Hogy igazodjon el a hüvelygélek között?

Egyre többen használnak hormonmentes hüvelygéleket vagy hüvelykúpokat a hüvelyszárazság kezelésére és ezzel együtt növekszik azoknak a vizsgálatoknak a száma, amelyek megkérdőjelezik ezeknek a biztonságosságát. Dr. Kozma Bence nőgyógyásszal beszélgettünk erről a témáról.

Alapvetően milyen kockázatokról beszélhetünk a hüvelygélek esetében?

A hüvelygélekben található ható- vagy hordozóanyagok megváltoztathatják a hüvely természetes baktériumflóráját, illetve nyálkahártya-toxicitást okozhatnak. Ez egyrészt önmagában is kellemetlenségeket okozhat, másrészt bizonyos fertőzések esélyét is megnövelheti.

Mennyire valós ez a probléma?

Néhány éve jelent meg egy amerikai tanulmány, amely 12 - már régóta piacon levő - hüvelygélt vizsgált meg ebből a szempontból. Az eredmények azt mutatták, hogy a gélek többsége nem felelt meg az ajánlott pH és ozmolalitási szabványoknak és így potenciális kockázatot jelentenek. A helyzet sajnos azóta nem sokat javult.

Milyen vizsgálatokon kellene átesnie egy hüvelygélnek, hogy ezek a veszélyek elkerülhetőek legyenek?

Legalább három dolgot kellene klinikailag tesztelni. Az egyik, hogy milyen hatással van a gél a hüvelyben található kémhatásra. A hüvely enyhén savas kémhatása a menopauza alatt lúgos irányba mozdul el, megnövelve ezzel a fertőzések veszélyét. A jó hüvelygél elősegíti a hüvelyi pH csökkenését, azaz hozzájárul az ideális kémhatás újbóli eléréséhez.

A másik fontos dolog az ozmolalitás, amely a folyadékban oldott részecskék koncentrációját méri. A gél ozmolalitása azért kritikus, mert a szervezet folyamatosan törekszik az ozmolalitás egyensúlyát fenntartani. Ha tehát a gél ozmolalitása alacsonyabb mint a hüvelyé, a szövetek erre folyadékvesztéssel reagálnak, tovább súlyosbítva ezzel a hüvelyszárazság mértékét. A jó hüvelygél ozmolalitása megegyezik a hüvely természetes ozmolalitásával.

A harmadik féle vizsgálatnak a citotoxicitásra kell irányulnia, vagyis hogy az anyagok nincsenek-e toxikus hatással a hüvelyszövet sejtjeire. Egy (akár enyhén) toxikus anyagokat tartalmazó hüvelygél esetenként többet árt mint használ.

Ezzel összefüggésben melyek azok az anyagok, amelyeket nem kellene tartalmaznia egyetlen hüvelygélnek sem?

Alapvetően a hüvelybe semmi olyan anyag nem való, amely nem található meg ott természetesen. De azért említek néhány konkrét példát.

A glikolokat gyakran a nedvességtartalom fenntartására használják a termékekben. A hüvelyfallal történő érintkezés során ez a szintetikus anyag más vegyületeket is a felszínhez vonz. Emiatt a tulajdonsága miatt az érzékenyebb bőrrel rendelkező nők esetében hüvelyi irritációt okozhat. Ezen túlmenően a glicerin - mint a cukor metabolikus mellékterméke - táplálékforrásként szolgálhat egyes mikrobák (mint például a Candida) számára.

Nagyon sok vita zajlik a parabének csoportja körül. Ezek egy sor szintetikus tartósítószert tartalmaznak, amelyek megakadályozzák a baktériumok és penészgombák szaporodását egy termékben. Aggodalomra az adhat okot, hogy a parabének az ösztrogén hatásait utánozva hatnak a sejtekre, potenciálisan növelve a mellrák kialakulásának esélyét.

Az ásványi olajok, a vazelin, a paraffin olaj vagy a paraffinviasz hatékony kenőanyagnak tűnhetnek. Sajnos azonban nagyon erősen tapadnak a bőrhöz és ezért csak nagyon lassan ürülnek ki a szervezetből. A bevonat hatására megváltozhat a hüvelyi pH értéke és ezzel megnövekszik a bakteriális hüvelyfertőzés esélye.

Végül meg kell említenünk az alkoholt, amely szintén toxicitást okozhat, nincs helye a hüvelyben.

Összefoglalva az eddigieket milyen tanácsot adna a hüvelygélek között eligazodni próbáló nőknek?

Csak azért, mert ezek a termékek nem minősülnek gyógyszernek, még nem mindegy, hogy a hatóanyagok és a termék milyen teszteken estek át. Ezek a tesztek és vizsgálatok pedig sajnos sok esetben nem történnek meg. Az érintetteknek én mindenképpen javaslom olyan termék választását, amelyben megtörténtek legalább a fent említett vizsgálatok. Emellett nem hátrány, ha konkrét klinikai vizsgálat is történt a termékre.

Dr. Kozma Bence

Általános orvosi diplomáját a Debreceni Egyetem Rektorának Elismerő Oklevelével szerezte meg, majd szülészet-nőgyógyászatból kiváló eredménnyel tett szakvizsgát. Doktori (PhD) tudományos fokozatát summa cum laude minősítéssel „A női kismedencei süllyedéses kórképek és a stressz inkontinencia hátterének vizsgálata” címmel védte meg. Munkája során figyelme mindinkább az urogynekológia és a rekonstruktív kismedencei sebészet felé fordult. Szerepet vállalt az urogynekológia, mint tudományterület debreceni meghonosításában, jelenleg is az urogynekológiai szakrendelés vezetője. A debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán osztályvezető adjunktusként dolgozik. A Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság vezetőségi tagja. Három gyermek édesapja.

Tovább Mit érdemes tudni a hüvelyflóráról?

Források:

• Management of symptomatic vulvovaginal atrophy: 2013 position statement of The North American Menopause Society. Menopause 2013;20:888-902.
• Cunha AR, Machado RM, Palmeira-de-Oliveira A, Martinez-de-Oliveira J, das Neves J, Palmeira-de-Oliveira R. Characterization of commercially available vaginal lubricants: a safety perspective. Pharmaceutics 2014;6:530-542.
• Nick Panay: Treating Vulvovaginal Atrophy/Genitourinary Syndrome ofMenopause: Lubricants, Moisturizers, and Vaginal DHEA