Széles látókörű szakterület a patológia, amely kiterjed minden szervre, szervrendszerre

Mint arról mi is beszámoltunk, november 5-én volt a Nemzetközi Patológia Napja, amelynek célja, hogy tisztában legyünk a patológia fogalmával, feladatával, fontosságával. A világnap alkalmából beszélgettünk Dr. Méhes Gáborral, a Magyar Patológusok Társaságának elnökével, a Debreceni Egyetem Patológiai Intézetének igazgatójával.

Hol találkozhatunk a patológus munkájával? Amikor egy elváltozás vagy betegség diagnózisához szövetminta vétele szükséges. A kezelőorvos által tapintott vagy a képalkotó vizsgálatokkal felfedezett gyanús elváltozásból vett mintavételt követően a kenetet vagy szövettani metszetet a patológus értékeli mikroszkóp segítségével. Emellett egyes betegségek, például a méhnyakrák szűrése kapcsán is szükség van a szakértelmére, és ezek még csak a leggyakoribb esetek. Természetesen patológus végzi a kórboncolásokat is. Portré sorozatunkban most ismerkedjenek meg Dr. Méhes Gáborral.

Pécs-Graz-Debrecen...

Pécsett születtem, édesapám gyerekgyógyász volt, a munkája miatt Győrbe költözött a család. Én az egyetemi éveim alatt visszatértem a szülővárosomba, a Pécsi Tudományegyetemen diplomáztam, majd ott voltam patológus rezidens. Később Ausztriában, Bécsben és Grazban kaptam munkalehetőséget, szövettani és genetikai kutatásokkal, biomarkerek vizsgálatával foglalkoztam. Hét évet töltöttem ott.

Miért döntött úgy, hogy visszatér Magyarországra?

Egy jó lehetőség, igazi kihívás kínálkozott Debrecenben, megpályáztam a Patológiai Intézet igazgatói állását. 2007 óta vezetem az intézetet, úgy érzem, jó döntés volt a váltás. De volt más ok is, a fiaim kezdték elhagyni a magyar szavakról az ékezeteket.

Az irányítás mellett oktat, illetve Ön a vezetője az intézetében működő hematopatológiai és a molekuláris labornak.

A hematopatológia egy speciális terület, amely a vérképző- és az immunrendszer betegségeivel, szöveti és sejtes elváltozásaival foglalkozik. A laboratóriumban évente mintegy ezer speciális eset vizsgálatát végezzük, a készített metszetek száma eléri a tízezret. Kiterjedt országos és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezünk.

Mennyire ismerjük mi magyarok, hogy mivel foglalkozik a patológia? Megnéztem a szó jelentését – fájdalom + tudomány –, ez már sokat elárul...

A pathosz szó jelentése valóban fájdalom, szenvedés, illetve az ezzel kapcsolatos elváltozásra is utal, azaz a betegségre vonatkozik a kifejezés. A régi korokban nem tudtak belenézni a betegbe, csak miután elhunyt. A boncoláskor derültek ki az elváltozások a szervezetben, megtudták, miként néz ki egy elhegesedett vese vagy daganatos tüdő. Ha történelmileg nézzük, az anatómiai ismeretek fejlődésével párhuzamosan kerültek leírásra a normálistól eltérő elváltozások, jelentek meg az újabb területek a patológiában is.

Az maradt a nézett, hogy aki sebésznek készül, annak nagyon alaposan ismernie kell a patológiát, tanácsos eltöltenie néhány évet ezen a területen. A diagnosztikus patológia ugyanakkor a laboratóriumokban fejlődött igazán látványosat. Angolszász nyelvterületen a szövettani laboratórium, az orvosi biokémiai laboratórium és a mikrobiológia nem is válik szét élesen. Közös eredetű szakmák, amelyek specializálódtak az elmúlt 20-30 évben.

Kijelenthető, hogy az orvostudomány alapja a patológia?

Ezzel az állítással azért óvatosan bánnék. A harmadéves orvostanhallgatóknak szoktam mondani, hogy az első két évben megtanulják azt, hogyan működik egy normális szervezet. Amikor pedig ide kerülnek hozzánk, megismerkednek a betegségekkel, nevet is adunk nekik. A patológia tantárgy egy éve alatt majdnem mindennel szembesülnek, ami betegség formájában előfordulhat, erre az ismeretre mindig támaszkodhatnak. Innen nézve a patológia a betegségek és azok okának ismeretét jelenti, egy nagyon izgalmas és látványos tudomány.

Mennyit változott a patológusok feladata az elmúlt évtizedekben?

