai, veszélyei és kezelése

A menstruáció által előidézett rendszeres vérveszteséget a vérképző rendszer működése kompenzálja. Azonban az, ha a menses rendszeresen az átlagos 4-7 napos időszaknál hosszabb ideig tart vagy erősebb az átlagosnál, krónikus vérszegénységhez vezethet. A probléma okairól, kezelési lehetőségeiről dr. Hintalan Albert nőgyógyász beszélt.

Mikor számít túl erősnek a menstruáció?

Az erős, nagy mennyiségű vérveszteséggel járó vérzés orvosi szakkifejezéssel a menorrhagia. Egyes felmérések szerint a 35-45 éves nők 20 százaléka átéli a túl erős menzesz jelenségét. Nagy mennyiségű vérveszteséghez vezethet a vérzés erősségén túl a menses gyakorisága, időtartama, de a vérszegénységre jellemző panaszok is jelezhetik a problémát.

Túl erős vérzésnek minősül, ha az alábbi tüneteket észleljük:

• 7-9 napig tartó menzesz
• 21 naposnál rövidebb ciklus
• átázás miatt óránként cserélni szükséges a betétet vagy tampont
• vérrögök megjelenése a menstruációs vérben
• rosszullét, gyengeség
• két szabályos menstruáció között jelentkező vérzés
• pecsételő, illetve együttlét után jelentkező úgynevezett kontakt vérzés

Nem feltétlenül jár görcsös menstruációs fájdalommal, de az érintett nők többségénél az erős vérzéssel együtt fájdalmas menstruáció is jelentkezik.

Miért veszélyes?

A túl erős, gyakori vagy hosszú menstruáció nem csak a mindennapokat teszi stresszessé, de komoly egészségügyi problémát is jelenthet. Elsősorban vashiányos vérszegénységet okozhat, ráadásul a háttérben álló okok is lehetnek súlyosak, nem beszélve arról a veszélyről, amelyet az elhúzódó, erős vérzésekhez gyakran társuló gyulladás jelenthet.

Mi okozhatja?

A nagy vérveszteséggel járó menstruációt számos ok idézheti elő, nőgyógyászati és nem nőgyógyászati eredetű probléma egyaránt.

• Az esetek egy részének hátterében állhat anatómiai elváltozás: a mióma, amely egy jóindulatú méhizomdaganat vagy méhmegnagyobbodás. A megvastagodott méhfal nem tud miatta kellőképpen összehúzódni, ami fokozott mértékű vérzéshez vezet.
• További erős vérzést okozó jóindulatú nőgyógyászati elváltozás lehet a petefészekciszta és a méhpolip.
• Ki kell zárni a megszakadt méhen belüli terhességet, a spontán vetélés utáni állapotot.
• A méhnyálkahártya gyulladása, vagy annak túlzott megvastagodása, amely az ösztrogén hormon hatására jön létre, szintén okozhat menorrhagiát.
• Gyakran a méhen belüli fogamzásgátló eszköz a probléma kiváltója, amely normális körülmények közt is valamivel hosszabb és erősebb menstruációkat okozhat, de ez egyeseknél kóros mértékűvé válhat.
• Hormonális zavarok, például pajzsmirigy problémák, PCOS is kereshetők a háttérben.
• Nagyon sok esetben vérzékenység áll a túl erős menstruációs vérzés hátterében.
• Az endometriózis, amelynek következtében a méhnyálkahártya-szigetek nemcsak méhen belül, hanem a méhen kívül is előfordulnak, okozhat két menstruáció között fellépő vérzést, görcsös fájdalom kíséretében.
• Okozhatja kismedencei gyulladás.
• Előfordulhat vérrögképződési rendellenesség, illetve méhdaganat is.

Az esetek egy részében mindezen okok kizárása után sem derül fény pontosan az erős vérzés okára.

Vizsgálatok és kezelési lehetőségek

A menorrhagia kivizsgálásában az első lépés a rákszűréssel egybekötött nőgyógyászati vizsgálat és a teljes vérkép vizsgálata, ezt követően az eredmények függvényében további vizsgálatokra is sor kerülhet.

A rákszűréssel egybekötött nőgyógyászati vizsgálatnak mindenképpen meg kell történnie. A teljes vérkép vizsgálatával megbecsülhető a hemoglobinszint és a menstruáció mértéke, és a szervezet vasháztartásáról is teljes képet kaphat az orvos. Ha ez alapján bebizonyosodik, hogy valóban menorrhagiáról van szó, már egy rutin nőgyógyászati vizsgálat is kimutathatja az okot, például a miómát.

Az ultrahang felvilágosítást ad a méhnyálkahártya állapotáról, ám ha ez sem hoz eredményt, szóba jöhet a méhtükrözés (hiszteroszkópia).

Ha a méhen belüli fogamzásgátló eszköz okozza a problémát, azt nyilván el kell távolítani, és más védekezési módot választani. Ha nem áll fenn egyéb kizáró ok, javasolható a tablettás fogamzásgátlás, amely csökkentheti a menstruáció hosszát és mennyiségét.

Amennyiben sikerül megtalálni az okot, a kezelés a rendellenes menstruációt kiváltó eltérés specifikus terápiája szerint eltérő. Amennyiben a vizsgálatok negatív eredménnyel végződnek, azaz nem találnak eltérést, úgy szóba jöhet rövid idejű 1-3 hónapos gyógyszeres kezelés a menorrhagia tüneteinek enyhítésére. Szóba jöhetnek nem szteroid gyulladásgátlók és progesztogének is, amelyek jó eséllyel megszüntethetik a problémát.

A leggyakoribb diagnosztikus és egyben terápiás beavatkozás a méhkaparás, ennek segítségével a vérzés is megállítható, és szövettani utólagos vizsgálattal megállapítható, mi okozta a kóros vérzést. Ismert olyan módszer, a fent is említett hiszteroszkópia műtéti változata, amellyel a méhnyálkahártya nagy részét el lehet távolítani, és így megszűnik a vérzészavar.

Az utóbbi évtizedekben igen jelentős arányban csökkent a vérzési rendellenességek miatti méheltávolítások gyakorisága. Azonban, különösen 40 éves kor felett, ha a tervezett gyermekek már világra jöttek, és ha egyéb eljárások nem vezetnek eredményre, ma is a méheltávolítás a javasolt beavatkozás. Természetesen amennyiben daganatos elváltozást találunk, mindenképpen a műtéti beavatkozás a legfontosabb.

Mindemellett a vérszegénység megelőzése vagy mérséklése érdekében hasznos lehet a vaspótlás. Ez történhet orvosi javaslatra vaspótló készítményekkel, továbbá ajánlatos vasban gazdag ételek fogyasztása, mint a bab, a borsó, a leveles zöldségek, a spenót, a szárított- és bogyós gyümölcsök, a teljes kiőrlésű pékáru, a dió, a mandula és a mák.

(Oxygen Medical - Dr. Hintalan Albert, nőgyógyász)