Dr. Blatniczky László PhD: segítünk a vízilabda edzőknek

Szerencsés vagyok, ugyanis azzal foglalkozhatok, ami egyben a hobbim is - mondja a csecsemő- és gyermekgyógyász, endokrinológus, diabetológus szakorvos, a Budai Gyermekkórház Diabetológiai Szakambulanciájának főorvosa, aki 2014 óta várja a kis betegeket a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet magánrendelésén.

Ősszel lesz 40 éve, hogy a Budai Gyermekkórházban dolgozik. Hűséges típus?

Igazából megtaláltam azt a helyet, amely megfelelő a szakképzettségemnek, az érdeklődésemnek. Ez a fő munkahelyem, mellette pedig ha igény van rá, csütörtökönként délután fél öttől rendelek a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetben. Itt kiegészítő tevékenységet végzek, mint nyugdíjas főorvos, kizárólag a szakterületemen, amely az endokrinológia és a diabetológia. Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek, ez a hobbim is.

Miért éppen ezt a szakterületet választotta?

Pécsett kiváló tanáraim voltak, komoly képzést kaptam az egyetemi éveim alatt, majd az Anatómiai Tanszéken, ahol elindult a pályám. A Szentágothai János nevével fémjelzett intézetben olyan kollégák vettek körül, akik nemzetközi hírű endokrinológusok, akadémikusok, akadémiai alelnökök lettek. Két évet dolgoztam ott, majd az akkori vezetőm, Halász Béla professzor, aki Szentágothai János közvetlen munkatársa volt, a hetvenes évek elején Budapestre, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetébe kapott meghívást, nem sokkal később az intézet mellett működő tanszék vezetését is átvehette. Megtisztelő volt számomra, hogy felköltözvén a fővárosba, az ő intézetében kaptam lehetőséget, hogy foglalkozzak a szakterületemmel.

Fel sem merült, hogy Pécsett marad?

Akkoriban nagyon nehezen lehetett lakáshoz jutni az egész országban, Pécsett albérletben éltem a feleségemmel és a kislányunkkal, jó megoldásnak tűnt, hogy a fővárosban élő szüleinkhez költözünk.

Az életem legszebb periódusát töltöttem Pécsett, utánozhatatlan munkahelyi légkörrel, baráti, egymást támogató kollégákkal. Budapestre kerülve, az elméleti intézetben ezt nem tapasztaltam, aztán a Budai Gyermekkórházban az akkori vezetőm megteremtett a pécsihez hasonló körülményt, baráti, konstruktív, egymást támogató, igényes munkahelyi miliőt. Az egyetlen szempont a szakmaiság volt, minden más távol maradt.

Negyven év. Mi változott a szakterületén, a gyermekbetegségek területén, a kezelésükben?

Az általános gyermekbetegségek területén a rendszerváltást követően olyan mértékben és minőségben jelentek meg az új készítmények – amelyeket az alapellátó orvos is alkalmazhatott –, hogy drasztikusan lecsökkent az addig óriási betegforgalmat jelentő súlyos fertőzéseknek és társbetegségeinek a száma.

Már a nyolcvanas évek végén lehetett tapasztalni, hogy a szubspecialitásoknak van jövője. Az általános csecsemő- és gyermekgyógyászati szakképesítésre ráépültek második szakvizsgaként az olyan területek, mint az allergológia, a diabetológia, az endokrinológia, vagy éppen a kardiológia. Ennek alapján az intézetben is kialakult egy olyan szakmai gárda, amely magas színvonalon tudta művelni a gyermekgyógyászatot. Amikor én vezettem a Budai Gyermekkórházat, heten szereztünk kandidátusi (PhD) tudományos fokozatot. Hatalmas élményt, ugyanakkor szakmai továbbképzést, önképzést is jelentettek a napi vizitek, ahol mindegyik szakorvos a saját területét felügyelte, maguk ecsetelték az aktuális esetüket, ők tettek javaslatot a terápiára. Kiemelkedtek a szubspecialitások, amelyek magas színvonalú szakellátást produkáltak, így az esetek döntő többségében nem volt indokolt a hosszú kórházi tartózkodás, csak addig, amíg a 24 órás orvosi felügyelet szükséges volt.

Jól képzett, magasan kvalifikált szakorvosok kellenek, és az ellátás definitíve megtörténik a járóbeteg-ellátás területén.

