Az elhízás a leggyakoribb, szövődményeket okozó probléma a fiataloknál

Aki találkozott már dr. Mogyorósy Gábor gyermekgyógyász – gyermekkardiológussal, pontosan tudja, hogy csemetéjét bármelyik életkorban, jó szívvel a szakember nagy tudású gyógyítására bízhatja.

Az egyetemi docens immár 31 éve dolgozik, s él a hivatásának a debreceni Gyermekklinikán. Hitvallásában kérdésemre azt is elmondja: még orvostanhallgató korában elkötelezte magát a gyermek kardiológia felé. Azóta is ez a legfontosabb szakterülete gyógyító tevékenységében.

- A generációdat képviselő orvosok nagyobb része családi indíttatásra, a szülők nyomdokaiba lépve választotta a gyógyító hivatást. Vajon így történt ez esetedben is?

Édesanyám családorvosként dolgozott Sajószentpéteren, így természetesen nagyon sok „orvosi” információt észrevétlenül is felszedtem a családi beszélgetések során. A későbbiekben, az orvosi egyetem végzése közben már tudatosan is figyeltem az orvosi ténykedését, sőt a háziorvosi rendelő gyakorló pálya is volt a számomra. A szülői ráhatás valóban jelentősen közrejátszott az orvosi hivatás választásában.

- Miként orientálódik egy fiatal orvos a választott szakterület felé? Vannak, akiknek az életében olyan esemény történik, ami meghatározza, hogy a sebészként, onkológusként, vagy éppen szemészként szeretnének gyógyító munkát végezni.

A gyermekgyógyászat és a gyermek kardiológia választása kicsit a véletlen műve volt. Felsőbb éves orvostanhallgató voltam, amikor a Tudományos Diákkörök mintájára szerveződni kezdtek a Klinikai Diákkörök. Ezeknek a legfontosabb célja az volt, hogy a hallgatók egy-egy gyakorló orvosi terület mélyebb megismerésére szert tehessenek. Ekkor jelentkeztem dr. Sulyok Katalin tanársegédnőnél, aki akkor a Gyermek kardiológiai osztályt vezette a debreceni Gyermekklinikán. Ő elfogadott diákkörösének, így nagy örömömre, jó pár éve már, azóta is itt vagyok immár az utódjaként.

- Nagy kihívás és felelősség a gyógyító munka, akárcsak a vezetői tevékenység. Mindkettőben részed van, ami nem csak a pácienseid, és a szüleik, de a kollégáid örömére is szolgál. Elismerően, tisztelettel beszélnek úgy a gyógyítói tevékenységedről, mint az empatikus „főnöki” munkálkodásodról, s mint civil emberről is - sorolom, s láthatóan zavarba jön a dicsérő szavak hallatán.

Köszönöm, ha ezt így érzik. A pozitív visszajelzés, és a megerősítés minden életszakaszban szükséges bármely területen is dolgozzon valaki. Visszatérve a pályaorientációmra, hozzáteszem azt is, hogy a gyermekgyógyász szakvizsga megszerzését követően, gyerekkardiológiából szakvizsgáztam. Ezután 1996-ban egyetemi adjunktusi, majd 10 évvel később egyetemi docensi kinevezést kaptam. Öt évvel ezelőtt pedig megbíztak a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Intézetén belül megalakult Gyermek Belgyógyászati - nem önálló - Tanszék vezetésével. Nincs megállás sem a gyógyító munkában, sem a szakmai továbbképzések, új ismeretek szerzésében, ami jó, újabb és újabb lendületet ad.

- Az orvosokról köztudott, hogy nagyon sok a munkájuk, elfoglaltak, hétvégén, ünnepnapokon is dolgoznak, kevés idejük jut a családra, a magánéletükre. Miként éled ezt meg? Mit jelent számodra a család, az otthon, a nyugalom szigete?

