Zeneterápia és a Parkinson-kór

A zeneterápia a zenét használja fel fizikai, érzelmi, kognitív és szociális téren, a beteg életkorától függetlenül a panaszok és tünetek kezelésében. A zeneterápiának két típusa van: aktív, ami magában foglalja a hangszerek és énekhang használatát, és passzív, ami egyszerű zenehallgatást jelent.

Mi a zeneterápia?

A beszéd- és nyelvterápiában használt technikák itt szintén használatosak, a fenti tudományágak között sok átfedés van. A zeneterapeuták arra hivatottak, hogy speciális zenei programokat hozzanak létre egyének vagy csoportok számára, az ő érzelmi, fizikai, szociális és kognitív képességeiknek megfelelően. A foglalkozások magukban foglalhatják a zenei improvizációt, zenehallgatást, zeneszerzést és előadást.

Sokan úgy gondolják, hogy a zeneterápia hatása abban rejlik, hogy a tudat alatt végzett tevékenységeket tudatosítja, például a sétálást. Az ilyen terápia a sétát és a táncot a ritmus segítségével javítja. A motoros és a pszichológiai állapotra gyakorolt jótékony hatása teszi a zeneterápiát egyre népszerűbbé.

Zeneterápia és a Parkinson-kór

A zeneterápia javítja a betegek életminőségét:

• a jólét érzését kelti
• csökkenti a stresszt, szorongást és fájdalmat
• javítja a mozgást
• javítja a légzést
• javítja a verbális és non-verbális kommunikációt
• az önkifejezést segíti
• javítja a memóriát.

Ritmus és Parkinson-kór

A Parkinson-kóros betegek számára az automatikusan vagy tudatosan indított mozgások vagy mozgássorozat végrehajtása egyre nehezebbé válik. A ritmus ingerként hat egy mozgássorozat tudatos végrehajtására, például séta esetében.

A ritmusra és az ütemre való összpontosítás során sok beteg tapasztal javulást a bradikinézisben, járásban, indulási nehezítettségben és a freezing-ben (letapadás) – mintha a ritmus segítene felfedezni a saját elveszített automatikus ritmust.

Úgy tűnik, hogy a ritmus a tremort és diszkinézist is javítja azáltal, hogy egy mintát vagy sémát ad, hogy a mozgás újra szinkron és kontrollált legyen. A lassú ritmusos zene különösen elősegíti a test ritmusának lelassulását, ezáltal a relaxálást.

Nem meglepő, hogy az ütőhangszeres együttesek egyre népszerűbbé válnak, mivel könnyen követhető ritmust keltenek. A kognitív folyamatok javítását is elősegítik a különböző minták és ütemek követése által.

Egyéb előnyök

A zeneterápia a nem-motoros tüneteket is enyhítheti, például a depressziót, a szorongást, az elszigeteltség érzését, ugyanakkor lehetőséget ad az önkifejezés és a társas kapcsolatok fejlesztésére. Sok beteg számol be vérnyomás csökkenésről, ellazult izomzatról, javuló hangulatról és az energia és optimizmus új érzéséről. Mások arról számolnak be, hogy kevesebb energiát fektetnek a mozgásba, mivel kevesebb erőfeszítést igényel.

A zene a kognitív folyamatokra is jó hatással. Összességében a zene segít megküzdeni a korábban nehézzé vált komplex mindennapi tevékenységek elvégzésével (pl: az étel felvágása vagy az öltözködés). A kottaolvasás és a zene hallgatása egy értékes szellemi tevékenység, ami az agyat is karbantartja.

Éneklés

Az éneklés az eddig említett összes előnnyel rendelkezik, valamint hasznos lehet a beszéd javításában, amely a Parkinson betegek esetében elmosódott és nehezen érthető. Az éneklés során történő légzésgyakorlatok és hangtechnikák a következőkben segítenek:

• a hang kitartása
• a hangerő növelése és kontrollálása
• a hangmagasság variálása
• az előadásmód javítása
• a beszéd sebességének kontrollálása
• az előadásmód gördülékenységének javítása
• testtartás javítása

Nem meglepő, hogy egyre több nem hivatalos énekcsoport jön létre a Parkinson-kórban, vagy más betegségben szenvedők, pl. Alzheimer-kórosok számára. Az a lehetőség, hogy hasonló nehézségekkel küszködő emberek összejönnek, hang-és beszédtechnikai gyakorlatokon vesznek részt, értékes csoportos tevékenységet eredményez, és segíthet az önbizalom növelésében és a depresszió legyőzésében. Nem kell, hogy énekelni tudjon, aki ilyen találkozásokon részt vesz, hiszen ezek a csoportok nem kórusok és nem szerveznek előadásokat.

A tipikus énekgyakorlatok, amelyek segíthetnek a testtartás javításán, a légzőmunkában és az előadásmódban, a következők:

• a hang emelése és halkítása
• a nyelv szájpadláshoz emelése
• a „trillázás” gyakorlása az ajkak és a nyelv segítségével (a hangskála két szomszédos hangja közötti gyors alternálás)
• különféle sóhajok végzése
• zümmögés
• hangok utánzása
• kánonban éneklés (egy valaki elkezdi, a többiek egymás után folytatják, amíg mindenki a dal különböző részeit énekli, egyidőben)
• egy dal hangmagasságának, tempójának és hangulatának variálása.