A hozzánk kerülő friss diabéteszes gyermek átesve az anyagcsere krízisen, majd az oktatáson, ugyanúgy hozzánk fog járni, de már a szakrendelésre, ugyanazzal a személyzettel, azonos szemlélettel, biztos háttérrel találkozik. Ma ezt a szemléletet kellene alkalmazni, de a jelenlegi finanszírozási rendszer nem ezt támogatja.

Ez a szemlélet láthatóan jól működik a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetben. Mióta rendel ott?

2014-ben, amikor megalakult a Kft., elhívott dr. Kovács Tibor orvos-igazgató, aki egyébként a mi ellátási területünkön háziorvos. Szívesen mentem, hiszen a saját szakterületemmel foglalkozhatok.

Megfigyelhető csúcsidőszak, amikor több beteg keresi fel az endokrinológiai és diabetológiai szakrendelést?

Tapasztalható egyfajta csúcsidőszak ősztől nyár elejéig, amikor a háziorvosok és iskolaorvosok elvégzik a szokásos szűrővizsgálatokat. Korosztályonként változó, mikor érkeznek hozzám a betegek. A diabéteszesek tekintetében megfigyelhető a szezonalitás, a friss eseteknél van egy őszi és egy tavaszi csúcs. Ez egy régi megfigyelés, valószínűleg a vírusfertőzések megjelenésével van összefüggésben.

Milyen esetekkel keresik fel az endokrinológiai szakrendelésen?

Döntően pajzsmirigy betegségekkel érkeznek hozzám a páciensek, leginkább a serdülés körüli időszakban, ez a betegforgalom 60 százaléka. A szülők leggyakoribb problémája a gyermek növekedésének, gyarapodásának elmaradása, a pajzsmirigy működészavarainak különböző formái, valamint a serdülés során előtérbe kerülő esetleges zavarok jelenléte.

Az elhízás problémájával is önhöz kerülnek a gyermekek.

A gyerekek 12-15 százaléka túlsúlyos, és további 8-10 százaléka kifejezetten kövér. Volt egy felmérésünk a nyolcvanas években, majd a kilencvenes évek végén. Közel tíz év alatt a duplájára nőtt az elhízott lányok aránya, a fiúknál mintegy 10 százalékos bővülést tapasztaltunk. A lányoknál ma is gyakoribb ez a probléma, mint a fiúknál.

Mi áll a háttérben?

Kis mértékben a genetika, de döntően az életmód tehető felelőssé. Azt szoktam mondani, az életmód „öröklődik”, amit hozott a szülő, azt látja, azt veszi át a gyermek is. Jól látható a hozzám érkező családokon, hogy nem mozognak, sokat esznek, elhíznak.

A tartós túlevés, a túlkalorizáció fokozott inzulin elválasztást eredményez. Fel van pörögve a szervezet inzulintermelő apparátusa, a magas inzulinszint éhségérzetet produkál, amely ismételt evésre készteti a beteget. Ez egy ördögi kör, amelyből van kiút, de ehhez kitartásra, a szénhidrát- és zsírszegény diéta megfelelő betartására, valamint rendszeres testmozgásra van szükség ahhoz, hogy lecsökkenjen az addig magas inzulinszint. De nem mindegy, mit sportol a gyermek, amely rendszerint a legkisebb mozgásra is izzadással reagál.

Tévedés, aki azt hiszi, hogy nem lehet terhelni ezeket a gyerekeket. Az úszás például kiváló sport, hiszen minden izmát megmozgatja a gyereknek, kiesik az izzadás okozta rossz érzés, ráadásul a hideg víz fokozza a hőelvonást, a kalória leadást. Tulajdonképpen aládolgozunk a vízilabda edzőknek, akik éppen a 8-10 éves laza izomzatú, jól úszó gyerekeket kutatják. Sok mindent bírnak ezek a srácok, csak kell melléjük egy edző.

Évekig működött a Budai Gyermekkórházban egy nyári tábor elhízott gyermekek részére rehabilitációs céllal. A három hetes turnusokban bent éltek a gyerekek, dietetikus állította össze az étrendet, naponta eljártunk a Margitszigetre úszni, nagyon sokat kirándultunk a környező hegyekben. A három hét alatt átlagosan 6-8 kilót fogytak. Bebizonyítottuk, hogy megfelelő életmóddal, környezettel, kitartással elérhető a cél. Szükség lenne ma is ilyen nyári táborokra, csak nincs tisztázva a finanszírozásuk.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Tóth András, újságíró
Fotó forrása: Svábhegyi Gyermekgyógyintézet