Az adenomyosis tünetei, okai és kezelése

Az adenomyosis jóindulatú kórkép, melyről akkor beszélünk, ha a méhnyálkahártya (endometrium) alsó rétegének mirigyei és a mirigyek közötti szöveti állomány (stroma) a méhizomzat rostjai közé terjednek. Jellemzően a késői reproduktív kor betegsége.

Mik a hasonlóságok és a különbségek az endometriosis és az adenomyosis között?

Napjainkban a nőgyógyászati kórképek közt jelentős helyet foglalnak el az endometriosisos elváltozások is, mely kórképnél a teljes (a méhüregi szerkezettel teljesen megegyező) méhnyálkahártya a méhüregen kívül, a női kismedencében vagy egyéb hasűri szerveken megtapadva helyezkedik el és a női ciklusnak megfelelő változásokat mutatva (új nyálkahártya-képződés, menstruáció alkalmával bevérzés) az érintett szerven és annak szöveteiben komoly elváltozásokhoz vezethet és komoly panaszokat, szövődményeket okozhat. Fő jellemzője a ciklikusan megjelenő fájdalom, melynek erőssége menstruáció idején éri el a tetőfokát és annak megszüntével mérséklődhet a fájdalom intenzitása, de nem szűnik meg és az állandó alhasi diszkomfortérzés a mindennapokban közérzeti, partnerkapcsolati zavarokhoz vezethet, valamint fogantatási zavarokat (meddőség, korai vetélés) okozhat. Amennyiben a bélrendszerben tapad meg a nyálkahártya, akár ciklusosan jelentkező emésztési zavarok is felléphetnek. A húgyhólyag érintettségét a ciklusos vizelési panaszok jelezhetik. Főleg ezek a panaszok hívhatják fel a vizsgáló figyelmét az esetleges rendellenes helyen tapadó méhnyálkahártya (endometriosis) okozta kórkép fennállására. Az endometriosis inkább a korai reproduktív kor megbetegedése.

Az endometirosis ismeretében kaphatunk tisztább képet és válik jobban értelmezhetővé a két azonos, de szövettani szerkezetében mérsékelten eltérő, valamint helyében és a reproduktív kori fellépési idejében elkülönülő kórkép kezelése és a helyes és eredményes terápia megválasztása.

Mindenesetre az adenomyosis másik neve joggal lehet endometriosis interna is.

Feltehetően adenomyosis esetén a méhnyálkahártya alsó rétegének szöveti állománya és mirigyei közel sem mutatnak akkora ciklusos aktivitást, mint ateljes méhnyálkahártya, és a késői reproduktív korban a petefészkek működésében is gyakrabban fordulhat elő a peteérés elmaradása (anovulációs ciklus), így a nyálkahártya ciklusos megvastagodása is elmaradhat.

A részleges méhnyálkahártya-szigetek tehát adenomyosis esetében a méhizomzatba kerülnek és elhelyezkedésük szerint lehetnek a méhfalban vagy annak méhüregi, belső vagy hashártya által borított külső, méhfelszínközeli részén is.

Ennek megfelelően a tünetek is változatosak lehetnek.

Az adenomyosis tünetei

A méhnyálkahártya alatt, a méhfal üregi részéhez közel eső részen helyet foglaló adenomyosisos gócok akadályozhatják a pete beágyazódását a méhnyálkahártyába, így terméketlenség, vetélés, rendetlen vérzés okai lehetnek, vagy akadályozva a méhnyálkahártya zavartalan leválását fájdalmas menstruációs tüneteket (dysmenorrhoea) is okozhatnak.

A döntően méhfalban levő adenomyosisos elváltozások a méhizomzat zavartalan összehúzódását akadályozva a méhnyálkahártya és a méhizomzat ereiből bőséges és hosszantartó vérzéses tüneteket okozhatnak, melyek ha konzervatív kezelésre – vérzéscsillapító, méhizomzat-összehúzó gyógyszerekre – nem reagálnak, végső soron curettage-ra (méhkaparás) lehet szükség.

