Dr. Farkas Klaudia: Édesanyám betegsége is ösztönöz

A Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás kezelésénél használt biológiai gyógyszerek egy idő után elveszíthetik hatásukat a betegek mintegy 40 százalékánál. A miértekre is keresi a választ dr. Farkas Klaudia, a Szegedi Tudományegyetem ÁOK I. sz. Belgyógyászati Klinika egyetemi tanársegédje, belgyógyász szakorvosa, valamint munkatársai.

Néhány éven belül a kutatási eredmények alapján jobban lehet majd előre látni, kinél lesz hatékony a gyógymód, és kinél érdemes már a gyulladásos bélbetegség megállapításakor más támadáspontú kezelést választani. Ezáltal biztonságosabbá és költséghatékonyabbá válhat a terápia, biztosítva a normális élet lehetőségét az olyan betegek számára, mint például a doktornő édesanyja, akinél 2000-ben diagnosztizálták a Crohn-betegséget.

Dr. Farkas Klaudia, a L’Oréal-UNESCO ösztöndíj díjazottja a Szegedi Tudományegyetem tanársegédje, aki a család támogatása és segítsége mellett végezhet tudományos kutatómunkát.

2007-ben végzett a Szegedi Egyetem Általános Orvostudományi Karán, ahol igen korán közelebbről megismerkedett a jelenlegi kutatómunkájának témájával. Miért éppen a belgyógyászatot, illetve a gyulladásos bélbetegségek témáját választotta?

Az egyetemi éveim alatt döntöttem el, hogy a belgyógyászattal szeretnék foglalkozni, hatalmas szakág, logikus gondolkodást igényel, nem utolsósorban pedig betegközeli.

Döntésemet jelentősen befolyásolta, hogy édesanyámnál 2000-ben diagnosztizáltak Crohn-betegséget, a gyulladásos bélbetegségek egyik típusát. Szerettem volna megérteni a betegség mechanizmusát, megismerni a rendelkezésre álló kezelési lehetőségeket, a leghatékonyabb készítményt. Ő is nagyon sok mindent megkérdezett, és hajtott a kíváncsiság, szerettem volna minél részletesebb választ adni a számára.

2004 óta komolyabban érdekel a gyulladásos bélbetegségek mechanizmusa, a tudományos diákköri munkám során, szakdolgozatomra készülve mentoraimnak, Nagy Ferenc és Molnár Tamás professzoroknak köszönhetően részt vehettem a Colorectalis munkacsoport tevékenységeiben. Részletesen megismerkedtem a kutatócsoport munkájával, a munkatársakkal, ami még inkább megerősített abban, hogy ez az én utam.

A Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás évente mintegy ezer új pácienst érint, többségük fiatal, 20-30 éves. Ebben a korban jelentkeznek először a tünetek, de ahogy beszélgettük önnel, gyermekeket is érint.

Így van, hazánkban több mint 1000 gyermek érintett a gyulladásos bélbetegségekben, a tünetek megjelenése mégis a 20-30 éves korosztálynál a leggyakoribb. Az előfordulás szempontjából évekig vezetett a Crohn-betegség, de behozta lemaradását a fekélyes vastagbélgyulladás.

Milyen vizsgálati módszerekkel szűrik a betegséget?

Ha a klinikai tünetek (hasi fájdalom, hasmenés, fogyás, véres széklet, stb.) alapján felmerül a kóros állapot, a vérvételt követő lépés, hogy kizárják, hogy a tüneteket fertőzés okozta, majd képalkotó vizsgálatokat, így vastagbéltükrözést, gyomortükrözést, vékonybél röntgent, CT-vizsgálatot végeznek attól függően, melyik betegségről van szó, a tápcsatorna mely szakaszát érinti, illetve, hogy van-e valamilyen szövődmény. A szövettani analízist követően, az összes vizsgálati eredmény ismeretében áll fel a diagnózis, és ezek után indul el a kezelés.

A PhD-képzésem alatt az alapkutatást a bélbetegek vastagbeléből kivett biopsziás mintákon végeztem. Később munkacsoportommal olyan székletből kimutatható markereket (noninvazív diagnosztika) kezdtünk el kutatni, amelyek előrejelezhetik a betegség fellángolását. Ez a vonal jelenleg is megmaradt.

Mi áll a jelenlegi kutatómunkájuk középpontjában?

Az érdeklődésünk fókuszában jelenleg az egyik leghatékonyabbnak tartott biológiai terápia során fellépő hatásvesztés mechanizmusának feltérképezése áll – amelyet elismert a L’Oréal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért ösztöndíj is. Az évek óta forgalomba levő készítmény alkalmazásánál, amely a gyulladásos bélbetegségek kezelésében alkalmazott többi készítményhez hasonlóan a gyulladásos folyamatba avatkozik be, az esetek mintegy 40 százalékánál fellép a hatásvesztés, ismét megjelennek a tünetek.

Több nemzetközi és hazai kutatócsoport is foglalkozik a témával, itthon a mi tevékenységünk és elsősorban a Semmelweis Egyetem I. sz. Belklinika aktív munkája révén szoros együttműködés alakult ki többi centrummal.

Nálunk várhatóan 2-3 éven belül születhet olyan eredmény, amely pontosabb képet ad a hatásvesztés mechanizmusáról.

Jelenleg is vannak igazolt eredmények a hatásvesztés magyarázatára, de nem tudjuk pontosan, melyik betegnél fognak kiújulni a betegség tünetei, és kinél nem. A munkacsoport előbb említett kutatása, a noninvazív diagnosztika is segíthet a pontosabb meghatározásban, az előrejelzésben. Célunk összevetni a gyógyszer bélnyálkahártyában, a vérben és székletben mért koncentrációját a klinikai tünetekkel, a vérből kimutatható aktivitási markerekkel, és az endoszkópos vizsgálatok eredményeivel.

Régóta foglalkozom ezzel a szakterülettel, és mégis azt tapasztalom, mindig van tanulnivalóm, a hazai és nemzetközi konferenciákon is kiderül, folyamatos a fejlődés.

Mit jelent a díj önnek és a munkacsoportnak?

Munkacsoportunk, az I. sz. Belgyógyászati Klinika egyik legaktívabb kutatócsoportja, jelenleg tizenegyen vagyunk a csoportban, minden résztvevőnek hálás vagyok, hiszen minden elért eredmény a közös munka eredménye. Mindenképpen a team-nek jár a díj, amely jelzésértékű, hogy az a munka, amit végzünk, elismerést kapott, és mindenképpen érdemes folytatni.

Kinek köszönné meg az elismerést?

A munkatársaimnak, a munkacsoportomnak, illetve a mentoraimnak, Nagy Ferenc és Molnár Tamás professzoroknak, és köszönöm a családomnak, hogy a féléves kisfiam, a gyermeknevelés mellett lehetőségem van tudományos munkát is végezni.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Tóth András, újságíró
Képek forrása: L’Oréal-UNESCO ösztöndíj