Dr. Gali Ida: a legnagyobb díj a betegek szeretete

Ő a legnépszerűbb orvos városunkban, Csongrádon. Nem csak a gyermekek, a felnőttek is megszerették. Ő gyermekkorom doktor nénije. Munkáját rendkívüli elhivatottsággal, odaadóan és lelkiismeretesen végzi. Ilyen és még számos elismerő mondat olvasható dr. Gali Ida gyermek háziorvosról Az év praxisa a Kárpát-medencében pályázat honlapján.

Az elmúlt években, hét esztendő alatt, több mint 1400 hazai és határon túli remek háziorvos és legalább ennyi nővér élvezhette páciensei és tágabb környezete elismerését, vehetett részt a nemes versengésben. Közülük száznegyvenen kapták meg „Az év praxisa a Kárpát-medencében” kitüntető elismerést. Ez a szám most újabb 20 praxissal gyarapodik. E nemes versenyben Csongrád városából dr. Gali Ida házi gyermekorvos 33 ajánlással és 25 ezer szavazattal a második helyen végzett. A doktornővel csongrádi rendelőjében beszélgettünk.

Honnan indult a pályája? Miért éppen a háziorvoslást választotta?

A Tiszazug kis falujában születtem, Csépán, amit körülvesz a Tisza és Körös vonulata. Nagyon jó gyermekkorom volt, jó szüleim voltak, megtanítottak a szeretetre, emberségre, becsületre, őszinteségre, magyarságra, arra, hogy minden emberben Isten fiát lássam. Mindig legyél önmagad! – mondta édesanyám. Azt hiszem, ezt a hitelességet, egyszerűséget, empátiát szeretik bennem a betegek a szakmaiságon kívül.

1969-ben érettségiztem a Horváth Mihály Gimnáziumban, Szentesen, és 18 évesen fogalmam sem volt, hogy mi szeretnék lenni. Egy vesekő által kórházba kerültem, ahol az orvosom szimpatikus viselkedése, valamint orvostanhallgató szobatársam jelenléte megadta az indíttatást, hogy beadjam jelentkezésemet a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. Idestova 41 éve vagyok a pályán.

Ars poétikám a Szeretethimnuszból:
„A szeretet soha el nem múlik.”
(Pál 1. Levele a Korintusiakhoz 13, 4-8.)

1976-ban végeztem a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, majd 4 évig az orosházi kórház gyermekosztályán dolgoztam. A viharsarokban nem volt orvos, és én az év 365 napjából 340-et ügyeltem, fiatal voltam és fáradhatatlan. Vittem magammal az orvosi lexikonokat, áttanulmányoztam mindent a lórúgástól kezdve a szívinfarktusig, hogy mindenre felkészüljek.

Miért választotta Csongrád városát?

A csecsemő- és gyermekgyógyászati szakvizsga után Csongrádra kerültem. Ide jöttem férjhez, itt születtek a fiaim, az élet csodái. Lehet így fogalmazni, mivel 10 professzor azt mondta, hogy sosem lehet gyermekem. Hála Istennek ez nem így lett, mert 4 műtét után, egy negyed petefészekkel lett két fiam, akik a legnagyobb értékeim. Most már van egy unokám is, Izabella, aki első osztályos, és nagyon huncut, ügyes, igazi tiszta lélek. A munkám és ők, akikért érdemes élni. A férjem még 1999-ben meghalt, így egyedül neveltem két kamasz fiamat, de sosem éreztem magányosnak magam, mert a jó Isten mindig gondoskodott feladatról.

Mióta dolgozik együtt kollégájával?

Irmuska, az asszisztensem 21 éve a jobb kezem, nélküle nem kaptam volna meg a díjat sem. Csodálatos kolléganő, úgy gondolom, kevés olyan ügyes és gyors munkaerő van, mint Irmuska.

Számos feladat vár önökre...

A gyermekorvosi ellátás és a tanácsadás mellett hétfőnként az iskolaorvosi szolgálat keretében szűrővizsgálatokat, védőoltásokat szervezünk. Szerda délelőtt Csanytelekre utazom, ahol mozgó szakorvosi rendelés működik.

Mi jellemzi a praxisát?

Elmaradott körzet a miénk, de a legnagyobb probléma – ami sajnos országos –, hogy nem jut idő a gyermekekre, hiányzik a szeretet, a törődés. A szülők a gyors gyógyulás reményében hozzák el hozzánk a gyermekeiket, de nem minden esetben jelent megoldást az antibiotikum használata. Indokolatlanul nem írjuk fel. Idő kell, törődés, forró tea, pihenés, vitaminpótlás. Azt a példát, amit én hoztam otthonról, a szüleimtől, továbbadom, de kérdés, hogy mennyire nyitott, fogékony rá a mai szülő. Szomorú, hogy kifogyni látszik a családokból a jóérzés, hiányzik a tűzhely melege.

Mint háziorvos taníthatja, alakíthatja a fiatalokat, a szülőket. Fogékonyak rá?

Úgy gondolom, nem lehet beleavatkozni az életükbe, a nevelési módszerükbe, de nyilván meg lehet nekik mutatni a megfelelő utat, ha erre nyitottak.

Minden szülő más és más. Van olyan 30 éves anyuka, aki nehezen éli meg az anyaságát, ezért vannak problémái a gyermekneveléssel, de van olyan 20 éves lány, aki ösztönből csinál mindent.

Miként élték meg Az év praxisa pályázat heteit, eredményét?

2017 márciusában volt a térdműtétem, amikor beneveztek a betegeim „Az év praxisa pályázatra”. Amikor erről értesültem, nagyon meghatódtam, megörültem a betegek
bizalmának és szeretetének. Ezt a nagy összefogást, amit értem és kolléganőmért tettek ajánlásaikkal és szavazataikkal, nem lehet elfelejteni, amit nagyon köszönök!
Ez az év az elismeréseket jellemzi, ugyanis Semmelweis-díjat is kaptak...

Igen, közösen a kolléganőmmel adta át a város a Semmelweis napon, Semmelweis Ignác születésnapján.

Ilyenkor visszatekint, elszámol az ember?

A történetekkel, az elismeréssel akkora megerősítést adtak a betegeim a szürke hétköznapokban, hogy amit csinálok, jól csinálom, és menjek tovább a krisztusi úton.

Forrás: WEBBeteg
T. A., újságíró; Kép forrása: dr. Gali Ida, Az év praxisa a Kárpát-medencében