Kiváló szakmai tudásával s empátiájával nők százait menti meg

Angyali bájjal, olthatatlan tudásvággyal, segítőkészséggel, zseniális szakmai tudással, és rátermettséggel: dr. Bartha Tünde szülész-nőgyógyász klinikai orvos immár lányok, asszonyok példaképe, s választott orvosa.

A valaha, kicsiny lányként énekesnőnek készülő doktornő jó időben, családi késztetésre, végül mégis az orvosi egyetemet végezte el. Két szakterület között kellett meghoznia a saját döntését. Pathológus lesz, vagy szülész-nőgyógyász? Az utóbbit választotta.

- Már 6 éves koromban orvos szerettem volna lenni, csakhogy vonzott az énekesnői pálya is - meséli mosolyogva dr. Bartha Tünde, s hozzáfűzi: - ez a vágy idővel, a családtagok örömére, elmúlt. Az egyetem alatt két nem túl rokon - mondhatni véglet - szakma nyerte el a tetszésemet. Érdekelt a pathológia, és a szülészet-nőgyógyászat.

- Utóbbit nők százainak örömére választotta, akik ragaszkodnak Önhöz.

Igen, ez változó, hogy ki szeret szívesebben férfi vagy női nőgyógyászt választani, kinek tud jobban megnyílni, s kivel szemben nincsenek gátlásai. Szükség van a férfi és a női kollégákra is. Mást keres egy nő a férfi szülészben, mint egy nőben. Ezt tiszteletben tartjuk, ami nem csak a vizsgálatra, szűrésekre érkező hölgyekre vonatkozik, hanem a kismamákra is, akiknek a sorsát kilenc hónapon át, majd azt követően is figyelemmel kísérjük. Minden újszülött egy újabb csoda a világ, a szülők, és a családtagok számára épp úgy, mint számunkra. Szerintem szükség van férfi, és női kollégákra is. Sokszor sokkal intimebb kérdéseket kapok egy pácienstől - el is mondja, hogy férfi orvossal ezt ő sohasem merte volna megosztani -, mint például a férjem, aki szintén szülész-nőgyógyász. A doktornő gondolatát egyetértően megerősíti párja is, aki nem titkolja, végtelenül büszke a feleségére, úgy is, mint nagyszerű, és kiváló szülész-nőgyógyászra, akinek a páciensei a nap bármely szakában „elsőbbséget” élveznek. S boldog, mert csodás feleség, barát és édesanya dr. Bartha Tünde.

- A születés mellett gyakorta találkozik az élet árnyékosabb oldalán várakozó, gyógyulni vágyó, daganatos betegségben szenvedő lányokkal, asszonyokkal. Miként lehet ezzel lelkileg megbirkózni? – kérdezem.

- Pár évvel ezelőtt 27 éves fiatal nőt, három kisgyermek anyukáját veszítettük el méhnyakrák következtében. Tudni kell, hogy ő nem járt korábban rendszeresen szűrésekre, nem volt beoltva a HPV elleni védőoltással. Nem lehetett rajta segíteni. Sajnos egyre gyakrabban találkozunk 21-22 éves fiatal, méhnyakrákos páciensek nehéz és szomorú eseteivel. Ennek nem kellene így lennie, hiszen ez a betegség ma már megelőzhető lehetne – feleli dr. Bartha Tünde szülész- nőgyógyász, klinikai orvos, majd hozzáfűzi: - Nemcsak mint orvos, hanem mint nő, és a 10 éves kislányom anyukája mondom: védőoltással, illetve rendszeres nőgyógyászati vizsgálatokkal, szűrésekkel megelőzhető a tragédia. Az oltásról nem lehet elégszer ismételni, nincs még egy olyan vakcina a világon, amely olyan vírussal szemben nyújt védelmet, amely rosszindulatú folyamathoz vezet a későbbiekben.

- Vagyis, ha elérkezik az idő, és a kislánya kamasszá érik, beoltatná a HPV - vírus elleni védőoltással?

- Igen, be fogom oltatni, ha elérkezik az ideje. Már ő is tudja, hogy olyan lehetőségei vannak egy rosszindulatú betegség megelőzésével kapcsolatban, amelyek más betegségek esetében nincsenek. A méhnyakrák esetében nem csak a másodlagos megelőzés lehetősége áll fent – a rendszeres szűrés -, hanem az elsődleges megelőzés is, ami az oltás – feleli és hozzáfűzi: - Az az ideális, ha megkapják gyermekeink ezt az oltást. Idén is a hetedik osztályos lányokat oltják ingyen az általános iskolákban. Tudni kell, hogy a szexuálisan aktív életet élő nőknek is ajánlott. Így nem kérdés, hogy oltsunk-e, vagy sem.

