Dr. Frecska Ede: a betegségeket nem lehet csak biológiai oldalról megközelíteni
megjelent:
Kétszer tett pszichiátriai szakvizsgát, először itthon, majd Amerikában, ahol az autentikus ősi gyógymódok érdekelték, jó ideje a dél-amerikai orvosságos emberek, a curandero-k főzetét kutatja. A Debreceni Egyetem Pszichiátriai Klinikájának vezetője, a Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Pszichiátriai Osztályának orvos-szakmai igazgatója nyilatkozott portálunknak.
Dr. Frecska Edét életműdíjjal tüntették ki a január végén megrendezett éves pszichiátriai kongresszuson. Pszichológus, pszichiáter, laboratóriumi, addiktológiai és pszichofarmakológiai szakvizsgával rendelkezik, érdekli az antropológia, amelyben a kulturális hasonlóságokat és nem a különbségeket kutatja. Sokan furcsának tekintik érdeklődési területeit. Azt mondja, későn érő típus: 15 éves lánya és két kisebb fia van: a legfiatalabb gyermek 4,5 éves.
A pszichiátria területén kiemelkedő munkásságért az év elején Oláh Gusztáv-díjat kapott a Magyar Pszichiátriai Társaságtól, ami életműdíj. Összegzésre alkalmat adhat egy ilyen elismerés?
Az ilyen interjúk, beszélgetések alkalmával van lehetőségem és időm visszatekinteni, egyébként előre tekintek. Oktatok, részt veszek a napi gyógyító munkában, szakrendelésen dolgozom, bár az utóbbit mostanában kevésbé űzöm, mert a munkám legnagyobb részét az adminisztratív és oktatói feladatok teszik ki, és a pácienst nem szeretném váratni, ha becsúszik például egy előre nem látott értekezlet.
És ne feledjük ki a sorból a kutatást, amit az Amerikai Egyesült Államokban kezdett el. Kétszer dolgozott ott.
A kollégáim már tudják, hogy szeretek új dolgokat kutatni, annyira újakat, hogy még én is megkérdőjelezem, mennyire tudományosak. Ilyen például a lélek fogalma, amelyről számos szakmai jellegű cikkem megjelent már. Elemeztem öt világrész törzsi kultúrájának lélekfelfogását és az elsők között hívtam fel arra a figyelmet, hogy egymástól nagyon távol eső törzsi kultúrák lélek felfogásában hasonló hármasság figyelhető meg, mint a világképükben. Közismert a sámáni Felső, Középső és Alsó (nem pokol) világ. A lélek három osztatúsága már kevésbé köztudott.
A kísérletező pszichológia első iskolateremtője, Wilhelm Wundt is foglalkozott a lélek fogalmával és felfigyelt összetettségére. Követői meghatároztak három elnevezést, amely a törzsi kultúrákban is jelen van: mentális lélek, testlélek és a halhatatlan, azaz szabad lélek. A törzsi gyógyítók az egyes elemek között dinamikát, kölcsönhatást feltételeznek, bizonyos betegségeket elemeznek a segítségükkel. Egyiptomban egyébként nem három, hanem akár kilenc lélekfogalomról is lehet szó. Egyik cikkemben éppen annak jártam utána, hogy ez a megtöbbszöröződött lélekfogalom miként vezethető vissza a törzsi kultúrák hármasságára.
Honnan jött a törzsi kultúrák iránti kíváncsisága?
Szeretek visszamenni a gyökerekig, ugyanis kiderült, hogy számos törzsi gyógymód a ma is alkalmazott kezelések őse. Már az egyetemen, akkori mesterem Kulcsár Zsuzsanna nagy hatással volt rám a maga érzékeny, de racionális megközelítéseivel. Szerencsém volt később az Amerikai Egyesült Államokban is olyan tanítókkal találkozni, akik még inkább megszeretették velem ezt a területet, sőt, támogattak a munkámban. Két főnököm – a pszichiátriai tanszék vezetője és az egyetemi kórház vezetője – azt mondta, amikor kiderült, hogy a sámán kultúra érdekel, hogy foglalkozhatok vele, csak a helyi média meg nem tudja. Azóta bátrabban felvállalom a kutatási területeket. Kutatni kell ezt az irányt is, mert gazdagítja ismereteinket, segíti jobban megérteti szakmámat, a gyógyító tevékenységet.
A tudomány az objektivitásra törekszik, arra, ami kívülről megfigyelhető, a pszichiátriában szintén tudományos célból próbáljuk „objektivizálni” a belső történéseket, de ez egy csavar, ugyanis pontozó skálával mérjük tárgyiasítva azt, ami szubjektív. A belső világ, a lélek tanulmányozására az objektív megközelítés mellett valami másféle módszert kell kidolgozni, amire már megtalálták a választ a Távol-Keleten, de a szubjektum tanulmányozása nem mérhető és nehezen replikálható, azaz megismételhető módszerrel történik, így kiesik a tudományos objektivitás illetőségi köréből. Ám, ha kihagyjuk, akkor a világot megfelezzük.
