A nyájimmunitást nem az oltáselleneseknek tartjuk fenn!
Miért nem lett belsőépítész? Mit szokott mondani az oltásellenes szülőknek? Mi vonzotta a gyermekgyógyászatban? Dr. Mészner Zsófiával beszélgettünk.
Világszerte, így Európában, Magyarországon is egyre erősödnek az oltásellenes mozgalmak. Érezhető-e ebből valami a hazai oltási fegyelmen?
Dr. Mészner Zsófia PhD |
Tanulmányok: 1975. - Semmelweis Egyetem Általános Orvoskar, általános orvosi diploma 1979. - szakvizsga csecsemő és gyermekbetegségekből 1981. - szakvizsga fertőző betegségekből 1992. - PhD – az orvostudomány kandidátusa – címzetes egyetemi docens (SE) 2005. - Foundation Merieux (F) ADVAC (Advanced Course on Vaccinology) vakcinológus diploma Szakmai életút: 1975-2003. Szent László Kórház – segédorvostól – orvosigazgató-helyettesig |
– Amióta léteznek védőoltások, azóta vannak ellenzőik is, régebben azonban nem volt internet, a tömegkommunikáció sem volt a mai szinten, így a különböző „eszmék”, irányzatok sem terjedtek olyan könnyen, mint manapság a web 2.0-s környezetben. Napjainkban bárki elérheti a kontrollálatlan, kétes forrásból származó, áltudományos weboldalakat, írásokat, így természetes, ha az oltáselleneseknek is nő a tábora. Magyarországra némi késéssel érkezett meg az oltásellenesség, de (a volt szocialista országokhoz hasonlóan) nálunk kötelező a védőoltások beadatása, így olyan nagy bajt, kárt nem tud okozni a „mozgalom”. Azt egyébként nem árt tudni, hogy bár néhány „nyugati” országban nem kötelező ugyan oltatni, ám aki nem teszi meg, az bizonyos ellátásoktól, szociális juttatástól elesik, illetve az oltatlan gyermek nem mehet (iskolai, óvodai) közösségbe.
Mit üzenne azoknak, akik nem akarják beoltatni gyermeküket?
– Sokszor találkozom velük. Alapvetően három típusba sorolhatók az oltásellenes szülők: az első, legnagyobb arányú csoport (kb. 75 százalék) az információhiányban szenvedőké, akik ha megkapják a megfelelő tájékoztatást, megnyugszanak.
A második csoportba (15-20%) az aggódók tartoznak, ők azok, akik olvastak az interneten ilyen-olyan cikkeket, hallottak ismerősöktől rémhíreket, ezért elbizonytalanodtak, de az érvekre, a tényekre fogékonyak.
A harmadik, legkisebb csoportot a meggyőződéses oltásellenes szülők alkotják (1-2%), akik semmilyen érvre nem hallgatnak. Nekik azt szoktam mondani, hogy tiszta szívemből remélem, gyermekük nem kap el súlyos szövődménnyel járó betegséget, nem szenvednek el maradandó idegrendszeri vagy egyéb károsodást, mint például Svájcban, Franciaországban vagy Németországban, ahol a kanyaró elég komoly esetszámot mutat (december óta Berlinben kanyarójárvány van egyébként és sajnos már halálos áldozata is van a betegségnek).
Azok az emberek, akik nem oltatnak, csak a nyájimmunitásban bízhatnak, pedig ezt a fajta védettséget az önhibájukon kívül oltatlan gyermekeknek „tartjuk fent”, azaz a daganatos betegségben szenvedőknek (kemoterápiás kezelésben részesülőknek), a szervátültetésen átesetteknek, stb.
Térjünk át kicsit személyesebb vizekre. Miért választotta az orvosi hivatást?
– Volt családi indíttatás, édesanyám, nagybátyám, unokatestvérem is orvos, illetve gyermekorvos is van a családunkban. Érettségi táján egyébként még belsőépítész akartam lenni, aztán rájöttem, nem vagyok elég tehetséges mellékhelyiségek kialakításának megtervezésében, így döntöttem végül az orvosi pálya mellett.
Miért döntött a gyermekgyógyászat, illetve az infektológia mellett?
– Ebben nagy szerepe volta a tanáraimnak. Dr. Nyerges Gábor, Dr. Budai József és a többi oktató személyisége és tudományos ereje hamar magával ragadott. Az, hogy szívesen foglalkozom gyerekekkel, valószínűleg köszönhető a kissé infantilis személyiségemnek. Komolyra fordítva: sokan azt gondolják, nehéz megítélni, hogy egy csecsemőnek mi a baja, pedig egy mosolyból könnyen megállapítható, ha minden rendben van. A gyermekekben nincs előítélet, nincs hátsó szándék vagy rosszindulat.
Mit tart Ön eddigi szakmai életének legfontosabb/legemlékezetesebb pontjának?
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy közel 30 évig dolgoztam a Szent László kórházban, ahonnét 2003-ban, orvosigazgató-helyettesként jöttem el és 12 éve vagyok az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatója. Nagyon szeretem a tanítást is, örülök, hogy oktathatom a gyermekinfektológiát.
Rendkívül sok elfoglaltsága mellet jut ideje saját magára is?
– Két nagylányom van, ők már a saját életüket élik. Nagyon szeretek teniszezni, emellett a különböző szövési technikákat megismerni és alkalmazni, kiváltképp a gobelinek világa ragadott meg. A 90 éves édesanyámmal is sok időt töltök, amennyire csak tehetem.
További tudnivalók - A WEBBeteg Védőoltások aloldala
(Balázsi Viktor – WEBBeteg)