- Doktornő nemcsak a szülész- nőgyógyász hivatásának él, de lelkesen élére állt a Mályvavirág Alapítvány hatékony tevékenységének is. Mit tudhatunk erről az egyre népszerűbb, elfogadottabb és reményt adó közösségről?

- A Mályvavirág Alapítványnak két fő célkitűzése van. A méhnyakrákos nők gyógyulásának testi – lelki támogatása, segítése, illetve a megelőzés fontosságának tudatosítása. Évente több mint négyszáz nő, édesanya, lány hal meg méhnyakrákban, miközben ez a betegség szinte teljesen elkerülhető lenne. Megelőzése egyszerű az éves szűrés, és védőoltás lehetőségével. A magyar nők kétharmada azonban sajnos nem jár el az évenkénti rák- és emlőszűrésre!

- Miért pont mályvavirág?

- A mályvavirág szívós, erős, kitartó és gyönyörű, mint a női lélek. Ha meg is sérül egy szirmuk, megtesznek mindent, hogy újra kivirágozzanak. Akit megérint a halál, annak az élete 180 fokos fordulatot vesz, más az öröm és más a bánat azután. Nincsenek korlátok, nincs lehetetlen.

- Egy fiatal, kétgyermekes édesanya a méhnyakrák betegségből történő gyógyulását, illetve az azt követő újjászületését saját könyvében írta meg, ami kezdetben Babanaplónak indult. Doktornő szoros kapcsolatot ápol vele, akit Icóként ismerünk és tisztelünk.

- Icóval a könyve megírása kapcsán találkoztunk, szüksége volt egy nőgyógyászra, aki a laikusoknak, az olvasóknak leírja a méhnyakrák kialakulásának okait, és a menetét. Ebből a szakmai kapcsolatból barátság lett, majd 2013 májusában megalakult a Mályvavirág Alapítvány, melynek kuratóriumi - vezetőségi tagja vagyok férjemmel, Dr. Major Tamás egyetemi docenssel együtt. Icóval azóta is napi kapcsolatban állunk. Nem régiben film is készült róla, ahol családjával együtt őszintén beszél a betegségéről, illetve az azt követő időszakról, a Mályvavirág Alapítvány megszületéséről. Az önkéntes segítők is beszélnek arról, hogy mit is jelent Mályvavirágnak lenni.

- A Mályvavirág tehát több mint egy jó célt szolgáló alapítvány?

- Igen, ezt bátran elmondhatjuk. Szomorú, hogy egyre több fiatal nő érintett. Ők anyák, barátnők, lányok, testvérek, akiknek szükségük van kapaszkodókra. Amikor Icó megbetegedett, csoportokat keresett, alapítványokat, ahol nem csak ő kérhet segítséget a betegségével kapcsolatban, de ő is segíthet tudásával, tapasztalatával a betegség mélyén levőknek. Előtte nem volt ilyen szervezet Magyarországon!

- Nagyon sokat dolgozik doktornő, mindenkor a páciensei rendelkezésére áll, s emellett karitatív tevékenységet is végez, és az inkontinencia lézeres gyógyítását is elsajátította. Jut-e elég ideje a tíz éves kislányára?

- Azt hiszem, igen, bár ki nem szeretne a lehetségesnél többet lenni a gyermekével. Igyekszem támogatni a döntéseiben, olyan alapokat próbálok neki adni, amivel magabiztosan, emelt fővel járhat a világban. Remélem, olyan leszek számára, akihez mindig visszatérhet, mert tudja, hogy mellettem, és velem biztonságban van. Azt szeretném, hogy egy szabadgondolkodású, boldog és egészséges ember lehessen. Az anya-lánya programokat pedig imádjuk. Nagyokat sétálunk, beszélgetünk, együtt nézelődünk, csak úgy, mint bármely anya a lányával, örömmel és lazítva. Imádunk könyvekről, együtt megnézett filmekről beszélgetni – mondja kedves mosollyal az arcán, s elárulja: - Amikor együtt "serte-pertélünk" a konyhában, - Vanda szóhasználatával -, főzünk, kenyeret sütünk, azt nagyon imádom.

- Vagyis a családi együttlét nem csorbul az orvos házaspár esetében?

