Dr. Székely Annamária: bizalmi kérdés a családok orvosának lenni

Több mint 10 éve miskolci praxisában háziorvos, ahová nem csak komlóstetői betegek járnak. Oktat rezidenseket és negyedéves hallgatóknak, szigorlóknak tart gyakorlatot, közben pedig közösséget épít, gondoz: nyugdíjas orvosoknak és kamarai tagoknak szervez programokat. Az Év praxisa a Kárpát-medencében díj harmadik helyezettje 33 jelöléssel dr. Székely Annamária.

Milyen utat járt be, amíg háziorvos lett?

Kazincbarcikán egészségügyi szakközépiskolában végeztem, mint általános ápoló. Még a szakmai gyakorlat idején tudatosult bennem, hogy ez az én utam, az egészségügy. Debrecenbe jelentkeztem az orvosi egyetemre, de akkoriban, a hetvenes években másképpen zajlott a felvételi eljárás, mint manapság: hiába volt meg a szükséges pontszámom, helyhiányra hivatkozva elutasítást kaptam. Szegeden újra próbálkoztam a felvételivel, közben pedig ápolóként dolgoztam az ottani belgyógyászati klinikán. A mai napig hasznosnak érzem az ott tanultakat, tapasztaltakat, orvosként ugyanis nagyobb rálátásom van arra, mit végezhet el a nővér, mit várhatok el tőle.

1984-ben végeztem Summa cum laude a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. 1984. október 1-jén kezdtem el dolgozni a kazincbarcikai kórház Belgyógyászati Osztályán.

1986-tól folyamatosan háziorvosi és üzemorvosi feladatokat lát el, hol volt praxisa?

Mélyvíz volt a javából, ugyanis 1986-ban a kazincbarcikai kórház vezetője behívott az irodájába, emlékszem, ez egy pénteki nap volt. Azt mondta, hogy hétfőn üzemkörzetben kezdek. Hétvégén megnéztem, hol kezdem a hetet. A gyárból érkeztek alkalmassági vizsgálatra az ott dolgozók, kintről pedig a betegek jöttek a háziorvosi rendelőbe. Itt dolgoztam 1999-ig, közben 1990-ben általános orvostan, 1998-ban pedig üzemorvostan szakvizsgát tettem, jeles eredménnyel. Kazincbarcikáról 1998-ban elkerültem Megyaszóra, ahol vegyes praxisban gyermekeket és felnőtteket is elláttam. 2006-tól itt, Miskolcon a komlóstetői körzetben dolgozom.

Honnan érkeznek még páciensei?

A szabad orvosválasztásnak köszönhetően szerte a városból, jelenleg 1730 betegem van, naponta 50-60 páciens fordul meg nálunk. Bizalmi kérdés, ki, melyik háziorvost választja.

Miért tartotta fontosnak, hogy tanítson?

Úgy gondolom, hogy olyan lesz a következő orvosnemzedék, ahogyan mi tanítjuk őket erre a hivatásra. Az oktatás végigkíséri az életemet: az 1984-85-ös tanévben a kazincbarcikai Egészségügyi Szakközépiskolában egy évet tanítottam. Szintén a mélyvízbe kerültem, mert egyik napról a másikra megkaptam egy érettségi előtt álló, negyedikes osztályt, ahol hiányosságok voltak a belgyógyászati tudásban. Behoztuk a lemaradást, igaz, kemény időszak volt, de mindannyian sikeres érettségi vizsgát tettek. Az osztályban volt egy tanuló, aki nehéz körülmények között élt, de tudomásomra jutott, hogy ő is orvos szeretne lenni. Felkészültünk az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyre, ezek után nagy örömünkre bekerült az első 10 közé, így felvételit nyert az orvosi egyetemre, jelenleg Budapesten háziorvos.

Jelenleg is tanít, gyakorlatot vezet, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Családorvosi Tanszékének akkreditált oktatója.

Az egyetemek családorvosi tanszékeinek megalakulása óta részt veszek a medikusok oktatásában. A családorvosi gyakorlat speciális helyzet az oktató és a hallgató között, hiszen a betegellátás mellett lehetőség van személyes beszélgetésekre, amelyek a hivatás érzelmi kapcsolati rendszerét is érintik. A Miskolcon eltöltött évek alatt három rezidensem volt, akik jelenleg is praxisban dolgoznak.

Miként értesült Az Év praxisa a Kárpát-medencében pályázatról? Mit szólt az elismeréshez?

A betegektől tudtam meg, hogy jelöltek, amikor már több történetet beküldtek. Meglepődtem rajta. Olvastam a betegtörténeteket, amelyeket megosztottak, csodálkoztam, meghatódtam. Úgy érzem, ezzel is fejlődtem. Sokszor nem is maga a gyógyítás, a siker élménye, hanem az érintette meg a beteget, amit mellé kapott, a figyelmet, törődést, kedvességet, támogatást.

Amikor bekerültem az első tíz orvos közé, elindult egy őrületes hadjárat. Mindenki szavazott, megváltozott a rendelő hangulata, mindenki lelkes volt, a páciensek és családjuk összefogott a közös cél elérése érdekében. Köszönet jár érte minden betegnek, akik pályázatukkal és szavazatukkal elősegítették ezt az elismerést.

A díj munkatársamnak, Ágnes nővérnek is szól, hiszen ez egy csapatmunka. Ági 30 éve dolgozik a 71-es körzetben, így betegeink állapotáról, körülményeiről sok információval rendelkezik, ami a mindennapos rendelésekben nagyon sokat jelent. Köszönet érte.

„Köszönöm a családomnak, hogy elfogadták a hivatásomat, és megértették, hogy nincs se családi ebéd, se családi vacsora, hogy - ha kell - este 11-kor ugrok fel és megyek, és hogy a színházba is a szélére vesszük a bérletet, hogy szaladhassak, ha hívnak.”

Forrás: WEBBeteg
T. A., újságíró
Kép forrása: Az év praxisa a Kárpát-medencében