Prof. dr. Pintér Sándor: fél évszázada a koraszülött mentésért dolgozik

Az ön szíve is összeszorul, ha szirénázó mentő suhan el az utcában? És ha koraszülött mentőt lát? Valahogy érzékenyebbek vagyunk a legkisebbekre, akiknél minden pillanat számít. Ha nem jut 10 percen belül oxigénhez a csecsemő, meghal vagy egy életre szóló károsodást szerez. Kiemelt jelentőségű a születés után közvetlen életveszélyben lévő újszülöttek és koraszülöttek mentése.

Prof. dr. Pintér Sándor, a Szegedi Tudományegyetem ÁOK Gyermekgyógyászati Klinika 80 éves gyermekorvosa, egyetemi tanár, a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány kuratóriumi elnöke talán az egyetlen rangidős gyermekgyógyász, aki koraszülött mentéssel és ellátással foglalkozik hazánkban. Több mint 50 éve ez a szakterülete. A debreceni születésű professzor minden nap bejár a klinikára. Ha kikapcsolódásra vágyik, 1-2 órára kimegy a kertbe füvet nyírni, fát metszeni, vagy csak leül a diófa alá és hallgatja a madarak énekét.

Ismét egy debreceni kötődésű orvos, akivel találkozom.

A bátyám meghalt szülés közben, ezért úgy döntött a család, hogy Debrecenben, az akkori DEMKE szülészeti osztályán jöjjek a világra, ne jussak olyan sorsra, mint a testvérem. Debrecenben születtem, aztán visszamentünk Karcagra, oda jártam gimnáziumba is, majd visszatértem a cívisvárosba, ott szereztem meg az orvosi diplomámat.

Debrecenben az volt a szokás, hogy aki szülésznek készült, az bejárhatott gyakorlatra a megyei kórházba, majd a diploma megszerzése után itt kezdhette el pályafutását. Két évig én is bejártam a szülészetre. Akkor még gyerekcipőben járt a koraszülött-ellátás, a kis súlyúakat nem kezelték, megvárták, hogy életben maradnak-e vagy sem. Problémát jelentett a hasmenés is, az ilyen panasszal kezelt csecsemők 30-40 százalékán nem tudtak segíteni az orvosok. Akkoriban még nem volt ismert az infúzió. Azóta nagyon sok minden változott, fejlődött.

Hogyan került Debrecenből Karcagra, majd Szegedre?

Családi okok miatt haza kellett mennem Karcagra, és a városi kórház gyermekosztályán helyezkedtem el, ott dolgoztam két évig. Akkortájt nyitották meg a szolnoki kórházban az ország legmodernebb koraszülött osztályát. Krámer Dezső osztályvezető főorvos hívott Szolnokra 1960-ban. Krámer professzor felajánlotta, hogy menjek el Szegedre egy kéthetes továbbképzésre. A képzés végén, a klinika igazgatója Boda Domokos professzor megkérdezte, van-e kedvem a klinikán dolgozni, amire én igenlő választ adtam. A most 93 éves professzor nevéhez fűződik egyebek mellett a folyadékterápia magyarországi alkalmazása a koraszülött-ellátásban, ő alapította meg az ország első gyermek-intenzív osztályát is.

Három évig kutatással foglalkoztam a szegedi egyetemen, az aspirantúra keretében fél évre ösztöndíjat kaptam Oxfordba, ez 1973-ban volt. A kutatóintézetben egy olyan munkacsoport tagja voltam, amelyik többek között a terhes juhok sav-bázis viszonyát vizsgálta, különböző anyai oxigénellátás mellett. Ebben a kutatóintézetben én voltam az akkori szocialista országokból érkező orvosok közül a harmadik, aki átlépte a vasfüggönyt. Azzal szereztem igen jelentős szakmai tekintélyt a főként angol és amerikai orvosokból álló csoportban, hogy a terhes birkán meg tudtam csinálni egy császármetszést. Ennek az volt az előzménye, hogy Debrecenben, a szülészeti osztályon több császármetszésben vettem részt. Azt gondolták, hogy mi a vasfüggöny mögött keveset tudunk, hamar kiderült, hogy ez nem igaz.

Fontos állomás az életében a szegedi életmentő szolgálat megalakulása.

A Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány az országban működő kilenc újszülötteket mentő szolgálat egyike, a dél-alföldi régiót fedjük le. 54 munkatársunk és közel 70 önkéntesünk van.

A koraszülött mentés az Országos Mentőszolgálathoz tartozik, ők kapják meg a minisztériumi forrást, majd ezt osztják szét a kilenc alapítvány között. Ehhez a forráshoz különböző támogatásokat kapunk, főként az adó 1 százalékából. 2013-ban 25 millió forintot sikerült összegyűjteni.

Két ún. neonatologiai (újszülött) rohamkocsink van, az egyiket most fogjuk felszerelni, szintén támogatásból. Már megkaptuk az inkubátort és az infúziós pumpát. A mentőben négy kolléga – orvos, mentőápoló, nővér, gépkocsivezető – teljesít szolgálatot.

Naponta hány hívást kapnak?