Az énektechnikák a beszéd folyékonyságának javításában és a dadogás leküzdésében is hasznosak: a Dallam Intonációs Terápia dalrészleteket használ a beszéd helyreállításához. A csoportos éneklés egyben társas kapcsolatokat is ad, és nagymértékben növeli az önbizalmat azon betegek esetében, akik hajlamosak visszavonulni a nehezen érthető beszéd és gyengült artikuláció miatt.

Sokan úgy gondolják, hogy a kognitív funkciók és a memória is javulnak azáltal, hogy a beteg megtanulja és ismétli a dalokat, ez hasznos lehet demenciában, bár ez irányban további vizsgálatok szükségesek.

Egy brit kezdeményezés, az „Éneklés az agyért” során azt találták, hogy az éneklés nem csak a memóriát és a jóllét érzését növelte, hanem javított a beteg-gondviselő kapcsolatokon és számos kommunikációs csatornát biztosított.

A kutatás vezetője arról is beszámolt, hogy a csoport több tagjánál javult a figyelem fókuszálása és a koncentráció. Ennek eredményeképpen a betegek aktívabbak lettek és el voltak ámulva, hogy mi mindenre emlékeznek.

Kutatás

Az utóbbi években kutatások történtek annak megállapítására, hogy a zeneterápiának tényleg vannak-e reális előnyei és valóban befolyásolja-e a testünk működését. Néhány agykutató úgy gondolja, hogy a zene bizonyos formái befolyásolják a dopamin és a szerotonin ( ingerület-átvivő anyagok ) termelődését, amelyek csökkent mennyiségben vannak jelen a Parkinson-kóros betegekben. Azonban ezt eddig nem sikerült bizonyítani.

Michael Thaut professzor és csoportja a Colorado Állami Egyetemen több mint húsz évig kutatták a ritmusos zene hatását a járásra és más motoros tevékenységekre. Kutatásuk szolgáltatta a legerősebb bizonyítékot arra, hogy a zene javíthatja a Parkinson-kóros betegek állapotát, és Thaut speciális zeneterápiás technikákat fejlesztett ki a tünetek enyhítésére:

• A ritmusos hallás stimuláció egy olyan módszer, ami a terapeutát segíti abban, hogy rátaláljon a pontos ritmusra, ami az optimális járást biztosítja. Ez a terápia pozitívan befolyásolja a mozgások indítását, a ritmust, a szimmetriát, a freezinget, a koordinációt és az állóképességet.
• A motívum érzékelés fokozása a zenét használja fel koordinációt igénylő komplex mozgások javításához. Ez a terápia a zenére történő mozgást a motoros működéshez szabja, ezáltal az utóbbi hatékonyabb és folyamatosabb lesz.
• Egy olasz vizsgálat 16 zeneterápiában részesülő beteget hasonlított össze, 16 tornában részesülő beteggel. Az eredmények azt igazolták, hogy azok esetében, akik zeneterápiában részesültek, jelentős javulás következett be a bradikinézisben, a mindennapi tevékenységek végrehajtásában (mint az étel felvágása vagy az öltözködés), valamint a boldogságérzésben és az életminőségben. A tornában részesülők esetében az izommerevség (rigor) csökkent, de más tünet nem változott. A zeneterápia enyhítette a freezinget és az indulási hezitációt is.

További kutatások is folyamatban vannak, köztük egy vizsgálat a Houstoni Metodista Neurológiai Intézetben, aminek az a célja, hogy kiderítse, hogy mely zenei ritmusok bírnak több terápiás és stimuláló hatással a Parkinson-kóros betegek számára. Az a céljuk, hogy végül létrehozzanak egy olyan eszközt, ami hasonló lehet egy egyéni igényeknek megfelelő személyi zenelejátszóhoz.

Hogyan fogjak hozzá?

A zene több úton javíthatja az életminőséget, az alábbiak elősegíthetik a lehetőségek kiaknázását:

• sokféle zenét hallgasson és találja meg azt, ami a leginkább feldobja és stimulálja Önt, és segítségére van a mozgások végrehajtásában. Legyen türelmes, ha ez több időt vesz igénybe.
• vegye fel a kapcsolatot helyi csoportokkal, főleg olyanokkal, amiket zeneterapeuták vezetnek.
• hallgasson zenét, ha úgy érzi, hogy egyre feszültebb, vagy használja elalváshoz
• látogasson el koncertekre, hogy új zenéket fedezzen fel és építse fel saját élményanyagát
• találjon olyan zenét, amit önmaga is szeret énekelni, hogy karban tartsa a hangját
• gyűjtsön össze olyan dalokat, amelyek boldog emlékeket idéznek fel
• a csoportokban elsajátított technikákat vagy gyakorlatokat ismételje otthon. Soknak van „elnyújtott hatása”, így az előnyei az órák között is élvezhetők.

(Forrás: Rewritetomorrow)