Hatalmas változásokon ment keresztül a kórszövettani diagnosztika, ennek alapja részben a technológiai és informatikai fejlődés, másrészt pedig a biológia, a molekuláris medicina térnyerése. Például az immunhisztokémia az egyik leghatékonyabb és igen széles körben használt módszer, bevezetése forradalmasította a sebészeti patológiát.

A diagnosztikus kórszövettan mellett olyan ágakkal bővült a tevékenységünk, mint a molekuláris patológia vagy a citológia. A diagnózis nemcsak meghatározza a betegség gyógyításának mikéntjét, hanem megbecsülhető a betegség kimenetele, a kezelés hatékonysága, és maga a gyógyulás is. A rákos betegségek kezelését eldöntő onkoteam-ben is ott található a patológus a kezelést végző onkológus, a sebész és a radiológus mellett.

Hogyan győzik ezt a sokrétű feladatot?

Évente mintegy 900 kórboncolást végzünk az intézetben, emellett pedig 18 ezer szövettani és 12 ezer citológiai mintát dolgozunk fel. Mivel egy mintából esetenként 20-40 metszetet is kell készíteni, ténylegesen 100-150 ezer mikroszkópos vizsgálatot végzünk. Jelenleg intézetünkben 17 orvos végzettségű szakember dolgozik, de ebben benne vannak a nyugdíjas korú kollégák és a rezidensek is.

Az egyik legtöbb feladatot ellátó intézet vagyunk, a klinikai munka mellett orvostanhallgatókat, főiskolásokat oktatunk, és a régióban innen koordináljuk a szakorvosképzést is. És akkor a kutatási ambícióinkról még nem is beszéltem.

Izgalmas terület, ahogy mondja. Ezt érzékelik a hallgatók is?

Nagyon sokat teszünk azért, hogy népszerű legyen ez a terület. A hallgatók érdeklődnek, egyre többen jelentkeznek a patológus képzésbe. Ez egy speciális terület, például nagyfokú térlátást, rendszerezési képességet, és egy kicsit talán másfajta személyiséget is követel. Olyan orvosok vagyunk, akik ritkán találkoznak közvetlenül betegekkel, azért persze van kivétel. Aki ide jelentkezik, ezt tudja, értékeli, rendbe teszi magában.

Jelenleg mintegy 250 patológus dolgozik az országban, ami nagyon kevés. Mi lenne az ideális?

Százas nagyságrendben hiányoznak a patológus szakorvosok az országból, leginkább a vidéki kórházakból. A fiatalok külföldre mennek, a nyugdíjasok helyére pedig ritkán találni jól képzett szakembert. A végzettek – ha éppen nem mennek el külföldre, Svájcba, Svédországba, Angliába vagy éppen az USA-ba – nem szívesen jelentkeznek vidékre, mert ott nem minden esetben biztosítottak a feltételek, de hozzáteszem, Budapesten sincs minden intézményben patológus. A tapasztalt kollégák a főállásuk mellett 2-3 helyen vállalnak szerződéses munkát. Sajnos mindez világjelenség, ezért is látnak örömmel külföldön is minden jelentkezőt.

Az egyik kivezető út a centralizált patológiai központok létrehozása lehet. Az egyik legnagyobb berlini egészségügyi szolgáltató például kilenc klinikát lát el egyetlen központi patológiából, természetesen több telephellyel.

November 5-én volt a Nemzetközi Patológia Napja, amelyhez kapcsolódott a Magyar Patológusok Társasága is.

A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a szakma jelentőségére és növelje a patológusok társadalmi elismertségét. Szeretnénk mi is bemutatni, hogy a nehézségek ellenére korszerű színvonalat képviselünk és jelentős erőfeszítéseket teszünk a szakképzésben is. Az ország nagy centrumaiban, így Debrecenben is folyamatosan zajlanak komoly beruházások, technikailag felkészültek vagyunk a betegségek gyors és alapos szövettani vizsgálatára.

Éles váltás a végére. Mivel tölti a szabadidejét?

Három fiam van, a legkisebb 10, a legnagyobb 18 éves. Ha tehetjük, együtt töltjük a szabadidőnket, kirándulunk, nyaralunk. Igénylem a mozgást, teniszezek, fallabdázok is. Szeretem a sebességgel kapcsolatos sportokat, a kerékpározást, a síelést. 35 évesen tanultam meg görkorcsolyázni. Csodáltam a parkban korizókat, és kedvet kaptam hozzá.

(WEBBeteg - Tóth András, újságíró)