Nemcsak az orvosi munka, hanem az egyetemi elvárások is nagyon sok feladatot adnak, gyakorlatilag nincs olyan hétvége, amikor ne kellene valamilyen formában munkával is foglalkoznom – válaszol a kérdésemre dr. Mogyorósy Gábor egyetemi docens, gyermek kardiológus, majd hozzáteszi: - Számomra a szauna nyújtja a legjobb kikapcsolódást, a regenerálódást. Ha tehetem, akkor ezt minden héten egy-két alkalommal beiktatom. A gyaloglás is az egyik kedvenc hobbim, ahogy Móricz Zsigmond vallotta: gyalogolni jó! Utazni is szeretek, de az utóbbira jelenleg nincs elegendő időm, épp a munkám miatt. A családommal is főként hétvégén találkozom.

- Mindenkinek van egy emlékezetes élménye gimnáziumból, az egyetemről, majd a hivatásul választott szakterületéről. Milyen jeles, vagy érdekes, meghatározó élményeket, emlékeket őrzöl?

A sárospataki Rákóczi Gimnáziumba jártam, ahol az osztályfőnököm Sípos István volt, aki a biológiát és a kémiát is tanította nekem. Szakmai és emberi szempontból is ellátott útravalóval, amik megalapozták a pályámat. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen a legmeghatározóbb mintaként a belgyógyászati gyakorlatvezetőm, dr. Kakuk György tanár úr szolgált. Nemcsak belgyógyászatot tanultunk tőle, hanem általános emberi bölcsességet. Egyetemi csoportunkat felkarolva, olyan élményekkel teli kirándulásokat szervezett a számunkra, mint például Sütő András meglátogatása Erdélyben. A gyermekgyógyászati-, és a gyermek kardiológiai ismeretek elsajátításában pedig sokat köszönhetek dr. Karmazsin László professzor úrnak, akitől a viziteken nagyon sokat lehetett tanulni. Szakmai szempontból óriási élményt jelentett számomra a kanadai tanulmányút, ahol viszont egy ’56-os magyar orvostól, dr. Forbáth Pétertől tanultam. Ő 1956 előtt Budapesten művelte a gyermekkardiológiát. Kanadában erre nem nyílt lehetősége, viszont a felnőtt kardiológia terén az 1980-as, ’90-es években elismert szakember volt Észak-Amerikában. A fent említett események, személyek mind meghatározták jelenlegi orvosi munkámat, s bizonyos helyzetekről kialakult véleményemet és viszonyulásomat is.

- Gondoltál-e valaha arra, hogy a hazai alulfizetettség miatt külföldre menj dolgozni? Vannak-e olyan orvos barátaid, volt kollégáid, akiktől hallasz visszajelzést, esetleg megbánták, amiért külföldön lettek gyógyítók?

Gondoltam rá, és ki is próbáltam. Két hónapig dolgoztam Angliában locum (helyettesítő) orvosként. Egy idegen kultúrába beilleszkedni nagyon nehéz, ráadásul jött a honvágy, így végül a visszatérés mellett döntöttem. Az a rövid két hónap is rendkívüli szakmai élményt adott, amiből még mind a mai napig merítek. Akkor már nem voltam túlságosan fiatal. A mai pályakezdőkön inkább csodálkozom, hogy nem külföldön kezdenek.

- Szerinted mi a legnagyobb hiányossága a hazai egészségügynek, ami nehezíti az orvosok tevékenységét, és a betegek gyors ellátását?

A hazai egészségügy legnagyobb hiányossága a humán erőforrás hiánya. A 30-40 éves orvos generáció távolmaradását már nagyon érezzük. Ami talán még ennél is nagyobb probléma, a diplomás, és nem diplomás egészségügyi személyzet hiánya. Ma már nem egy orvos gyógyítja meg a beteget, vagy őrzi meg az egészségét, hanem egy bonyolult, egymásra épülő rendszerben történik mindez. A rendszer hiányosságai miatt az orvosok munkája sokkal több, és kevésbé hatékony, mint amilyen lehetne.

- Milyen előnyökkel, eredményekkel gazdagodott a saját szakterületed ellátottsága, felszereltsége, a gyógyítást segítő eszközök, információk, szakmai konferenciák tekintetében?