- Erre nagyon figyelünk. Kedvelt családi programunk a természetjárás, új helyeket, tájakat, embereket, ízeket, ételeket, megismerni itthon, és a világban. Élményeket gyűjtünk, hiszen ez az egyetlen maradandó, ami nem vész el az idő múlásával.

- Kapnak-e segítséget, van-e szülői hátország az életükben?

- A szüleim nélkül nem tudnánk élni az életünket. Ők segítenek a mindennapokban. Vanda iskolába-, edzésekre-, színi tanodába járásában is. Együtt Tamással, a férjemmel, nem ügyelünk. Ennek van orvos-etikai oldala is, valamint így mindig van otthon valaki. Sokat dolgozom, de ennek örülök. Addig teszem, amíg van lehetőségem, hely ahova mehetek, egészségem, és lelkesedésem. Szeretem, amit csinálok, mindig tanulok valami újat, és itt nem csak módszerekre gondolok, hanem érzéseket, amikkel szembesülök a munkám, a hivatásom során.

Egyre spirituálisabban gondolkodnak a nők, igénylik a lelkük ápolását is, amit szerintem jó, ha meg tudnak kapni egy modern gondolkodású, nyitott orvostól is.

- Gondolt-e valaha arra, hogy külföldön praktizáljon?

- Sohasem fogalmazódott meg bennem, hogy külföldön szeretnék dolgozni. Nyilván sokkal többet keresnek a más országokban dolgozó kollégák, mint a magyar orvosok, de idealista vagyok, és szeretném, ha itthon alakulnának ki a mindkét fél - orvos, beteg -, számára tiszta, egyenes, tisztességes viszonyok. Ez persze, nem csak rajtunk múlik.

- Érzékeny, finom lelkű orvos, aki lényével, nyitottságával, hatalmas szakmai tudásával is gyógyít. Sosem törik össze a lelke a tragédiák során, ha hiába volt minden küzdelem egy-egy betege életében?

- Amikor tragédiákkal találkozom, ott nincs helye sírásnak és sajnálkozásnak. Ott erőt kell adni és vidámságot. Abból lehet meríteni. Együtt kideríteni a betegség okát, lelki hátterét, és csakis a megoldásra koncentrálni. Több féle lehetőséget, alternatívát is keresni a gyógyulásra. Együtt, közösen, hittel. Hiszem, hogy minden betegségnek van lelki háttere. Ezt a betegek is megfogalmazzák. Sokszor még az okot is meg tudják nevezni. Sokan hálát is éreznek a betegségük iránt, hiszen olyan folyamaton mennek át, amiből rengeteget tanulhatnak, átértékelnek dolgokat, másképp látnak mindent. Amikor már látszik a kiút, az nekem is új erőt ad.

- Miből töltekezik doktornő, mivel tölti a szabadidejét?

- Sokat olvasok, jógázom, összebújok a családommal. Szeretünk együtt lenni, ahogy már mondtam: utazni, kirándulni, világot látni. Imádok főzni, de a süteményeimet inkább hagyjuk – mondja nevetve, s elgondolkodva megosztja velem: - Jó lenne, ha mindenki úgy tudna nézni a másikra, ahogy ő szeretné, ha rá néznének. Ennyire egyszerű az egész. Nekem hogy esne, ha velem bánnának egy adott helyzetben. Lehet, hogy az éppen nem mindenkinek megfelelő, de talán a semminél több. Ha egy beteg mérges rám, gyorsan végiggondolom: sokat várt, fél, haragszik magára, a párjára, esetleg rám a betegsége miatt. Ha még én is ráteszek egy lapáttal, lehet, hogy egy mondattal vagy egy szemöldökhúzással kirántom a lába alól a talajt. Ez semmi jóra nem vezet. A szeretet mindannyiunk életében fontos. Bár az, hogy ezt ki hogyan éli meg, nagyban függ korábbi tapasztalataitól, hitétől.

- Létezik-e „kulcs”, ideális út a boldogsághoz, kiegyensúlyozott élethez?

- Szerintem egyszerű a kulcs. Ne másokban keressük a boldogságunk okát, vagy ne másban lássuk annak akadályát. Az csak egy helyen található meg: bennünk. Nekem sem mindig sikerül megtalálni. Ha elhiszem, ha tudom, hogy valamit képes vagyok megcsinálni, akkor sikerülnie kell. Ide tartozik az is, hogy ha érzem, hogy valami nem nekem való feladat, akkor azt vállalom, és nem szégyellek nemet mondani. Ez az igazi szabadság.

(WEBBeteg - Balogh Mária, újságíró)