Dr. Kettesy Beáta: A legjobb érzés, ha nagyapa egykori betegét műthetem

Elgondolkodom azon, vajon milyen érzéssel megy munkahelyére a Debreceni Egyetem Klinikai Központjának Szemklinikájára dr. Kettesy Bea PhD szemész szakorvos, aki nagypapája szobra mellett halad el nap mint nap. A köztiszteletben álló unokát saját szakmai tevékenységéről, kedvteléseiről, családjáról és természetesen a nagy hírű szemészprofesszor nagyapához fűződő emlékeiről is kérdeztük.

A papa pedig nem más, mint a nemzetközi hírű professzor, dr. Kettesy Aladár, aki 1930-tól a debreceni orvostudományi egyetem tanára és a Szemklinika igazgatója volt, később pedig az egyetem rektora.1969-ben történt nyugdíjazása után a klinika tudományos tanácsadója lett.

Milyen kellemes „terhet” vagy épp szakmai elvárást ró doktornőre a nemzetközi hírű szemész professzor nagyapa kiválósága?

Kilenc éves kislány voltam, amikor nagyapa meghalt, így a közvetlen emlékeim, melyek hozzáfűznek, mind a gyermekkoromhoz kapcsolódnak. Az viszont kétségtelen, hogy történetek sokasága kering a klinika falai között, melyek őt idézik. A kedvencem az: „Mit kell tudnia egy általános orvosnak szemészetből? Egyszerű a válasz. Azt, hogy hol van a legközelebbi szemészeti rendelés.” Egyébként senki nem befolyásolt, hogy szemész szakorvos legyek, sokkal inkább a géneknek köszönhető, hogy a nagyapa nyomdokában haladok. Meg lehet szokni ezt a csodaszép „örökséget”, de néha nem volt könnyű. A legjobb érzés az, amikor olyan pácienst operálok, akit már nagyapa is megoperált valami korábbi betegség miatt.

Gyógyító munkája során naponta találkozik azzal a táblával az orvosi rendelőkben, ami a szemészeti látásélesség vizsgálatokban használt: a Kettesy-féle tábla nevet viseli.

Ilyenkor is büszke vagyok nagyapára, de irigylem is, hogy annyi mindenhez értett, s nem véletlenül ismerték el a tengerentúlon is. A látásélességet vizsgáló tábla számomra szintén egy csoda, szakmai emlék és segítség nagyapától az utókornak. A pácienseknek nyilván csak kivételes esetben, ha tudnak róla, akkor jut eszükbe ez az összefüggés.

Mi jut eszébe, ha a papára gondol? Mit mesélt doktornő édesapja, a családtagok?

Nagyapa olyan igazi tudós ember volt. Mindenhez értett. A sakktól kezdve a horgászaton át a politikáig, nyilván az orvostudomány mellett. Vasárnaponként hozzánk járt ebédelni. Mindig csészéből ette a levest, ebéd után sakkozott apával, majd aludt egyet. Egy másik eleven emlékem, hogy a klinikai villában lakott, ahol volt egy szekrénye, bordó függönnyel. Mindig onnan kaptuk az édességet. Tudtuk, ha odalépett a szekrényhez, az nekünk jót jelentett, mert jött a csoki vagy a cukorka.

Dr. Kettesy Aladár szemészprofesszor kutatásai, tudományos munkái hasonlítanak-e a szemész szakorvos unoka választott szakterületéhez?

Nagyapának nagyon sok kiváló kutatási szakterülete volt. Többek között a kancsalság keletkezése, a szemészeti műtéttan és szövettan, a színlátás elmélet, a látásfiziológia. Én a kontaktlencse szakrendelést vezetem, a kontaktlencse illesztéssel, komplikációkkal, fertőzésekkel foglalkozom. Ez egy speciális terület a szemészeten belül. Ide tartoznak a higiénés, ápolási, viselési szabályok, kezdve attól, hogy meddig hord valaki kontaktlencsét, egy lencsét, betartja-e a viselési időt, egészen a komoly, akár vakságot okozó fertőzésekig.

A nagyapa által német nyelven írt szakkönyvből számos generáció tanult az orvosi egyetemeken. Ön is forgatta ezt a nemzetközi hírű könyvet?

Persze, én is tanultam a német nyelven írt „Eingriffe am Auge” című műtéttankönyvéből, amit több nyelvre is lefordítottak. Mivel tudok németül, az eredetiből tanultam, abból készültem a szakvizsgámra. Több szemészeti műtét elnevezése fűződik nagyapa nevéhez, végeztem is már több Kettesy-féle entropium (szemhéj rendellenesség) ellenes műtétet. Jó érzés volt, viccelődtek is velem a műtőben, hogy Kettesy-ként, „Kettesy”-t operálok. Azt mondta nagyapa a szemről, hogy szerencsére kettő van belőle. Ha az egyik szem beteg, akkor a másikra fokozottan kell figyelni, hogy az egészségét megvédjük, amiért az orvosnak mindent meg kell tennie!

Milyen lenne vele együtt dolgozni?

Zseniális! Sokat tanulnék tőle, ő pedig elismerné azt, amit eddig elértem a hivatásomban. Azt érzem, hogy büszke lenne rám. Amikor egy-egy kongresszuson találkozom azokkal a kollégákkal, akik dolgoztak nagyapával, mindig mesélnek róla történeteket.

Vajon tudják Önről a hallgatók, hogy családi kötődése van a legendás szemész professzorhoz?

Igen, ez nem titok, és a hallgatók tájékozottak vagy érdeklődnek. A már említett vízustábla, amit a látásélesség meghatározására használunk, az ő nevét őrzi. A hallgatóknak feltűnik a névazonosság a gyakorlatokon, így meg szokták kérdezni, hogy van-e rokonság közöttünk. Ilyenkor gratulálnak. Az is előfordul, hogy megállít egy beteg a folyosón, hogy őt a nagypapám kezelte annak idején. Nagyszerű érzés ez is. Lendületet ad.

