Fehér György: Utazás Parkinzóniában - egy Parkinson-beteg naplója
Már az első pillanatban figyelemfelkeltő, nem mindennapi, izgalmas olvasmányt sejtető címmel a 86. Ünnepi Könyvhéten, 2015. június 4-én az IAT kiadó gondozásában jelenik meg a Brenyó József és Tóth Gábor Ákos által szerkesztett, az Utazás Parkinzóniában - egy Parkinson-beteg naplója.
A kötet szerzője, Fehér György, 58 éves, rokkant-nyugdíjas újságíró, sokat megélt, 18 éves tapasztalatokkal bíró Parkinson-beteg, aki önmagából kiszakadva, elfogulatlanul szemlélve és tárgyilagosan fogalmazva, lapról-lapra egyre többet láttatva magából és a saját, valamint családja életét egyaránt megnyomorító betegségből, sok öniróniával mutatja be közel két évtized történéseit, miközben a benne kavargó, korábbi életéből felsejlő emlékeit is a nyilvánosság elé tárja.
A szerző nem szégyenlős, sehol sem köntörfalaz – mindig, mindent kimond és szabatosan fogalmaz. Ebben a szellemben vezet az útja a Magyar Borok Útja Rallye többszörös bajnoki címétől az éjszakákat tehetetlenül, görcsben átszenvedő, légszomjjal küszködő, fuldokló, bepelenkázott Parkinson-betegig, aki a Prológusban imígyen vezeti fel a saját maga könyvét:
Beteg vagyok. Visszavonhatatlanul, kétségtelenül. A tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, de nem halálos Parkinson-beteg. A kórt negyvenéves koromban diagnosztizálták nálam.
A Parkinson-kór tünetei |
A Parkinson-kór egy progresszív neurológiai betegség, mely a motoros és nem motoros funkciókat egyaránt érinti, ám a vegetatív idegrendszer eltérései és pszichés problémák is jellemzőek lehetnek rá. Elsődleges jelei a különböző mozgásproblémák, ám a fájdalom, alvászavar, depresszió is jellemzőek rá. A Parkinson-kór tünetei |
A helyzet eleinte évről-évre, később hónapról-hónapra, majd napról-napra rosszabbodott. Manapság pedig percről-percre csúszom lejjebb, egyre lejjebb.
A Parkinson-kór nem gyógyítható, de tünetei gyógyszeres kezeléssel hosszú ideig elég jól kordában tarthatóak. Egyszer azonban eljön az az idő, amikor már nem hatnak a szájon át bevehető gyógyszerek.
Akkor lehet szó a duodopa-kezelésről. Ennek lényege, hogy kívülről, a hasfalon át a vékonybélbe vezetnek egy szondát és ezen keresztül, egy gyógyszerpumpával folyamatosan és egyenletesen juttatják a szervezetbe a gél-állagú anti-Parkinson medicinát.
S ha már ez sem segít, akkor még mindig ott a lehetőség egy agyműtétre, melynek során két elektródát ültetnek be az agyba, és ezeken keresztül egy – szintén a testbe operált – neuro-pacemaker által elektromos impulzusokkal ingerlik az agy bizonyos részét.
A beteg mind a két módszerrel éveket nyerhet és addig ismét csaknem teljes értékű életet élhet.
A sokáig szedett gyógyszerek azonban nem csak használnak, de árthatnak is! Megjelennek a mellékhatások – köztük olyanok is, amelyek akár a pszichiátria zárt osztályára is vezethetnek!
Onnan pedig roppant nehéz a visszaút! Nekem is csak feleségem áldozatkész és önfeláldozó munkájával sikerült.
(Fehér György, okleveles villamosmérnök, rokkant-nyugdíjas újságíró)