Hüvelyi (transzvaginális) ultrahang használata a szülészeti és nőgyógyászati gyakorlatban

A transzvaginális ultrahang egy viszonylag gyors, fájdalommentes képalkotó eljárás, amely részletesebb képet ad a kismedencei szervekről, mint a hagyományos hasi ultrahang. Cikkünkben a hüvelyi ultrahangvizsgálattal kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdéseket válaszoljuk meg.

A háziorvos kérheti ezt a képalkotó eljárást, hogy feltárja, mi okozza a páciens tüneteit, diagnosztizálhat egy állapotot. A szülész figyelemmel kísérheti a terhességet, a nőgyógyász műtétet tervezhet ennek segítségével. Ez az egyik leggyakoribb és leghasznosabb diagnosztikai eszköz, amelyet az orvos használhat a páciens ellátásában.

A transzvaginális ultrahang lehetővé teszi a nőgyógyász számára, hogy lássa a kismedencén belüli szerveket. Ezen szervek közé tartozik a méhnyak, a méhtest (a méhnyak és a méhtest együtt a méh), a petevezeték (leginkább a kóros állapot látható) és a petefészkek. A transzvaginális ultrahang kóros struktúrákat vagy kóros szervi növekedéseket mutathat ki a kismedence területén.

A transzvaginális ultrahangot néha „endovaginális ultrahang"-nak is nevezik, mivel az ultrahang eszközt (transzducer) a hüvelybe helyezik. A folyamat eltér a hagyományos hasi ultrahangtól, ahol a transzducert a hason át mozgatják a képek rögzítésekor.

A transzvaginális ultrahang részletesebb képet nyújt a szervekről és a kismedencei lágyszövetekről, mint a hasi ultrahang (más frekvencián működnek), de a hasi ultrahang egy megfelelő választás lehet azon esetekben, amikor a transzvaginális ultrahang nem végezhető el. Például, ha terhességben a méhlepény (az a szerv, amely tápanyagokkal látja el a babát) a méhnyak közelében van és a transzvaginális ultrahang szükségtelen vérzést okozhat, vagy gyermek esetében, amikor nem szeretnénk hüvelyi ultrahangot végezni.

Ki végez transzvaginális ultrahangot?

Szülész-nőgyógyász szakorvos vagy speciálisan képzett szakember, úgynevezett szonográfus vagy ultrahangtechnikus végezheti el ezt a vizsgálatot. Egyes esetekben radiológus szakorvos is végezheti az eljárást.

Hogyan működik a transzvaginális ultrahang?

A transzvaginális ultrahang hanghullámok segítségével rögzíti a medenceüreget és a szerveket, és ezeket a képeket képernyőre vetíti. A hüvelybe egy alakilag és nagyságra ennek tökéletesen megfelelő ultrahangeszközt – úgynevezett transzducert – helyeznek, ami hanghullámokat bocsát ki. Ezek visszaverődnek a kismedencében lévő különböző szervekről. A hanghullámok visszajutnak a jelátalakítóba, ahol elektromos jelekké alakulnak. Ezek a jelek valós idejű vizuális képet vetítenek a kismedencei szervekről egy képernyőre, amelyet az eljárást végző szakember láthat.

Az ultrahang a képről állóképeket is rögzít a képernyőn, melyeket később ismételten meg lehet vizsgálni. Az ultrahang során keletkező képet „szonogramnak” nevezik.

Mennyi ideig tart egy transzvaginális ultrahang?

A transzvaginális ultrahang 5-20 percig tart általában, az időfaktor annak függvénye, hogy a vizsgáló talál-e valamilyen pathológiás eltérést akár a kora terhességben, akár a nőgyógyászati vizsgálat során.

Mikor történik a transzvaginális ultrahang?

A nőgyógyászati időszakos (országtól függően 1-3 évente javasolt) szűrések ma már nem történhetnek meg ultrahangvizsgálat nélkül. Ezenfelül természetesen panasz esetén is szükséges a vizsgálat.

Nincs ellenjavallata igazán a transzvaginális ultrahangnak, elvégezhető a vizsgálat függetlenül attól, hogy menstruál-e a páciens vagy terhes-e.

Megemlíthető az alapvizsgálatokon felüli speciális transzvaginális ultrahangvizsgálat is. Ezt sóinfúzióval vagy speciális folyadékokkal lehet elvégezni. Az eljárás neve sonohysterographia vagy sonohysterogram. A szonohiszterogramról akkor beszélünk, amikor kis mennyiségű folyadékot használunk a méh üregének kitágítására, hogy jó képet kapjunk a nyálkahártyáról és a méh üregéről. Nagyobb mennyiségű sóoldat vagy speciális folyadék használatával meghatározható a petevezetők átjárhatósága (vagy lezártsága) is.

Mikor van szükség transzvaginális ultrahangra?

A már említett időszakonkénti nőgyógyászati kontrollokon felül transzvaginális ultrahang segítségével diagnosztizálható számos nőgyógyászati betegség, kórkép.

Transzvaginális ultrahangok a korai terhesség ellenőrzésére is használhatók.

Részletesebben azokról a kórállapotokról, amelyek felismerésében a transzvaginális ultrahangvizsgálatnak szerepe lehet:

Nőgyógyászat

Petefészekciszták differenciálása: A petefészekciszták általában folyadékkal teli zsákok a petefészekben vagy annak felszínén. A petefészekciszták gyakoriak (minden ciklusban keletkezhet szimplex – „sima” – ciszta). A legtöbb ciszta néhány hónapon belül kezelés nélkül elmúlik.

