Prof. Dr. Balla György: A figyelem fókuszába került a gyermekgyógyászat

1977-től, közel 40 éve dolgozom a debreceni gyermekklinikán. Számos emlék, eredmény jutott eszembe, amikor megtudtam, hogy Széchenyi-díjat kapok - mondta Prof. Dr. Balla György intézetvezető, aki úgy értékeli, ez a legmagasabb állami-szakmai elismerés, amit kaphat egy orvos.

Széchenyi-díjjal tüntették ki március 15. alkalmából Prof. Dr. Balla György csecsemő- és gyermekgyógyászt, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Gyermekgyógyászati Intézetének vezetőjét a szabadgyök-kutatás és az érbetegségek gyógyítása terén kiemelkedő tudományos tevékenysége, valamint a gyermekgyógyászat, különösen a kis súlyú koraszülöttek és veszélyeztetett újszülöttek magas színvonalú ellátása érdekében végzett lelkiismeretes gyógyítói és eredményes intézményvezetői munkája elismeréseként.

Mit jelent önnek, a szakmájának, a klinikának ez a kimagasló elismerés?

A szakmai munka, amit díjaztak, az állam is elismeri. Érezhető a megbecsülés. Úgy gondolom, a csecsemő- és gyermekgyógyászat, amit képviselek, fontos ma hazánkban, és azzal, hogy a figyelem középpontjába kerültünk a díj kapcsán, még jobb helyzetbe kerülhet a terület. Számos fejlesztés valósult meg az elmúlt néhány évben, ha pedig az itt eltöltött lassan 40 évet tekintem, óriási a különbség. Debrecenben nagyon régen nyitottunk a családok felé. Csak egy egyszerű példa erre az anya jelenléte a kórházban. Azáltal, hogy a szülők nap mint nap a gyerekük mellett bent lehetnek, még az ellenőrzés is fokozódott, hiszen a legjobb ellenőr maga az anyuka, aki mindent megtesz a beteg gyermekéért, ezt pedig elvárja a személyzettől is. Amennyiben a nővérke egy őszintén aggódó anyukát lát, hatással van rá is.

Készít az ember ilyenkor egy leltárt?

A díjátadó előtt tíz nappal tudtam meg, hogy elismernek, így sok mindenen elgondolkodtam, vajon miért éppen én kaptam. Eddig is kötelességtudó embernek tartottam magam, a díj még nagyobb odaadásra ösztönöz. Ennek az állomásnak van egy szubjektív, számokban nem mérhető része, ami egy fokozott lelkiállapot: talán mégis helyesen éltem eddigi életem, illetve van az objektív oldal, ami mögött évszámok, eredmények, dolgozatok, sikeres tanítványok, kollégák állnak. A kettő nem választható el egymástól.

„A szüleim arra tanítottak, hogy nem csak az a lényeg, hogy szeressem, amit csinálok, hanem felelősséggel végezzem a munkámat. Erre tanítottak a tanáraim is, Kecskés József és Lakatos Lajos. Kötelességtudó vagyok, és ezt elvárom a kollégáimtól is.”

Első generációs orvos vagyok a családban. Beteges gyermekként mindig a vizsgálóasztal túloldalán álltam az édesanyámmal a szakrendelőben, távol az orvoshoz. Elhatároztam később, immár osztályvezetőként, hogy tegyük a vizsgálóasztalt a falhoz, és legyen egyazon oldalon a beteg, a szülő és az orvos. Akkoriban a gyerekeket hetente kétszer lehetett látogatni a klinikán, a viziteken pedig nem lehetett bent a szülő. Mára ez is megváltozott: a jog a szülők oldalán áll, így bármikor a beteg gyermekük mellett lehetnek, és ha a viziteken nincs bent az anyuka, megkeressük.

A neonatológiában az egyik legsikeresebb fejlesztés történt az elmúlt években, sikerágazatává vált az egészségügynek. Több mint 7 milliárd forint műszerfejlesztés valósult meg állami támogatással az elmúlt három évben az országban, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 2015-ben 4,1 ezrelékre csökkent hazánkban a csecsemőhalálozás, ami megegyezik a fejlett európai országok átlagával. Ezt a hírt egyébként éppen aznap jelentették be az államtitkárságon, amikor megtudtam, hogy díjat kapok.

