Fontos lehetőség a vérzékenységgel járó betegségek kezelésében
megjelent:
Az a legszebb a kutatási munkában, hogy soha nincs vége. Újabb és újabb kérdések kerülnek felszínre, amelyek újabb és újabb feladatokat rónak ránk - nyilatkozta portálunknak Dr. Wohner Nikolett, aki a Nőkért és a tudományért elnevezésű L’Oréal-UNESCO ösztöndíj egyik díjazottjaként a vérzékenységgel járó betegségekkel foglalkozik.
Dr. Wohner Nikolett, a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikájának munkatársa az egyetemi évek alatt ismerkedett meg a kutatással, II. éves hallgatóként az Orvosi Biokémia Intézetben leginkább a véralvadásról szóló előadások tetszettek neki, illetve az intézetben működő laboratóriumi munkát is izgalmasnak találta. Ezt követően mint tudományos diákkörös, az orvosi egyetemi diploma megszerzése után pedig mint PhD-hallgató folytatta a munkát az intézetben, ahol a vérrögök kialakulásának hátterét, azok szerkezetét kutatta.
Miként került Franciaországba, és mivel foglalkozott ott?
Miután megvédtem a doktorimat, Párizsba mentem posztdoktori ösztöndíjjal. Négy évet töltöttem ott, tavaly ősszel költöztem haza. Fő kutatási területem a von Willebrand-betegség volt, amely egy vérzékenységgel járó betegség.
Amikor hazatértem Párizsból a III. sz. Belgyógyászati Klinikán kezdtem el dolgozni, mint orvos, így jelenleg mindkét területtel foglalkozom, részt veszek a klinikai munkában, illetve kutatással foglalkozom.
Egy életre szóló elköteleződést jelent a kutatási területe?
Igen, ez így van. Ha beleástam magamat egy témába, akkor nehezen váltok, különösen, hogy tíz éve foglalkozom ezzel, azaz a véralvadással. Tudatos döntés volt. Nyilván lehet apró módosításokat tenni, változtatni az életpályán, de igen, egy elköteleződést jelent az adott téma felé.
A klinikán is ez a területem, a hematológián belül a véralvadással foglalkozom, napi szinten találkozom betegekkel.
Ami nyilvánvalóan előnyös mindkét területen...
Mindenképpen. Amennyiben bizonyos betegségeknek jól ismerjük a hátterét, a folyamatokat, megalapozottabb a tudásunk, és ez előnyt jelent a gyógyító munkánkban. Az pedig egy hatalmas ösztönző erő a számomra, hogy ilyen problémával kezelt betegekkel foglalkozhatom. Arcokhoz tudom kötni a betegségeket.
Kétszer több ember hal meg Európában trombózisban, mint AIDS-ben, mell- és prosztatarákban vagy közlekedési balesetben együttvéve. Ennek ellenére az átlagember alig tud valamit e rettegett betegség tüneteiről és kezelési módjáról. Milyen lehetőségek vannak a betegség kezelésében?
| Október 13. - Trombózis Világnap |
| 2014-ben a Nemzetközi Trombózis és Haemostasis Társaság október 13-át a Trombózis Világnapjának nyilvánította. A cél, hogy felhívja a lakosság figyelmét arra, mi vezethet a trombózishoz, hogyan lehet azt megelőzni, diagnosztizálni és kezelni. Bővebben a trombózisról |
Amennyiben a betegnek vérrög alakul ki a szervezetében, akkor fel kell azt oldani, ehhez azonban nagyon jól kell ismerni a vérrög szerkezetét, mert így célzottabban tudjuk biztosítani a terápiát. Az volt a kutatásaim célja, hogy ezt a komplex szerkezetet feltérképezzük, miként néz ki egy vérrög attól függően, melyik szervben, szervezetünk mely részén alakul ki. Fontos kérdés az is, hogy az olyan komponensek, mint például a vörös- és fehérvérsejtek, bizonyos fehérjék, DNS, hogyan befolyásolják a vérrög feloldását. Ezeknek a tényezőknek a figyelembevétele fontos lesz a jövőben, mert sokkal hatékonyabb gyógyszereket lehet fejleszteni.
Az ösztöndíjat a Budapesten és Párizsban folytatott kutatómunkájáért együttesen érdemelte ki. Párizsban a már említett von Willebrand-betegséggel foglalkozott.
Kiderítettük, hogy a vérzékenységgel járó, örökletes betegség kialakulásáért részben egy olyan receptor felelős, amely egy fontos véralvadási faktor mutánsait (genetikailag módosult formáit) a vérből kivonja, meggátolva ezzel az alvadást. 100-ból 1 embert érint ez a heterogén betegség, amelynek vannak enyhébb és súlyosabb változatai, van, aki nem is tud róla.
A receptor gátlása fontos előrelépést jelentene a vérzékenység kezelésében, de ez egy következő lépés, nem is a mi feladatunk már.
Tovább A von Willebrand-szindróma
Fontos megemlítenünk, hogy a legtöbb kutatómunka, így az öné is, csapatmunka...
Igen, kutatócsoportban dolgozom. Egy-egy témán egyedül, de folyamatosak a konzultációk, az eredmény pedig mindig a csapat érdeme.
Miben segítette a munkáját, a pályáját az ösztöndíj?
Nagy elismerés a női kutatóknak a L’Oréal-UNESCO ösztöndíj. Minden évben átadják, és egész Európában jelen van, így Párizsban is, ahol a díjat alapították.
Mindenképpen ösztönző erőt, egy hatalmas lendületet jelent az elismerés, amely anyagi támogatással is jár, de ez az összeg nem fedezi egy következő projekt költségeit, nem is ez a célja.
Egy több éves kutatás teljes költsége több tíz millió forint, amelyet különböző nemzetközi és hazai pályázatokból teremtünk elő, ezek mellett vannak kormányzati források is.
Nőként kutatómunkát végezni... Nem tekinthető leányálomnak...
A nők sokszor kerülnek nehéz helyzetbe, döntéskényszerbe, amennyiben családot, gyermeket szeretnének. Évekre is kieshetnek a kutatásból, és nagyon nehéz a visszatérés. Ha megnézzük, hogy a PhD-hallgatók között több a nő, majd később egyre kevesebben maradnak, akkor elmondhatjuk, hogy sok nő választja a családot, háttérbe szorítva a kutatómunkát. Egy ilyen díj azonban motiváció, hogy ennek ellenére érdemes ezt a pályát választani.
| A cél a gyógymód, gyógyszer kifejlesztése |
| Meg kell különböztetni az egyes kutatásokat, ugyanis a mi munkánk az alapkutatás, amelyben alapvető molekuláris folyamatokat írunk le. Nagyon jól kell ismernünk az alapokat ahhoz, hogy aztán az adott betegséget terápiásan megcélozhassák. Hosszú folyamat eredménye, amíg egy alapkutatásból klinikai vizsgálat, gyógyszerkísérlet lesz, több év, évtized is eltelik addig – mondja Dr. Wohner Nikolett. A további lépéseket már nem mi, hanem a gyógyszercégek, a klinikum teszik meg. Ez egy hatalmas összjáték, csapatmunka. |
Forrás: WEBBeteg
T. A., újságíró
Kép forrása: L’Oréal-UNESCO ösztöndíj
