A méhnyakgyulladás

A méhnyakgyulladás (cervicitis) többnyire a nőgyógyászati szűrővizsgálatok alkalmával felfedezett elváltozás, amelyre jellemzően csak enyhébb tünetek utalnak. Kialakulását a méhnyak elhelyezkedése, fertőzés, illetve a hüvely normál flórájának felborulása is kiválthatja. Hogyan kezelhető a méhnyak gyulladása? Mit lehet tenni a megelőzés érdekében?

A méhnyak jellemzői

A méhnyak (szakmai szóhasználatban cervix) a háromszögűre szélesedett méhüregtől, az úgynevezett belső méhszájtól indul. A nyakcsatorna 2-3 centiméter hosszú és nem szülteknél 2-4 milliméter tág. Alsó, a hüvely felé vezető vége a külső méhszáj. Két egészen különböző funkciójú és belvilágú szervet köt össze, a méhüreget és a hüvelyt.

Ez adja a méhnyak különös jelentőségét, a méhnyak és a hüvely találkozási területe a nőgyógyászat egyik legtöbb problémát jelentő része.

A méhnyakcsatornát egy váladékot termelő mirigyhám béleli. A váladék normál állapotban átlátszó, tiszta, kocsonyaszerű, kémiai vegyhatása enyhén lúgos. Dugószerűen tölti ki a nyakcsatornát, biztos réteget alkotva a savas hüvelyi külvilág és a méh ürege között. Lúgos vegyhatása célszerű biológiai ingere a spermiumoknak, hogy a nyakcsatornán át a méh ürege irányába haladjanak megtermékenyítés céljából.

A külső méhszáj felszíne, ahogy a teljes hüvelyi felszín is, ezzel szemben védő feladatú hámmal fedett, melyben nincsenek mirigyek. A nyakcsatorna nyílásperemén találkozik a különböző feladatú és igényű belső mirigyhám a védő laphámmal. A nyakcsatorna belső hámja lúgos környezetet teremt és igényel, a külső laphám viszont savasat.

A méhnyakgyulladás kialakulása és tünetei

A hüvely a szeméremtest bejáratán át lényegében külvilágot jelent annak minden kórokozójával és fertőzési lehetőségével, a kórokozók egy része pedig eljut a méhnyak területére is. A savasságot nem kedvelő kórokozók (elsősorban nemi úton terjedő fertőzések) szívesen bújnak meg a nyakcsatorna védett, helyi gyógyszerrel nehezebben elérhető, lúgos környezetében. Jelenléte irritálja a védő feladatokat nem ellátó mirigyhámot, amely így könnyen gyulladttá válik, egyetlen funkciójának megfelelően pedig még több váladékot termel.

A méhnyakcsatorna gyulladása másodlagosan, a könnyen fertőződő hüvely kórokozóinak megtelepedése nyomán alakul ki. Rejtett elhelyezkedése miatt nincsenek olyan jellegzetes tünetei, mint a hüvelygyulladásnak.

• A hüvelyi folyás legtöbbször kevésbé erőteljes, de a bővebb nyúlós váladék időnként zavaróan megjelenhet.
• Jelezheti a nemi szervek területén jelentkező diszkomfort, kellemetlen égő érzés.
• A fájdalom közösülés közben vagy vizeletürítés során jelentkezhet.
• Ritkán okozhat rendellenes vérzést.

A fertőzéses eredet mellett időnként hormonális változások, kémiai hatások által okozott irritáció vagy fizikai behatás is előidézheti a gyulladást.

A méhszájseb kialakulása

A többlet lúgos váladék tönkreteszi a külső méhszáj körüli laphámot, melynek helyét elfoglalja a nyakcsatornából kiáramló mirigyhám. Ilyen esetben a nyakcsatorna külső nyílása körül néhány milliméternyitől akár 1-2 centiméter sugarú, általában korong alakban a nyakcsatornából kitelepedett belső mirigyhám látható, mintha gyulladt seb lenne, vörös és nedvedző. Ezt nevezik méhszájsebnek. Helytelenül, mert nem seb ez, hiszen hám fedi, de nem odavaló hám. Ez a mirigyhám terület nem tud a hüvely külvilágával szemben védő feladatot ellátni, mindig kisebb-nagyobb fokban gyulladt és váladékot termel. Ez a felszíni lob továbbterjed a nyakcsatornába, látványos tünete sokszor egy szívós, rugalmas nyákcsap, mely akár 2-3 centi hosszan kilóg a méhnyakcsatornából.

A nyakcsatorna külső méhszáj nyílása nem szülteknél kerek, 2-3 milliméter. Szülés után gyógyultan 1-2 centiméter, haránt ovális, esetleg T vagy Y formában tágra berepedve gyógyul. A széles, sokszor tölcséresen tág méhszájon gyakrabban alakul ki mészájseb és a nyakcsatorna fertőződése is gyakoribb. Az ilyen szélsőséges alakú méhszájakat méhszáj plasztikának nevezett műtéttel állítjuk helyre.

A méhnyakgyulladás kezelése és megelőzése

A hüvely gyulladására használt helyi gyógyszerek (kúpok, kapszulák, krémek) legtöbbször megszüntetik a méhnyakgyulladását is, főleg, ha szájon át adott gyógyszerrel is kiegészül a terápia.

A kórokozó megbújásával néha tartósan gyulladt marad a méhnyak, innen kiindulva pedig a hüvelygyulladás ismételt kiújulását okozza. Ez általában akkor fordul elő, ha a korábbi megbetegedést csak helyileg kezelék. Amennyiben gyakran újul ki a hüvelyi fertőzés, fennáll a gyanú, hogy nem gyógyuló méhnyakgyulladás áll a háttérben. Ilyen esetben a helyi kezelést szájon át adott gyógyszerrel kell kiegészíteni.

Az alakilag ép méhszájakra kitelepedett mirigyhám területek, méhszájsebek gyógyíthatók lézerrel, rádióhullámmal, de tartós hüvelyi protexin helyi kezelésre is lassan visszahúzódhat a savas környezetet nem kedvelő belső hám. A külső méhszáj rendellenes alakú, mély berepedéseinek plasztikai helyreállítása csökkenti a hüvelyváladékot és a felfertőződés veszélyét.

A méhnyakgyulladás megelőzésére minden hasznos, ami a hüvelyi védekező képességet fokozza, mint a ma már sokféle kiszerelésben létező hüvelyi protexinek, melyek a védő tejsav baktériumokat erősítik és így stabilizálják a hüvely védő hatású savasságát.

Bővebben Mit érdemes tudni a hüvelyflóráról?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Szalóczy Péter, nőgyógyász