Mióma vagy méhpolip?

A mióma a női szervezetben kialakuló leggyakoribb tumorféleség: egyes statisztikák szerint a nők csaknem 25 százaléka érintett. A méhpolip szintén meglehetősen gyakori, sokakat érintő, jóindulatú elváltozás, a méhet bélelő nyálkahártya kóros túlburjánzása. Mik a legfőbb különbségek a két állapot között?

Mióma

Szerencsére egy jóindulatú, eredményesen kezelhető daganatról van szó. A tumor megjelenése a reproduktív korban történik, a csúcs a 40-es korosztályra tehető. Kialakulásának pontos mechanizmusa még nem teljesen ismert, de annyi bizonyos, hogy igen nagy szerepe van ebben a szervezet ösztrogén nevű hormonjának. Ezt erősíti meg a tumorok megjelenésének jellegzetes életkori eloszlása, hiszen a pubertáskor előtt, illetve a változó kor után már nem nagyon kell újabb miómás göbök megjelenésével számolnunk.

Bővebben A mióma kialakulásának rizikófaktorairól

Az ösztrogéntúlsúlyt rendszerint a petefészek nem megfelelő működése okozza, ami a számos kórkép (pl.: PCOS, endokrin megbetegedések stb.) következtében kialakuló anovulációs ciklus hatása. A meg nem repedő tüszőből nem lesz sárgatest, az nem fog hormont termelni, az így elmaradó progeszteronhatás miatt „túltengő” ösztrogén hatására a méh simaizomsejtjei burjánzásba kezdenek, és máris létrejönnek a miómás göbök.

Méhpolip

A méhpolip szintén meglehetősen gyakori, sokakat érintő, jóindulatú elváltozás, a méhet bélelő nyálkahártya kóros túlburjánzása. Kialakulásának pontos mechanizmusa szintén nem ismeretes, de mint a miómánál, itt is feltételezhető a hormonális eredet. Bizonyos esetekben egy hosszabb ideje fennálló, krónikus gyulladás is hasonló elváltozásokat okozhat. Életkori megjelenését tekintve a méhpolipok leggyakrabban szintén a 40-50 éves korosztály tagjainál jelentkeznek.

Fontos különbség a mióma és a polipusok közt, hogy míg utóbbiak csupán a méhnyálkahártya kitüremkedései, és így a méh ürege felé növekednek, addig a miómás göbök elhelyezkedését tekintve megkülönböztethetünk a méh ürege felé eső, a méh izomfalára lokalizálódó, illetve a méh külső falából a hasüreg felé, a hashártya alá növő göböket.

Szerencsére mind a miómák, mind a polipok rosszindulatú elfajulásának kockázata igen csekély, viszont mindkét típus okozhat meddőséget, így a gyermekre vágyó, de rendszeresen elvetélő, vagy teherbe sem eső hölgyek esetében a kivizsgálás részét képezi e két elváltozás utáni kutatás is.

Árulkodó tünetek

A mióma által okozott tünetek elsősorban annak nagyságától és elhelyezkedésétől függnek. A mióma sok esetben tünetmentes. Ilyenkor rendszerint egy rutin nőgyógyászati vizsgálat, vagy egyéb okból elvégzett kismedencei ultrahang során derül fény a tumor jelenlétére. Az is előfordulhat, hogy az illető egész élete folyamán rejtve marad, és csak az egyéb okból bekövetkezett halál után történő boncolási vizsgálat során derül fény rá.

Amennyiben a tumor tünetet okoz, azok rendszerint a következők:

• lerövidülő menstruációs ciklusok,
• alhasi nyomásérzés, tompa fájdalom,
• alhasi görcsök,
• szokottnál erősebb és bővebb vérzések,
• nyomási tünetként székelési, illetve vizeletürítési problémák.

A méh polipusai rendszerint erőteljes vérzéssel járnak, amely azonban nem feltétlenül szinkron a menstruációs ciklussal, hanem sokszor például az elváltozás mechanikai stimulációjával, irritációjával hozható összefüggésbe (pl. közösülés során a nyakcsatornán kilógó polipusok sérülhetnek, pár cseppnyi vérzést okozva). Nem ritka a pecsételő vérzés sem, amely szintén független lehet a ciklustól. A polipusok ezen felül járhatnak alhasi nyomásérzéssel, görcsös, ritkábban kifejezetten erős, szinte a szülési fájdalomhoz hasonlatos panaszokkal. Sok esetben az enyhe panaszok felerősödhetnek a menstruáció során.

A kivizsgálás menete

A tünetek alapján rendszerint már felmerül a gyanú a méh érintettségének, az adekvát kezelés alapját biztosító, korrekt diagnózis felállításához azonban további speciális módszerek szükségesek.

A két elváltozás differenciáldiagnosztikájában az alhasi ultrahangvizsgálat, illetve a colposcopia (hüvelytükrözés, a rutin nőgyógyászati vizsgálat része), a hysteroscopia (méhtükrözés - a nyakcsatornán át a méh üregébe vezetett eszközzel), és az így nyert minták szövettani vizsgálata segíthet.

Kezelési módok

A mióma esetében gyógyszeres kezelés és többféle sebészeti beavatkozás lehetősége is szóba jön. A megfelelő hatékonyságú terápia kiválasztása mindig személyre szabottan a jelentkező tünetek, a miómák mérete és lokalizációja tükrében, illetve a páciens későbbi gyermekvállalási szándéka függvényében történik.

A méhpolip kezelése rendszerint sebészeti: egy előzetes méhnyálkahártya kaparás (abrasio, küret) során nyert minta szövettani feldolgozása alapján megállapítják, hogy van-e bárhol rosszindulatú elfajulásra utaló jel. Egyszerű, jóindulatú esetekben a hüvelyen keresztül, a nyakcsatornán át a méh üregébe felvezetett eszköz segítségével történik a polip széles alapon történő eltávolítása.

Mire számíthatnak a betegek?

Mind a miómás göbök, mind a polipok rosszindulatú elfajulásával ritkán kell számolni. A panaszt nem okozó formák mindkét esetben hosszasan rejtőzködhetnek, a panaszokkal járó formák viszont mindkét esetben mihamarabbi megoldást sürgetnek. Érdemes azonban tudni, hogy sajnos mindkét esetben nagy a valószínűsége az elváltozások kiújulásának.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász