Méhnyakrákszűrés: segítünk értelmezni a leletét
frissítve:
A méhnyakrák lassan kialakuló betegség, több rákmegelőző állapoton keresztül jön létre, ezért az időben elvégzett vizsgálat segítségével még jól kezelhető elváltozásra derülhet fény. A pontos diagnózis meghatározza a további teendőket is.
A méhnyakrák-szűrés az egyik leggyakrabban végzett és legfontosabb nőgyógyászati szűrővizsgálat. A méhnyak (cervix uteri) kórosan megváltozott sejtjeinek folyamatos szaporodása a méhnyakrák, ami a mellrák után a második leggyakoribb nemi szervi daganattípus nőknél. Kialakulásáig hosszú idő, akár 10-15 év is eltelhet, ezért rendszeres szűréssel idejében felismerhető.
A szűrővizsgálat során lehetőség van HPV-fertőzés meghatározására és nőgyógyászati citológiai vizsgálatra. A citológiai vizsgálat a méhnyakkenet (PAP-teszt) minta alapján a méhnyakból származó kóros vagy potenciálisan kóros sejtek mutathatók ki. Ezen vizsgálatok összességében adnak elegendő információt, ugyanakkor önmagukban ezek a vizsgálatok sem jelentenek teljes diagnózist, hanem gyanús esetekben szükség lehet szövettani vizsgálat elvégzésére is.
A méhnyak-vizsgálat eredményének értékelése
A rendszeresen elvégzett citológiai vizsgálatok többségében az eredmény valamilyen rákmegelőző állapotra utal, nem valódi rosszindulatú tumorra. Hogy pontosan milyen típusú az elváltozás és mennyire kiterjedt, különböző skálák szerint értékelik.
Papanicolau-skála
A kapott eredményen többnyire a korábbi Papanicolau-féle „P” beosztást is feltűntetik, de ez önmagában ma már idejétmúlt, kizárólag a P-skála alapján nem határozható meg a kezelés.
- P0: nem értékelhető
- P1 és P2: nem merül fel a tumor gyanúja, vagy jóindulatú
- P3: többféle hámszöveti elváltozást takar, felmerül a tumor gyanúja is
- P4: már nagymértékben jelen vannak a kóros sejtek, erős a gyanú a tumorra
- P5: minden jel tumorra utal
Bethesda-osztályozás
Elterjedtebb és megfelelőbb az ún. Bethesda-féle osztályozás, ma ez jelenti a diagnózis alapját. A citológiai eredmény Bethesda-klasszifikációja szerint az eredmény lehet negatív, LSIL, HSIL, CIS.
Amennyiben a kenet nem értékelhető, meg kell ismételni a vizsgálatot.
Amennyiben a kenet értékelhető és az eredmény negatív (NILM), akkor semmiféle elváltozás nem volt kimutatható. Általában akkor nyugodhatunk meg, ha a a HPV-teszt eredménye is negatav, de ebben az esetben is fontos, hogy rendszeresen részt vegyünk a későbbiekben is a szűrésen.
Amennyiben kóros, neoplasztikus elváltozást mutatott ki a kenetvizsgálat, az többféle elváltozást takarhat:
- LSIL (Low-Grade SIL, kisfokú laphám-elváltozás)
- HSIL (High-Grade SIL, nagyfokú laphám-elváltozás)
- CIS (carcinoma in situ)
Az első két kategóriában (LSIL-HSIL) kóros sejtek jelenléte mutatható ki különböző mértékben. A CIS már egy korai stádiumú, ám nem invazív daganat, amely még nem terjedt túl a keletkezési helyén.
Fontos tudnia, hogy egyetlen kóros citológiai eredmény nem biztos, hogy daganatra utal, ezért pozitív lelet esetén fontos az ismételt vizsgálat. Amennyiben a két citológiai vizsgálat azonos eredményt hoz, az meghatározza a további tennivalókat.
Hogyan értelmezhetőek együtt a különböző beosztások?
A P-skála alapján a P1/P2 eredmény egészséges esetben kapható, míg a P4/P5 már rákos elváltozásokra utal. A kettő közt létezik a P3-as eredmény, melyről sokan nincsenek teljesen tisztában, pontosan mit is jelent, egyszerűen kezelhető állapotot vagy abnormális sejtosztódást. Éppen a P3-as eredmény teszi alkalmatlanná ezt a régi osztályozást.
Először is fontos tisztázni, hogy a P3-as citológiai eredmény nem feltétlenül jelent egyet azzal, hogy valakinek rákos elváltozása van, vagy akár rákmegelőző állapotban (diszplázia) van az illető. Az elváltozás nem feltétlenül daganatos, lehet HPV-fertőzés, gyulladás, akár ezek kapcsán kialakult valamilyen hámeltérés, ugyanakkor a rosszindulatú sejtek jelenléte sem zárható ki. A P3-as érték annyit takar, hogy a minta gyanús, ezért további vizsgálatokat igényel, mivel kóros folyamatok jelenlétére utal.