Az unióban hazánkban a legmagasabb a koraszülési szám, évente országosan 7300 mentés történik, a második legtöbb a dél-alföldi régióban. A 21 év alatt több mint 20 ezer apróságon segítettünk, naponta átlagosan négy hívást kapunk. A riasztás indoka a legtöbb esetben az alacsony születési súllyal igen gyakran együtt járó légzési elégtelenség, a normál vagy nagy súlyúaknál pedig a különböző fejlődési (pl. szív) rendellenesség, méhen belüli fertőzés, oxigénhiányos állapot vagy anyai cukorbetegség.

Ma már egy 50 dekás apróságból is 50-60 hasznos életévet élő felnőttet lehet „faragni”, ha adva van négy nagyon fontos feltétel: az anya méhen belül ne károsítsa a magzatát (ne dohányozzon, ne igyon, ne drogozzon stb.), a lehető legjobb állapotban adja át a szülész a csecsemőt az újszülöttmentésnek, biztosítva legyen a koraszülött mentés, valamint legyen megfelelő ellátó hely (klinika, kórház) a beteg csecsemő számára.

Milyen terveik vannak az idei évre?

A mentés mellett van egy nagyon fontos célunk, a prevenciós tevékenység, ennek kapcsán pedig egy betegklub létrehozása Szegeden. Oxfordban csapott meg a szele annak, hogy ott mindenki tagja valamilyen klubnak, legyen az sport, szabadidős vagy betegeket tömörítő társaság.

Tavaly a szegedi önkormányzattól és az ingatlankezelőtől igényeltünk és kaptunk is egy bérleményt, egy 5 szobás épületrészt a mentőállomás közelében, a Tábor utcában. Ez lesz az alapítvány központja. Ezúton is hálásan köszönjük ezt a lehetőséget! Jelképes bérleti díjat fizetünk érte. Ősztől szeretnénk itt létrehozni betegklubot, tájékoztató irodát, egy olyan otthont, ahol találkozhatnak a szülők, előadásra ülhetnek be, kérdezhetnek, tapasztalatot cserélhetnek. Még folyamatban van az épület belső felújítása, amelyben pótolhatatlan segítséget és támogatást kapunk Juhászné Fajka Cecília vállalkozótól és Szögi László építészmérnöktől. Helyi vállalkozások és civilek támogatásával hamarosan elindulhat a még nevét kereső központ működése.

Úgy vélem, az élet szó mindenképpen legyen benne a nevében...

Gondolkodunk rajta. Ha van még jó ötlete, szívesen veszem. Tudomásom szerint ilyen központ még nincs az országban, példaértékű lehet.

A prevenció kapja a legnagyobb hangsúlyt?

Missziónk a prevenció. A magzat és az újszülött egészségi állapotát nagyban befolyásolják az édesanya táplálkozási és életviteli szokásai. A minap éppen arról beszélgettem az egyik dohányzó kismamával, hogy amint elszívja a cigarettát, 20 percen belül bejut a méhébe a nikotin, amely az ott fejlődő apróságot is veszélyezteti. Sokan bele sem gondolnak ebbe.

Azt is kevesen tudják, hogy nagyon sok múlik azon a 15 percen, amit az újszülött először eltölt az anya hasán feküdve, így adott a bőr- és szemkontaktus, elmélyül a baba és a szülő közötti kötődés, a csecsemő ösztönösen felkúszik az anya melléhez, szopni kezd, ez az első 2-3 korty anyatej az első védőoltás az újszülött számára, kiemelkedő szerepe van a csecsemő immunrendszerének kialakulásában.

A tájékoztató, prevenciós szolgáltatás eredményességének lehet az is a mércéje, ha kevesebb hívásuk lesz a jövőben?

Igen. Nagyon jó eredmény lenne, ha kevesebb koraszülött születne és kerülne lélegeztetőgépre. Egyébként az lenne a korszerű, az ideális, ha a szülészetet egyetlen ajtó választaná el a koraszülött osztálytól, így csak át kellene tolni a beteget az intenzív ellátó helyre. Minden pillanat számít, ha tíz percen belül nem jut oxigénhez a csecsemő, akár meg is halhat, de olyan károsodást is szerezhet, amely végig kíséri az életét, megnehezítve a családja mindennapjait is. Egyszer készítettem egy kimutatást, amelyből kiderült, hogy országos szinten több tíz milliárd forintba kerül az államnak ezeknek a beteg embereknek az intézeti ápolása 30-40 éven keresztül.

Önnek is vannak gyermekei. Követték a pályán?

Mindhárom gyermekem az egészségügy területén dolgozik, a legnagyobb lányom gyógyszerész, a fiam fog- és szájsebész, a kisebbik lányom Amerikában ment férjhez, fog- és szájhigiénikus. Kétévente járnak haza, időnként mi is meglátogatjuk őket Virginiában. A feleségem, aki szintén gyermekorvos, idén megy ki a lányomékhoz.

Minden nap bejár a klinikára. A munkája élteti, de mi kapcsolja ki igazán?

A legszebb kikapcsolódás számomra a családommal, a gyerekeimmel és a hat unokámmal együtt töltött idő és a kertészkedés. Van egy gyümölcsös kertünk, ott szoktam tevékenykedni, füvet nyírni, fát metszeni, permetezni.

(WEBBeteg - Tóth András, újságíró)