Hol tart ma a tudomány az öregedéskutatásban?

Dr. Székács Béla gerontológus professzorral beszélgettünk az öregedés kutatásáról, valamint arról, hogy ő maga milyen kutatási eredményeket tapasztalt saját pályája során. Néhány munkatársával az elmúlt időszakban kiemelt figyelmet fordított az astragalus (baktövis) növényváltozatok jótékony hatásainak szakirodalmi nyomonkövetésére.

Mi jut eszébe tudományosan az öregedésről?

Prof. Dr. Székács Béla: Sok-sok minden, de az utóbbi időszak tudományos eredményei közül mégis azokat emelném ki, amelyekért három amerikai kutató a 2009 évi Nobel díjat nyert el. A díjat kromoszómák végén található speciális szakaszok, az ún. telomerek sejtöregedésben betöltött jelentősége, továbbá a telomeráz enzim felfedezése, és a hozzájuk kapcsolódó úttörő kutatások miatt ítélték oda a kutatóknak. A telomerek jelentősége az öregedéskutatásban, hogy a kromoszóma-végek, így a sejt és az osztódás utáni sejtek információs állandóságát megőrző szerepük van. A telomeráznak pedig a sejtöregedéssel is összefüggő telomer-rövidülést ellensúlyozó szerepe bizonyosodott be a kutatás során.

Ha a kromoszómák végein kupakszerűen elhelyezkedő telomer minden sejtosztódást követően rövidül és elér egy kritikus rövidülést, akkor már nem tud eredményesen tovább osztódni, mivel a DNS láncok az osztódás adott fázisában összekuszálódhatnak és temérdek genetikai információ sérülése miatt a létrejött új sejtek gyors pusztulásra vannak ítélve. Abban az esetben, ha kóros környezeti hatások, vagy más okok miatt ez hamarabb bekövetkezik, akkor az adott szervünk szöveteinek utánpótlása egyre jobban zsugorodik és felgyorsuló öregedési folyamat következhet be. Ezért látszik óriási jelentősége annak, ha az életmódbeli módosításokon túl molekuláris biológiai beavatkozásokkal, mesterségesen előállított nukleotid láncokkal, vagy épp természetes növényi, biológiai hatóanyagokkal sok milliárd sejtünk telomeráz aktivitását hosszabb távon is sikerül fokozni.

E területen egyébként világszerte óriási verseny folyik nagy kutatócentrumok között. Saját figyelmünk végül azért állapodott meg a baktövis növénycsoportnál, mert ezeknek egy változata más előnyös tulajdonságokon túl rendelkezik egy olyan szaponin hatóanyaggal is, ami a sejten belüli telomeráz aktivitást növelni képes, a telomer-rövidülés fékezését is ígérve.

Ön hogyan került kapcsolatba a telomeráz aktivitás szorosabban vett témakörével?

Prof. Dr. Székács Béla: A rövid történet 2014-ben kezdődött, amikor felkérést kaptunk a nemzetközi - és ezen belül kínai - szakirodalom különböző rétegeinek kritikus szakmai áttekintésére, az eredmények súlyozott összehasonlítására, valamint újabb molekuláris biológiai kutatási eredménynek integrálására. E kutatás célja, hogy találjunk egy olyan növényt - esetleg a népi gyógyászatban már bizonyított vadnövényt, vadnövénycsaládot -, amelynek egyrészt ismertek már a népi tapasztalatokban előnyös, egészségvédő hatásai, de ami fontosabb, hogy léteznek vizsgálati ígéretek és bizonyítékok a növény olyan rész-hatóanyagára, ami kapcsolatba hozható telomeráz aktivitással.

Igazolódott a telomer-rövidülést fékező baktövis hatás ígérete?

Prof. Dr. Székács Béla: Többfajta vizsgálati megközelítésben is kapott alátámasztást ez az ígéret. Persze messzemenően óvakodnék olyan következtetéstől, hogy egy-két hét baktövis kivonat használat miatt máris garantáltan egy évtizeddel hosszabb életre számíthatok, vagy most azonnal egy-két évet fiatalodok. Sokkal nagyobb jelentőségű ígéret - legalább is az én olvasatomban -, hogy a szer hatására kitolódhat az öregedés azon fázisa, amikor a biológiai állapot még jó minőségű, egészséges öregedésnek felel meg, nem pedig felgyorsult öregedéssel jellemezhető - amely a sejtek, szövetek és szervek nagyfokú sérülékenysége miatt létrejött betegségek halmazával és kritikus életminőség romlással jár együtt.

Mik voltak az Önt leginkább meggyőző vizsgálati eredmények?

Prof. Dr. Székács Béla: Erre nem könnyű válaszolni, ezért három pontban foglalom össze a legfőbb eredményeket:

1. A vizsgálatok alapján igazolttá vált az, hogy különböző fejlettségű állati szervezetek sejtjeiben a telomer hossza statisztikailag fordított összefüggést mutat a biológiai öregedés mértékével. Hangsúlyozandó azonban, hogy emberben ez az összefüggés egyelőre még nagy szórást mutat, így az egyedek közötti jelentős különbségek miatt nem lehetséges, hogy egy 40-50 éves személyt telomer- hossza alapján felelősséggel véleményezhessünk biológiai megöregedése fokáról.

2. Baktövis-telomer kivonatnak az emberi sejtekre gyakorolt pozitív hatásáról két tudományos eredmény is felmutatható. Mindkét esetben megfigyelhető volt a baktövis kivonattal kezelt embereknél az öregedés hanyatlása.

3. Ugyan még nem rendelkezünk sokéves emberi megfigyelésekkel, de bizonyítékok már ma is elérhetőek arra vonatkozóan, hogy a baktövis kivonat adott feltételrendszerű alkalmazásával a maximális élethossz növelése helyett inkább a nagyon is fontos egészséges öregedési szakasz biztosítására, a felgyorsult öregedés gátlására vannak elérhető kilátások.

(WEBBeteg) A kép forrása: www.drrose.hu