P3-as eredmény esetén a Bethesda-osztályozás szerinti beosztás az irányadó:
- Ha a bekeretezett P3 mellett, a részletes leírásban LSIL eredményt kap, az azt jelenti, hogy kis mértékben jelen vannak kóros sejtek, melyet okozhat akár gyulladás is.
- Rosszabb az az eset, amikor a P3 mellett HSIL áll. Ez súlyosabb fokú hámelváltozást takar, mindenképp szükséges a további vizsgálatok mellett az orvosi terápia.
Tennivalók a lelet eredményei alapján
LSIL eredmény esetén legtöbbször megfigyelés, ismételt ellenőrzés szükséges. Gyakran alacsony fokú hámelváltozást takar, ami magától is rendeződhet. Hátterében gyakran áll HPV-fertőzés, ezért HPV-tipizálás, azaz a HPV-fertőzés kimutatása és az azt okozó vírustörzs meghatározása indokolt. Kedvező esetben meglehet, hogy elegendő a fertőzés leküzdését segítő immunerősítő, gyulladásgátló terápia önmagában is. Olykor azonban - ha a HPV-tipizálás magas kockázatú HPV-fertőzést (HR-HPV) igazol és az ismételt citológia sem negatív - javasolt lehet a nagyítóval végzett nőgyógyászati vizsgálat (kolposzkópia) és a mintavétel szövettani vizsgálatra.
| HPV-tipizálás |
| A pozitív citológiai lelet, illetve bizonytalanság esetén döntő szerepe van a HPV-típusok kimutatásának, ugyanis a HPV a méhnyakrák fő rizikófaktora. melyet hagyományosan ismételt mintavétel kapcsán, de egyre gyakrabban az első kenet vételekor kinyert sejtmaradványból végzik. Az arra alkalmas mintából a magas-, ill. alacsony rizikójú vírusfertőzés ténye megbízhatóan megállapítható, a gyakoribb HPV-típusok konkrétan meghatározhatók. A magas rizikójú HPV-típus esetleges kimutatása természetesen nem egyenértékű a citológiai vizsgálattal, az utóbbi ugyanis részleteiben is tükrözi a méhnyak hámjában már lezajlott folyamatokat, a két vizsgálat eredménye kiegészíti egymást. (Dr. Méhes Gábor, patológus) |
HSIL eredmény esetén a legtöbbször kolposzkópia és szükség esetén konizáció indokolt. A méhnyak kúp alakú részének kimetszése a konizáció, ami egyszerre szövettani mintavétel és sok esetben terápia is. A konizáció egy kisebb nőgyógyászati műtét, melynek során, rövid narkózisban eltávolítják a méhnyak kóros területét, az eltávolított részen pedig szövettani vizsgálatot végeznek. A konizáció menetéről itt olvashat részletesen.
A CIN (Cervicalis Intraepitelialis Neoplasia) beosztás a méhnyakrákot megelőző sejtelváltozások (diszplázia) kiterjedését jelöli szövettani vizsgálat eredményeként.
- CIN 1 (enyhe diszplázia): A hám alsó egyharmadát érintő elváltozás, a legtöbb esetben jóindulatú, az immunrendszer segítségével spontán is gyógyulhat.
- CIN 2 (középsúlyos diszplázia): A hámréteg nagyjából kétharmadában tapasztalható sejtelváltozás. Egyéni mérlegelés szükséges a kezelőorvos részéről arról, hogy szükséges-e beavatkozás.
- CIN 3 (súlyos diszplázia vagy CIS): A kóros sejtek a hámréteg több mint kétharmadát, vagy akár a teljes vastagságát érintik. Rákmegelőző állapotnak minősül, amely kezeletlenül idővel méhnyakrákká alakulhat.
Amennyiben a szövettan alapján maradéktalanul sikerült eltávolítani a problémás részt, vagy nem igazolódott súlyos elváltozás, további műtét nem szükséges. Olykor azonban szükség lehet újbóli beavatkozásra is, ez a rekonizáció.
A szükséges beavatkozások után háromhavonta kontroll citológia javasolt, majd egy év után folytatódik az éves rákszűrés.
A CIS eredmény korai daganatos állapotra utal, ennek megfelelően mindig szükséges a szövettani vizsgálat és a kezelése.
A méhnyakrák előrehaladott, már invazív stádiumaiban a méh eltávolítása (hysterectomiára), és esetenként a környéki nyirokcsomók eltávolítása is szükséges, szóba jöhet sugárkezelés vagy kemoterápia, valamint a kettő kombinációja. Ezekre azonban korai felismerés esetén legtöbbször nincs szükség.
Lásd még A méhnyakrák előjele: cervikális diszplázia
Szerző: Nőgyógyászati Központ - Dr. Hernádi Balázs, szülész-nőgyógyász