Háziorvosokkal készült interjúk alkalmával többször előkerült az a megközelítés, hogy a betegségek mögött húzódó lelki problémákra is rákérdeznek a pácienseknél, hiszen jól ismerik a családi, szociális részét is az életüknek, különösen vidéken.
Nagyon sok kollégám, amikor a lélekről beszélünk, a pszichés, érzelmi lélekre gondol a hármasságon belül. Számomra a lélekmegközelítés több mint a pszichés-mentális lélek, fontos a vallásos lélek, azaz a spiritualitás is.
Azt már régóta tudjuk, hogy a betegségeket – főként a pszichiátriai zavarokat – nem lehet csak biológiai oldalról megközelíteni. Ám csak pszichológiairól sem.
Háromnegyed évszázadig a pszichoanalízis uralta a szakmánkat. Amerikában a nyolcvanas évekig nem lehetett tanszékvezető olyan kolléga, aki nem vett részt vagy több száz órás pszichoanalitikus képzésen. Aztán jött a biológiai pszichiátria a maga tudományos igényeivel, és háttérbe szorult a pszichoanalízis.
A pszichiátria nem horgonyozhat le egy parton sem. Ha „túlpszichologizál”, eltávolodik az orvostudomány főáramától, de ha „túlbiologizál”, akkor lélekvesztett lélekgyógyászattá válik. Ez nem csak a pszichiátriára igaz. Ismerünk számos belgyógyászati, úgynevezett pszichoszomatikus betegséget, amelyeket nem lehet tökéletesen csak biológiai módszerekkel kezelni, így be kell építeni a pszichéset is, és az már nem nélkülözheti a társas-szociális oldalt.
Uralkodó gyógyító elvünk a bio-pszicho-szociális paradigma, ezt pedig az utóbbi tíz évben többedmagammal kiegészítettük a spirituális megközelítéssel, a betegeink egészségét, bio-pszicho-szocio-spirituális (BPSS) harmóniáját igyekszünk visszaállítani nap mint nap. Hazánkban elsőként hangsúlyoztam a fentnevezett BPSS fontosságát 2006-2007-ben, miután visszatértem Amerikából.
Mi a spiritualitás lényege a gyógyítás szempontjából? Amennyiben egy beteg több értéket vesz át, nyitott a zárt közösségén túli egyetemes értékek befogadására is, egy hatalmas előrelépést ér el a mentális és testi egészsége felé. Kiderült, hogy a spiritualitás iránt fogékony betegeknek jobbak az egészségi mutatói, a stressztűrő képességük, így könnyebben kilábalnak például egy krónikus betegségből.
Azt azért kihangsúlyozzuk, hogy a spiritualitás nem egyenlő az ezotériával?
A spiritualitás egy magasabb léptékű azonosulási szint, igen fontos erő a terápiában a szociális dimenzió mellett. A cél ugyanis, hogy minden szinten javuljon a beteg életminősége. Még a nem istenhívők is lehetnek fogékonyak spiritualitásra, a felső erőn kívül lehet ilyen összefogó kapocs a természetben, az emberiségben, vagy az értelmes világegyetemben való hit is.
Azt sokan elfeledik, hogy a spiritualitás befogadó, nem pedig elutasító, kirekesztő.
Tapasztalom Dél-Amerikában, hogy egy törzsi gyógyító nem utasítja el a nyugati orvoslást, sőt, először elküldi az orvosához a beteget, és ezt követően hozzáteszi a maga tudományát. Ezt integratív gyógyításnak nevezzük.
| A belső hallucinogéneknek |
| A jövőben folytatni szeretné a saját szervezetünk által termelt hallucinogén anyagok kutatását. A világon elsőként azt vizsgálja: ezeknek a belső hallucinogéneknek milyen élettani szerepük, gyógyító funkciójuk lehet. „Felvetettem, hogy van pozitív élettani hatásuk. Felismertük gyulladáscsökkentő hatásukat, és azt is, hogy ha külsőleg, orvosi beavatkozás formájában adjuk ezeket az anyagokat, segíthetnek a sejteknek az oxigénhiány túlélésében” – nyilatkozta az egyetemi docens. A kutatások jelenleg is zajlanak, nemrég kezdték el az állatkísérleteket. (Forrás: Debreceni Egyetem) |
Milyen fontosabb kutatásokban vett részt, milyen eredményekkel?
A szakmámban elsők között kezdtem el foglalkozni a szervezetünkben élő mikroorganizmusok szerepével, főként a bélflórával. Az emberrel szimbiózisban élő mikroorganizmusok összességének köszönhetjük egészségünk kb. 80 százalékát. Jótevőinket jócskán sokkolják az élelmiszerekben található adalékok, tartósítószerek és egyéb kemikáliák.
