A Parkinson-kór tünetei

A Parkinson-kór egy progresszív neurológiai betegség, mely a motoros és nem motoros funkciókat egyaránt érinti, ám a vegetatív idegrendszer eltérései és pszichés problémák is jelentkezhetnek. Elsődleges jelei a különböző mozgásproblémák, ám a fájdalom, az alvászavar és a depresszió is jellemzőek rá.

A tünetek általában fokozatosan jelentkeznek, először az egyik oldalon, majd a betegség előrehaladtával a másik oldalt is érintve. A betegség súlyosságától és előrehaladottságától függően a tünetek változhatnak, illetve egyénenként is eltérőek lehetnek, de a kardinális tünetek (lásd később) mindenkinél jelen vannak.

A Parkinson-kór tünetei lassan, lappangva alakulnak ki, ezért kezdetben nehezen ismerhető fel, sokak betegsége csak évekkel az első tünetek jelentkezése után kerül diagnosztizálásra. Ugyanis sajnos nagyon sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már a mindennapi tevékenységeiket is befolyásolják a panaszok.

A Parkinson-kór ma még nem gyógyítható, a tünetek folyamatosan súlyosbodnak. De megfelelő kezeléssel ez a folyamat lassítható.

A legelső tünetek közé tartozhat például az egyoldali vállfájdalom, vagy a hát szintén egyik oldalán jelentkező feszülésérzés, később az egyik kar merevsége jelentkezhet, mely járás közben nem lendül, nem követi a dinamikus mozgást. A tipikus kardinális tünetek később jelentkeznek, egyénenként változó egyéb panaszokkal.

A Parkinson-kór motoros tünetei

A Parkinson-kór három kardinális tünete a nyugalmi tremor (remegés), a rigiditás (izommerevség) és a bradikinézis (meglassulás). Ezekből a tünetekből 2 vagy 3 jelenléte esetén mondható ki a diagnózis. Az úgynevezett posturális instabilitás (ez az egyensúlyzavarok közé tartozik) a negyedik vezető tünet, de ez általában a betegség késői szakaszában jelentkezik.

Tremor (Remegés)

Remegésnek bizonyos testrészek akaratlan, ritmikus mozgását nevezzük. Oka az izmok gyors, alternáló összehúzódása és elernyedése.

A Parkinson-kórban a nyugalmi tremor a jellegzetes, frekvenciája 3-5 Herz, szintén jellemző az úgynevezett pirulasodró mozgás. Akciós tremor is előfordul, de ritkábban.

Rigiditás (izomfeszülés)

Az orvosi szaknyelvben azt nevezzük rigiditásnak, amikor a végtag passzív mozgatásával szemben megnövekszik az ellenállás, és az izmok képtelenek a teljes relaxációra (elernyedésre). Normál esetben, ha az izom összehúzódik, az ellentétesen működő izmok ellazulnak. Az összehúzódó izmokat agonistának, az ellazuló izmokat antagonistának nevezzük.

A mozgások során általában egy izom feszülését az ellentétes izom ellazulása kíséri. Ez a Parkinson-kóros betegnél nem így történik, ezért nehézkesebbé válik a mozgás. Náluk az agonista (feszülő) és antagonista (lazuló) izmok egyidejűleg feszülnek meg és húzódnak össze. Az ellenállás lehet folyamatos, ezt nevezzük ólomcső tünetnek, vagy oszcilláló, amit fogaskerék tünetnek nevezünk. A vizsgálata általában a beteg ellazult csuklójának hajlításával és feszítésével történik.

Bradikinézia (meglassulás)

Az állapotra az akaratlagos mozgások lassúsága jellemző, melyek nemcsak lelassulnak, hanem azok elindítása és lefékezése is nehézkessé válik. A beteg tartása görnyedtté válik, melyet a tartási instabilitás, a bradikinézia és a rigor (rigiditás) együttese okoz. A járás csoszogóvá, apró léptűvé válik. Különösen jellemző indulásnál, fordulásnál vagy felállásnál. A bradikinézia a Parkinson-kóron kívül más betegségeknél is előfordulhat, ilyen pl. a Huntington-kór. A bradikinézia megnyilvánulhat az arc mimikájának csökkenésében (hypomimia, lárvaarc) és az írás során jellegzetes apró betűkben (micrographia).

További lehetséges tünetek

Gyakori a Parkinson-kórosaknál, hogy a betegség hatására megváltozik a testtartás és a mozgás. A járás lassabb, csoszogó jellegű lesz, nehezebb az egyensúly megtartása, ami eséseket okozhat, különösen a betegség előrehaladott állapotában. Az esések tipikusan a betegség első tüneteit követő 5-10 évben válnak rendszeressé, különösen, ha hirtelen akar a beteg irányt váltani, vagy egyszerre több dologra kell koncentrálnia (pl. valamit visz). Növeli az elesés kockázatát a görnyedt testtartás, a remegés, az egyensúly instabilitása, az alacsony vérnyomás és a látásproblémák. Az esések azért veszélyesek, mert ficamokat és töréseket okozhatnak (különösen, ha a beteg csontritkulásban is szenved), mely tovább rontja a beteg életminőségét. Ezért figyeljünk oda, hogy minél inkább balesetmentessé tegyük a beteg otthonát.

Gyakoriak a kommunikációs nehézségek is. Sokaknál tapasztalható a beszéd/válaszadás meglassulása vagy halkká, suttogóvá válása, a testbeszéd nehezítettsége a remegés, illetve az arcizmok merevsége miatt, valamint az írásnehézség. Mindezek miatt a betegeket gyakran félreértik, mivel nem vagy csak lassan tudják kifejezni érzéseiket.

További tünetek közé tartozik még az alvászavarok jelentkezése, a depresszió és a szorongás, valamint a fájdalom és a kimerültség. A betegség későbbi fázisában nyelési problémák és memóriazavar is tapasztalható.

A felsorolt tüneteken kívül még számos egyéb előfordulhat.

A Parkinson-kór tünetei

Mikor forduljon orvoshoz?

Keresse fel orvosát, ha Önnél bármely, a Parkinson-kórral összefüggésbe hozható tünet jelentkezett.

Ha Önnek nem Parkinson-kórja van, akkor is fontos a tünet hátterében álló ok azonosítása (pl. a remegés a Parkinson-kór korai tünete, azonban a leggyakoribb remegéstípus az úgynevezett esszenciális tremor, ami nincs összefüggésben a Parkinson-kórral).

Bár a Parkinson-kórt korai stádiumában nem könnyű felismerni, a pontos diagnózis felállítása kulcsfontosságú a megfelelő kezelés beállításához, amely lassítja a tünetek romlását.

Tovább A Parkinson-kór diagnosztizálása

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Cs. K., fordító; Medscape eMedicine, Mayo Clinic,
Bak Marianna, biológus szakfordító; Parkinson (Marien Apotheke)
Orvos szakértőnk: Dr. Csuth Ágnes, családorvos