Mi a következő lépcső?

Olyan gyermekklinikát képzelek el, ahol kétágyas kórtermek vannak, így kényelmesebben ott lehetnek a beteg gyermekükkel a szülők. Úgy nézne ki az egész, mint egy szép szálloda, de több személyzettel: orvosokkal, nővérekkel, kisegítő személyzettel. Rövidebb lenne a kórházban töltött idő azáltal, hogy fejlődik a sürgősségi ellátás, ez egyébként a közeljövőben megvalósítható terv. Szeretném elérni, hogy az orvosok és a nővérek emberi mértékkel mérhető időráfordításban dolgozhassanak, valóban hetente 40 órát töltsenek itt, az ügyelet után pedig minden kollégának lehetősége legyen úgy pihenni, hogy helyette a társának ne kelljen kétszer annyit tennie. Ehhez létszámfejlesztésre van szükség, ami még várat magára.

Mennyire jellemző Önöknél a nővérhiány?

A minimumfeltételektől jobban állunk, de még nem optimális. Azzal, hogy bent marad a kórházban az édesanya, nem kevesebb, hanem több feladata van a nővéreknek, mert a szülőkre is figyelniük kell.

Az imént említett álmok mikor válhatnak valósággá, vagy csak álmok maradnak?

Először mindig álmodozni kell, hogy legyenek terveink, ez frissen tartja az agyat és a lelket is. Ha van terv, lesz mit megvalósítani, elérni, ehhez pedig meg kell győzni az embereket, hogy ez a követendő.

2007-ben lettem itt vezető, központi leépítés miatt abban az évben veszítette el a debreceni gyermekklinika ágyszámának 35 százalékát. Hatalmas leépítés volt a munkatársaink között is. Akkor azt gondoltam, itt a vég. Mára azonban lassan visszakapjuk az ágyainkat, még több kollégánk van, csökken a csecsemőhalandóság, fejlődik a gyermeksürgősségi részleg, illetve a gyermekpszichiátria. Úgy gondolom, jó az irány.

A közlejövőben javítani kellene az gyermekekre fordítható egészségügyi ellátás országos arányszámán, ami ma a teljes egészségügyi költségvetés 8 százaléka, 14 százalékra kellene emelni, hiszen valójában ennyi az a részesedés, amit mi gyermekgyógyászok elvégzünk. Sajnos még ma is él az a hozzáállás, hogy kis beteg, kis ráfordítás, pedig ez nem így van, csak egy példa: a gyerek hajszálvékony vénájába speciális tűt szúrunk, és ez nyilván költségesebb, mint a normálméretű tű.

Azért kell fejleszteni a gyermeksürgősségi ellátást, hogy minél hamarabb otthonába kerüljön a gyermek, ez jó mindenkinek, sőt, így kisebb az esélye annak, hogy fertőzést kapjon el a kórházban. Ezentúl, úgy tudunk helyet biztosítani a krónikusan bent fekvő gyereknek, hogy az anyukájuk is velük lehet. Nem kellene nagy átalakítás ahhoz, hogy megvalósuljon a kétágyas kórterem elképzelése. Jelenleg Debrecenben minden szobában van fürdőszoba, a kórtermek nagy része kétágyas, azonban két anyával együtt zsúfoltan vagyunk.

Van ideje a kollégákra, megbeszélik a problémákat, az elképzeléseket?

2007 óta minden csütörtökön délután találkozunk itt mi, öregek gyermekgyógyászok a klinikán. Az idősebb kollégákkal, orvosokkal, főnővérekkel, illetve a gazdasági vezetővel leülök kávézni, közben pedig álmodozunk, tervezünk, majd kiosztjuk a feladatokat, határidőket. Vissza- és előretekintünk.

(WEBBeteg.hu - Tóth András újságíró)