Kiderült, hogy fontos kölcsönhatás van az agy-immunrendszer-bélrendszer hármasának elemei között, és a bélflóra a karmestere ennek a hármas egységnek.
És nem az agyunk?
Néha az agyunk bizonyos nyomásra hoz olyan döntést, ami tulajdonképpen a mikroorganizmusok követelése. Például bizonyos étel utáni sóvárgás esetén a bélflóra jelez az agyunknak.
Mit eredményezett a Klinikai Központ és a Kenézy Kórház (új elnevezése Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház) integrációja?
Összefogásra törekvő vezető vagyok. Fontos célom volt az egység kialakítása, már a legelején, 2015-ben megszüntettük a párhuzamos rendeléseket, programokat. A Kenézyben jó színvonalú az addiktológia, itt a klinikán pedig pszichoterápiás részleg működik. A Kenézy Kórházban új terápiás módszereket vezettünk be és megalakítottunk egy innovációs pszichiátriai részleget.
Hazánkban elsőként alkalmazunk depressziós betegek gyógyításában olyan innovatív eljárásokat, mint a Transzkraniális Mágneses Stimuláció (TSM) és a ketamin infúzióval végzett kezelés. Az alkalmazásukhoz mindig egyedi elbírálás szükséges, a NEAK még nem finanszírozza egyik eljárást sem.
Tíz éve jött ki az első szakirodalmi adat arról, hogy a ketamin a fájdalomcsillapításhoz használt dózisnál jóval kisebb mennyiségben, lassan adagolva „elfújja” a klinikai depressziót, mellékhatása minimális és gyorsan elmúlik, a hatása azonban napokig megmarad. Kiderült, a ketamin nem azokra az ingerületátvivő anyagokra hat, mint amilyenekre az antidepresszánsok hatnak.
Idehaza elsőként mi alkalmaztuk pszichiátriai célból a neurológiában már ismert Transzkraniális Mágneses Stimulációt, szintén depresszióban. A Nemzeti Agykutatási Program keretében foglalkoztunk a módszerrel, jelenleg kísérleti jelleggel és biztató eredménnyel.
| Örömtelenség |
| Élen járnak a pszichiátria betegségek sorában a depresszió, a szorongásos zavarok és az alkoholizmus. Több depresszióval kezelt betegnél tapasztalható, hogy megfigyelhetőek ugyan a depresszióra jellemző tünetek, így a fáradékonyság, alvásprobléma, étvágytalanság, lelassult gondolkodás, csökkent fizikai aktivitás, életuntság, de mégis úgy tűnik, hogy mindennek az okozója az elkeseredettség, a kilátástalanság. Szeretne jobban élni, de a körülmények hatása miatt nem képes rá, így válik örömtelenné. Ez sok esetben nem ugyanaz, mint a depresszióban jelentkező örömtelenség (ott gyakran volna módja rá, de még sem tud örülni). No aztán, kevesen néznek ezzel szembe, hogy örülni tudni kell, vannak benne tanult, a családi nevelésből hozott elemek. Örömképességünket ápolni, gondozni kell, mint egy virágot. Ha elhanyagoljuk, akkor örömérzésünk is kiszárad. Sok páciensemnek nincs hobbija, el sem képzeli, hogyan tudna kikapcsolódni, sok éve nem volt nyaralni. A családi együttlét, mint örömforrás fel sem merül. A kezelés során alkalmazott gyógyszerek nem igazán oldják meg az ilyen jellegű örömtelenséget. Itt segíthet a pszichoterápia, egyéni és kis-, valamint nagycsoportos foglakozások keretében. A pszichiátriában van két nagy betegségcsoport, ahol különösen nagy szerepe van a spiritualitásnak: a drogfüggőség (alkoholizmus) és a poszttraumás stressz szindróma - mondja az igazgató. A nemrég megjelent Európai Bizottság által kiadott országjelentésben olvasható, hogy hazánkban az egy felnőttre jutó alkoholfogyasztás 10 százalékkal magasabb, mint az uniós átlag. Élen járunk az alkoholizmusban, a magyar nők után a magyar férfiak következnek az unió országait összehasonlító listán. Rendkívül nehezen kezelhető probléma, mert nagy a kockázata a visszaesésnek. Dr. Frecska Ede elmondta azt is: sokszor éppen az alkoholbetegség az akadálya a depresszió, a szkizofrénia vagy a traumatizáltság kezelésének, ezért lenne szükség az Amerikában már elterjedt, nálunk még kialakításra váró úgynevezett kettős diagnózisú terápiás programoknak. Ott például a szkizofrén vagy poszttraumás stresszbetegek alkoholproblémáját a többitől valamelyest eltérő és különválasztott foglalkozás keretében kezelik. |
Forrás: WEBBeteg
Tóth András, újságíró, kép forrása: Magyar Pszichiátriai Társaság