A hashártyaborítékhoz közel eső, tehát a méhfelszínhez közeli adenomyosisos gócok a hashártyát nyomva olyan fájdalmat okozhatnak, mely a ciklustól függetlenül is fennállhat.

A gócok elhelyezkedéséből eredő tünetek természetesen nem választhatóak el egymástól élesen és igen változatosak lehetnek, az alhasi diszkomfortérzéstől kezdve a kínzó, görcsös fájdalommal járó menstruáción át a hosszan tartó, műtéti beavatkozást igénylő rendetlen vérzésig (metrorrhagia).

Hogyan diagnosztizálható az adenomyosis?

A diagnosztikájában a képalkotó eljárások, így az ultrahang, MRI alkalmazása jelentett nagy előrelépést.

UH-vizsgálat alkalmával a méhizomzatot megvastagodottnak találjuk és szerkezete lyukacsos -“svájci sajt”-ra emlékeztető képet mutat a méhizomzat és benne az adenyomyosisos szigetek váltakozása miatt, ahol a “lyukak” jelzik a rendellenes helyre került méhnyálkahártyát és a számuk pedig a méhizomzat érintettségét.

Az UH, MRI megjelenése előtt a diagnózis felállításában a klinikai tünetek: vérzés, alhasi fájdalom, meddőség és a vizsgálat során talált megnagyobbodott, esetleg egyenetlen felszínű méh észlelése segíthette a szakembert, hogy adenomyosisos elváltozásra gyanakodjon és végezzen szükség szerint curettage-t vagy végső esetben méheltávolítást. Ha a tünetek olyan súlyosak és befolyásolhatatlanok voltak, hogy méheltávolítást kellet végezni, akkor a curettage során nyert anyag vagy a műtét során eltávolított méh szövettani vizsgálata igazolhatta biztosan az adenomyosis tényét.

Meg kell említeni, hogy még napjainkban is csak a szövettani vizsgálat adhat biztos választ, biztos diagnózist ebben a kérdésben.

Mitől alakulhat ki az adenomyosis?

Az adenomyosis létrejöttében a genetikai adottságok (veleszületett kötőszöveti gyengeség), hormonális változások (terhesség, vetélések, maga a reproduktív kort irányító ciklus) mellett kérdésként felmerülhet, hogy a méhen vagy méhüregben végzett műtétek, műszeres beavatkozások vagy a szülés folyamán fellépő veszélyhelyzetek pl. szívósan tapadó lepény leválasztása a méhfalról mennyiben járulhatnak hozzá ahhoz, hogy ez a kórkép általában a késői reproduktív korra kialakulhasson.

Az adenomyosis kezelése

A fellépő, előzőekben már említett tünetek enyhítése mindenképpen konzervatív, gyógyszeres megoldás mellett szólhat, tekintettel arra, hogy az elváltozás jóindulatú – tehát: vérzéscsillapítás, fájdalomcsökkentés a fő irányvonal kezdetben, illetve a ciklus hormonális felfüggesztése is szóba jöhet, figyelembe véve a 40-50 éves korban végzett hormonterápia tromboembóliás szövődményeinek veszélyeit is, és amennyiben a beteg kórtörténetében bármi erre utaló adat felmerül, akkor lehet indokolt a méhtest műtéti úton való eltávolítása.

A műtéti, radikális út választásának megfontolása azért is indokolt lehet, mert a késői reproduktív kor időszakában már remény lehet a ciklus spontán megszűnésére és a változókorral együtt járó ahormonális állapotra, melyben az adenomyosisos panaszok megszűnhetnek ugyan, de a hormonhiánnyal együtt járó változókori tünetek új, szintén nehéz kérdéseket vethetnek fel a szakember számára.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász
Felhasznált irodalom: Prof. dr. Papp Zoltán: A Szülészet Nőgyógyászat tankönyve, Dr. Tóth Zoltán és Prof. dr. Papp Zoltán: Szülészet-Nőgyógyászati Ultrahang Diagnosztika Tankönyve