1. Szimplex ciszták (funkcionális ciszták)

• Follikuláris ciszta: Körülbelül a menstruációs ciklus felénél egy petesejt kilökődik a tüszőből. A follikuláris ciszta akkor kezdődik, amikor a tüsző nem reped meg és nem engedi ki a petesejtet, hanem tovább növekszik.
• Corpus luteum ciszta: Miután a petesejt kiszabadult a tüszőből, a tüsző összezsugorodik, ösztrogént és progeszteront kezd termelni. Ezek a hormonok szükségesek a fogantatáshoz. Ezt a tüszőt ilyenkor corpus luteumnak – sárgatestnek – nevezik. Ha a nyílás, ahonnan a tojás származott, eltömődik, a folyadék felhalmozódik a sárgatestben, ami cisztát okoz.

2. Más típusú ciszták

• Dermoid ciszta: Más néven teratoma, a pefészek őssejtjeiből keletkezik. Emiatt tartalmazhat többféle szövetet, például hajszálat, bőrt, fogat.
• Cystadenoma: Ez a típusú ciszta a petefészek felszínén lévő sejtekből fejlődik ki. A cisztát vizes vagy nyálkás anyag töltheti ki. A cystadenoma nagyon nagyra nőhet.
• Endometrioma: Az endometriózis olyan állapot, amikor a méh belsejében lévő sejtek a méhen kívül is megjelennek. A szövetek egy része a petefészekhez kapcsolódhat, és cisztát képezhet. Ezt endometriómának nevezik.
• Policisztás ovarium (PCO) morfológia felismerés: sok kicsi tüsző található a petefészkekben jellegzetes képpel.

3. Rosszindulatú petefészek-daganatok jelei: tömör-kemény tapintatú daganat, nagyobb mint 10 cm átmérő, vastag és szabálytalan falú ciszta, szabálytalan cisztafal, szabad hasi folyadék.

4. Fibromák (myoma, leiomyoma): Gyakoribb a nem szült nőknél, határozott szövethatáruk van, hipoechogen (világos) határ a kompressziós myometrium miatt, meszesedés.

5. Polipok (lehet méhnyakban, méhtestben elhelyezkedő).

6. Kismedencei fertőzés jelei (megvastagodott falú petevezetők, szabad hasi folyadék, összenövések, szervek összetapadása).

7. Rosszindulatú betegségek felismerése (petefészket, méhnyálkahártyát érintő).

8. Méhen kívüli terhesség vagy vetélés jeleinek diagnosztizálása.

9. A termékenységi problémák lehetséges okainak feltárása (petefészekciszták, endometriózis, tubák, összenövések, húgyhólyag- és bélendometriózis, myoma, adenomyosis, septum, fejlődési rendellenességek).

10. Méhen belüli eszköz (IUD) felhelyezése és kontrollja.

Terhesség

• Terhesség megállapítása
• Méhen kívüli terhesség differenciáldiagnózisa
• Magzat fejlődésének követése
• Vetélés vagy a koraszülés figyelmeztető jeleinek felismerése
• Méhlepény elhelyezkedési rendellenességeinek meghatározása

Hogyan készüljön fel a transzvaginális ultrahangra?

A transzvaginális ultrahang nem igényel különösebb előkészületet. Az eljárás gyors és fájdalommentes.

Néhány tanács megemlíthető:

• Viseljen olyan ruhát, amely könnyen levethető.
• Távolítsa el a tampont a beavatkozás előtt, ha éppen menstruál.
• Kövesse orvosa utasításait arról, hogy mikor kell folyadékot inni és mosdóba menni. A telt hólyag befolyásolja a szervek megjelenését az ultrahangon. Előfordulhat, hogy üres, teli vagy részben telt hólyaggal kell megérkeznie a konzultációra.
• A szeméremszőrzet nem akadályozza meg az ultrahangvizsgálatot. Ápolja magát kényelmére az eljárás előtt.

Mire számítsak a transzvaginális ultrahang során?

Az Ön ultrahangvizsgálata egy kórház, rendelő vagy klinika ultrahangos helyiségében történik szülészeti és nőgyógyászati ​​képalkotás céljából. Egyes ritka esetekben (pl. nagy mióma) akár mindkét féle – hasi és hüvelyi – ultrahangvizsgálat is történhet a pontosabb diagnózis érdekében.

A transzvaginális ultrahang menete

• Úgy fog feküdni a vizsgálóasztalon, mintha kismedencei vizsgálatot végeznének – behajlított térddel és esetleg felhelyezett lábakkal.
• A szakember óvszert és meleg gélt helyez a transzducerre, és óvatosan helyezi be a hüvelybe az eszközt.
• A transzducer hanghullámokat bocsát ki, amelyek rögzítik a kismedencei szervek képét. Ezeket a képeket vetítik a képernyőre. Az ultrahangot végző szakember kérheti, hogy feküdjön nyugodtan, vagy mozgassa-forgassa el a testét, hogy a transzducer különböző szögekből rögzítse a medenceüreget.

Fájdalmas a transzvaginális ultrahang?

Nem. A jelátalakítót úgy tervezték, hogy a hüvely alakjához igazodjon, hogy az eljárás a lehető legfájdalommentesebb legyen. Ezenkívül a jelátalakítóra helyezett kenőzselé gyengéd behelyezést tesz lehetővé. Ennek ellenére kellemetlen érzést vagy nyomást érezhet.

Jár-e valamilyen kockázattal a transzvaginális ultrahang?

A transzvaginális ultrahangok biztonságosak. A medence képeinek rögzítésére használt hangtechnológia nem jelent kockázatot sem Önre, sem magzatára nézve terhesség esetén.

Enyhe kényelmetlenséget vagy nyomást érezhet a jelátalakító által, és előfordulhat, hogy enyhe hüvelyváladék keletkezik az eljárás során használt síkosító gélből, aminek 24 órán belül el kell tűnnie.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Tekse István, szülész-nőgyógyász