A policisztás ovárium szindróma típusának jelentősége a terhesség során
megjelent:
A teherbe esés megfelelő kezelés mellett a policisztás ovárium szindrómával (PCOS) küzdő nőknek is lehetséges, azonban a betegség magasabb kockázatot jelent a várandósság során is. Egy kutatás azt vizsgálta, hogy a PCOS egyes típusai esetén mekkora a komplikációmentes szülés esélye.
A hiperandrogén és nem hiperandrogén PCOS különbségét vizsgálták
A kutatók három kategóriájába sorolták a gyermekvállalást tervező betegeket, majd a PCOS két hiperandrogén (A és B) rotterdami kritérium szerinti kategóriájába tartozó nők csoportját összehasonlították a nem hiperandrogén típusába (D fenotípus) tartozókkal. A vizsgálatba bevont 1376 résztvevő közül 1249 (91%) esetében volt hiperandrogén PCOS fenotípus, szemben a 127 (9%) nem hiperandrogén PCOS-el.
A vizsgálat során azt elemezték, hogy az egyes csoportokban milyen magas volt a sikeres teherbe esések száma, továbbá az olyan komplikációk előfordulása, mint a terhesség elvesztése, a szülészeti szövődmények (beleértve a koraszülést, a preeclampsiát, a terhességi cukorbetegséget, a méhen belüli különböző fejlődési zavarokat), valamint az újszülöttkori komplikációk (beleértve a sárgaságot, a légzési nehézségi szindrómát, az újszülöttkori kórházi kezelést és az újszülöttkori fertőzéseket) voltak.
A nem hiperandrogén PCOS-ban szenvedő résztvevőkkel összehasonlítva a hiperandrogén PCOS-ban szenvedőknek magasabb volt a testsúlyuk (BMI 35,5 kontra 31,9) és az éhgyomri inzulinszintjük (21,6 kontra 14,7 microU/ml) is.
Hiperandrogén PCOS-ben nehezebb a teherbe esés
A terhességet elérő résztvevők aránya alacsonyabb volt a hiperandrogén PCOS-ben szenvedők körében, mint a nem hiperandrogén PCOS-ben szenvedőknél (29,9% kontra 40,2%). A hiperandrogén fenotípusokban szenvedő résztvevőknél átlagosan hosszabb volt a terhesség létrejöttéhez szükséges idő is: a PCOS ezen típusaiba tartozó nőknél átlagosan 41,8 hónap, míg a nem hiperandrogén PCOS-ben szenvedőknél 33,9 hónap telt próbálkozással a fogantatás előtt.
Az élve születések aránya hasonló eltérést mutatott (20,1% kontra 33,1%). A terhesség elvesztésének aránya ugyanakkor nem különbözött szignifikánsan a két csoport között (23,9% kontra 32,3%), azaz az élveszületések számában mutatkozó különbség elsődleges oka az, hogy nehezebben alakul ki a terhesség a hiperandrogén csoportokban.
A terhesség alatti és az újszülöttkori komplikációk kis számú előfordulása kizárta a két csoport közötti érdemi összehasonlítást, ezért nem lehet szakmailag megalapozottan megállapítani, hogy az egyes PCOS-típusokban mely szövődményeknek lehetnek nagyobb a kockázata.
Lásd még Veszélyeztetett terhesség
Forrás: DRportal, Obstetrics & Gynecology 144(4):p 543-549, October 2024.