A Kettesy-családban a doktornőn kívül van-e még orvos?

Lehet, hogy különös, de nincs. Sokszor mondják, hogy a nagyszülők tulajdonságait az unokák viszik tovább. Viszont van egy 18 éves fiam, aki érdeklődést mutat a szemészet iránt. Amikor a középiskolában kötelező volt a diákoknak a közösségi gyakorlatuk érettségi előtt, a fiam itt, a Szemklinikán önkénteskedett. Azt mondta, hogy nagyon tetszik neki a szemészet. Nem biztos, hogy orvos lesz, de optometristaként szívesen dolgozna.

Doktornő miért a szemészetet választotta az orvosi egyetem elvégzése után?

Ez annyiban tudatos volt, hogy mindenképpen műtétes szakmát szerettem volna választani. A nagy álmom a baleseti sebészet volt, de arra még hallgató koromban rájöttem, hogy nem nőnek való, hiszen az borzalmasan nehéz fizikai munka. Érdekelt még a fül-orr-gégészet, az urológia, a szemészet, és ezek közül a „legtisztábbnak” a szemészet tűnt. Van elméleti része és operálni is lehet. Jó választás volt, nagyon szeretem a szakmámat.

Tavaly az „Év orvosa” megtisztelő címre jelölték doktornőt.

Egy páciensem jelölt a címre egy történettel. A szavazás még ezután következik. Megtisztelő valóban, köszönöm mindenkinek.

Nagyon sok orvos ment külföldre dolgozni az utóbbi években a jobb anyagi és erkölcsi elismerés miatt. Doktornő sosem szeretett volna másik országba pályázni?

Mindenki fejében megfordul, hogy el kellene menni pénzt keresni és tanulni külföldre, de ahogy nagyapa sem tette, én sem és nem is tervezem.

Mi a legégetőbb, legnagyobb gond a magyar egészségügyben? Miért kiszolgáltatott az orvos, és miért a beteg?

Erről oldalakat lehetne írni. Nem az én feladatom megváltani az egészségügyet Magyarországon. Amióta dolgozom, immár 17 éve, csak azt hallom, hogy majd reform lesz, majd jobb lesz. Nem vettem észre csak annyit, hogy évről évre rosszabb lett az egészségügy helyzete. Sem anyagi, sem erkölcsi elismerést nem kap az, aki az egészségügyben dolgozik nagy elhivatottsággal. Méltatlan fizetésért sokszoros munkát végez minden egészségügyi dolgozó.

Gimnazista fia van, aki épp olyan sportrajongó, mint az édesanyja. Jól kijön egymással a túlterhelt édesanya és a lassan-lassan felnőtt fia?

Egy kamasszal, 18 éves kis felnőttel sosem könnyű. Vannak vitáink, de melyik kamasszal lehet tökéletesen kijönni? Ez is hozzátartozik a felnőtté váláshoz. Majd lesz neki is kamasz gyereke, akkor visszakapja a nagy „harcokat”, s próbára teheti a saját szülői adottságait, tűrőképességét. A szülőknek egyébként az is a feladatuk, hogy a nehezebb időkben is helytálljanak. Az persze csak előny, ha az anya és az apa következetesek a nevelésben, valamint az elvárásokban, elismerésekben.

Van-e idő a közös családi programokra, utazásokra, sportolásokra?

Gyerekkoromban gyorskorcsolyázó élsportoló voltam, egyetemistaként a csapatsportokat űztem: a kosárlabdát és a röplabdát. A fiam sem maradhatott ki a sportos, egészséges életmódból. Focizik, jelenleg kapus a DEAC-ban (Debreceni Egyetem Atlétikai Club). Az édesapjával egy csapatban vannak, ugyanis az apja az edzője. Így a hétvégi focimeccseken mindenki jelen van. Ez a közös családi program. Még szerencse, hogy gyerekkorom óta szeretem a futballt. A sport egyébként is az egyik legfontosabb szabadidős tevékenység az életben. Sok mindent kipróbáltam, de igazából a téli sportok szerelmese vagyok. A síelés mellett, próbálkozom a snowboard elsajátításával. Az aerobik része a hétköznapjaimnak, jártam már fanatic jump-ra, fitball-ra, step aerobikra, tae-bo-ra, zumbára, hot iron-ra. Mindet nagyon szeretem, de a kedvencem a zumba.

Doktornő miként dolgozza fel a naponta adódó problémákat, esetleges konfliktushelyzeteket?

A problémákat meg kell oldani. Jó versenyző vagyok, ezért egy feladat vagy probléma megoldása nem okoz nehézséget. Az érzelmeimet igyekszem nem elfojtani, az edzés, a sport nagyon jó érzelmi kikapcsolódás is. A konfliktusokat meg kell beszélni, értelmetlen a szőnyeg alá söpörni, abból csak baj lehet.

A barátok, a barátság fontossága miként teszi kerekké a doktornő életét? S ha nem kerek, mitől lehetne az?

A barátság nagyon fontos. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyemen nem csak együtt dolgozunk a kollegákkal, hanem egy részükkel barátok is vagyunk. Ahogyan telnek az évek, a család egyeduralmát átveszik a barátok. Persze a barátok között nem csak kollegák vannak, hanem régebbi vagy éppen újabb keletű barátok, barátnők is szerepet kapnak a mindennapokban. A családom, a hivatásom, a sportolás mellett a barátokkal kerek a világ, így bátran mondhatom, nincs okom panaszra.

(WEBBeteg - Balogh Mária, újságíró)