Kétség kívül az elmúl harminc évben igen jelentős fejlődésen ment keresztül a gyermekgyógyászat, és a gyermek kardiológia. Ma már alig van gyógyíthatatlan szívhiba. A diagnosztika sokkal fejlettebb, veszélytelenebb és jóval kevesebb fájdalommal jár, mint néhány évtizede. Ez nagy előrelépés. A szakmai képzések, konferenciák többsége is jó lehetőséget nyújt az új eljárások, információk megszerzéséhez, speciális alkalmazásához.

- Mikor találkozik először a gyermekkardiológus a páciensével, s milyen tipikus gyermekkori szívelégtelenségeket, betegségeket kezelsz, gyógyítasz, s melyek azok, amelyekre azt mondják hétköznapi nyelven: " Kinőheti a gyermek szívbetegsége…?”

Akár már a magzat is lehet páciens. Én magam nem végzek magzati szívvizsgálatokat, de a kollégám igen. Újszülött kortól felnőtt korig vizsgálom a gyermekek szívét. A leggyakoribb szívbetegség gyermekkorban a veleszületett szívhiba. Szerencsére nagyon sok enyhe szívhiba „kinőhető”, ilyen például, amikor a szív két pitvara, vagy a két kamrája között van egy kicsi lyuk. Fontos azt is megemlíteni, hogy gyermekkorban gyakori az „ártalmatlan szívzörej”, ami azt jelenti, hogy van szívzöreje a gyermeknek, de nincs szívbetegsége. Ilyenkor részünkről a legfontosabb a szülők megnyugtatása, és a meghatározott időnkénti kontroll vizsgálat, ameddig erre szükség van.

- A stressz erősödése, a szorongás, az élvezeti szerek fogyasztása, hogyan hat a fiatalok keringésére, későbbi egészségére?

Van egy találó mondás, miszerint a fiatalok mindent megtesznek, hogy tönkre tegyék az egészségüket, mégse sikerül nekik. Az idősek mindent megtesznek az egészségük megóvása érdekében, mégsem sikerül nekik. Sajnos nagyon sok, az egészségre káros élvezeti szer könnyen hozzáférhető a fiatalok számára. A fiatal szervezet sok mindent kibír, ezért mi még ritkán látunk maradandó káros mellékhatásokat. Természetesen az egészséges életmódot már fiatalon el kell kezdeni. Fiatalok körében az elhízást látom a leggyakoribb, később komoly szövődményeket okozó problémának.

- Mennyire jellemző a fiatalkori, gyermekkori magas vérnyomás? Mi az oka? Mi a megelőzés módja?

A vérnyomásmérők széleskörű elterjedése révén sokkal gyakrabban fordulnak ma már az orvoshoz gyerekek is ezzel a problémával. A korábban már említett elhízás gyakoriságának drámai növekedése következtében, a magas vérnyomás is gyakoribb, mint régebben volt. Fontos azonban arra is felhívni a figyelmet, hogy a stressz - akár az orvosi vizsgálat maga -, a fájdalom - legyen az a fejfájás -, gyakran okoz magas vérnyomást gyermek- és serdülőkorban. Ilyenkor nem a vérnyomást kell kezelni, hanem a kiváltó okot. Fontos persze az otthoni, biztonságos, jó példával szolgáló családi háttér is.

- Mit jelent számodra a barát szó? Van-e elég időd a baráti kapcsolataidat ápolni? Úgy tudom, hogy a sokak által tisztelt és szeretett, háziorvosként praktizáló barátodat nemrégiben elveszítetted.

- Sajnos, ez így igaz. A legjobb barátomat tavaly elveszítettem, amit ma is felfoghatatlan számomra. Egyébként, nem rendelkezem széles baráti körrel, ennek részben az elfoglaltságom is az oka.

- Van-e elegendő gyermekkardiológus hazánkban, túlterheltnek érzed-e magad, a kollégáidat?

- Nincs sajnos! Az elvándorlás, nem csak külföldre, hanem az alapellátásba, a mi szakterületünket is érinti. Ez egyben ördögi kört is generál. Mindenkinek jobb, és könnyebb lenne a helyzete, ha sokkal több gyermekkardiológus maradna a saját területén a hivatása végzése során.

(WEBBeteg - Balogh Mária, újságíró)