Dr. Tolvay Katalin: A betegek egyre kevésbé érzik stigmának, ha lelki problémáik vannak

Sokan ismerik és tisztelik, és ő is számos páciens lelkének, elméjének, személyiségének gyógyítója, és ismerője. Elhivatott pszichiáter, aki örömmel hódol a kerékpározásnak, a sportnak, az utazások élményének, megőrizve az értékrendjének megfelelő szépségeket, bölcsességeket, hétköznapi szokásokat.

Nem titkolja, fel kell töltődnie, hogy helytállhasson a páciensei kezelése során. Épp ezért kérdeztem a kiégés veszélyéről is, ami leginkább a segítő, az ápoló, a gyógyító, az oktató, az emberekkel napi kapcsolatban állókat érinti legmarkánsabban.

Érdekes helyzet, amikor a pszichiátertől kérdeznek a saját életéről, hiszen ez fordítva szokott történni a rendeléseken

Valóban nem az orvos beszél magáról, így most különös a helyzet, de nem szokatlan – kezdi gondolatát dr. Tolvay Katalin pszichiáter. Tősgyökeres debreceni vagyok, itt születtem, tanultam, és dolgoztam eddigi életem során. Mindkét szülő részéről sokgenerációs polgári, értelmiségi családból származom. Őseim közt voltak orvosok, gyógyszerészek, jogászok, hivatalnokok. Családomban már a múlt század elején is elérhetővé tették a nők tanulását. Az 1930-as években apai nagymamám gyógyszerészként dolgozott. Emlékszem, gyermekkoromban komolyan megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy nincs minden felnőttnek diplomája. Egy jó egyetem elvégzése családunkban alapelvárás volt, de pályaválasztásunkba szüleink nem szóltak bele. Kisgyermek voltam, amikor kiderült, hogy abszolút hallásom van, így szüleim nem bánták volna, ha zenei pályára lépek.

Valami nagyon elvehette a kedved, ha egy egészen más hivatást, szakterületet választottál

Igen, a motivációmat sikerült hamar erősen lecsökkenteni azzal, hogy nagymamám mindig fakanállal a kezében állt a hátam mögött, hogy gyakorlásra bírjon a zongora mellett. Jó nyelvérzékem volt, így nyelvi szakon is gondolkodtam, végül aztán az orvosi egyetem mellett döntöttem. Itt azonban sokáig nem találtam a helyem, egyik szakterület sem vonzott igazán. Ötödéves koromban az első ideg- és elmegyógyászat gyakorlaton tanárom egy akut pszichotikus nőbeteget mutatott be nekünk, akinek nagyon színes tünetei voltak. Felgyorsult és szokatlan viselkedés jellemezte.

Ekkor érkezett el a pillanat, amikor dönteni és választani tudtál?

Rögtön éreztem, hogy ez az, amit kerestem, ilyen betegeken szeretnék segíteni, pszichiáter akarok lenni. Végzés után először kórházi osztályon kezdtem dolgozni, gyermek- és felnőtt pszichiátriai osztályon egyaránt.

Már ebben az időszakban elkezdtem pszichiátriát oktatni, először orvostanhallgatóknak, majd szociális munkás- és szociálpolitikus hallgatóknak. Később többféle módszerben pszichoterápiás képzettséget szereztem. Jó ideje pszichoterápiát is tanítok orvosoknak, és pszichológusoknak. A szakvizsgáim megszerzése után nem sokkal eljöttem a kórházból, és rövid gyógyszeripari kitérő után 15 éve főállású magánorvos, pszichiáter és pszichoterapeutavagyok.

Miként változtak az elmúlt 15-20 évben a páciensek problémái?

Az elmúlt 20 évben jelentős változást tapasztalok a hozzám forduló páciensek attitűdjeiben, problémáikhoz való hozzáállásukban. Egyre kevésbé érzik stigmának, ha lelki problémáik vannak, tájékozottabbak, nagyrészt az interneten könnyebben hozzáférhető információk okán is.

Milyen tipikus panaszokkal keresnek meg a rendeléseden?

Rendelésemet leggyakrabban szorongásos tünetek, depresszió, vagy alvászavar miatt keresik fel a betegeim. Nem mindig klinikai tünetek miatt jelentkeznek, egyre gyakrabban önismereti igénnyel is: szeretnék megérteni, miért követik el újra és újra ugyanazokat a hibákat, miért nem tudnak kezelni bizonyos helyzeteket. Azonban szeretnének partneri viszonyt orvosukkal, terapeutájukkal, aktívan részt venni a kezelésükkel, terápiájukkal kapcsolatos döntésekben. Vannak olyan problémák, amelyek esetén gyógyszeres kezelés nem jön szóba, hanem pszichoterápia a választandó út. Van, amikor a gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia, vagy a kettő kombinációja egyaránt lehetséges megoldás. Néhány ritka esetben nem lehet mellőzni a gyógyszereket: akut pszichózisok, nagyon súlyos depresszió, organikus kórképek esetében. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lehetséges megoldási módokról, kezelési lehetőségekről pontosan tájékoztassam a pácienseimet, és igényeik, preferenciák figyelembe vételével együtt döntsünk a kezelés menetéről.

Bővebben A depresszió tünetei

Sokan nem tudják, mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter tevékenysége között

Ez a tudatlanság, a felszínesség jele is lehet. Legyen ez mindenkinek a személyes magánügye, akkor nincs „félreértés”. Azt magam is meglepően tapasztalom, hogy sokan nem tudják: mi a két hivatás közti különbség. A pszichológus bölcsész, a pszichiáter pedig orvos. Ennek megfelelően gyógyszeres kezelést csak pszichiáter indíthat. A pszichológusnak nagyon fontos szerepe van a különböző tesztek felvételében, értékelésében. Pszichoterápiát mindkét szakember végezhet, amennyiben a diploma megszerzése után több éves posztgraduális képzésen, valamilyen módszerben képzettséget szerez.

A mentális betegségek gyógyszeres kezelését sokan tagadják, gyakorta orvosok, pszichológusok is. Mi ennek az alapja?

Sajnos így igaz. Ezzel kapcsolatosan nagyon sok téves információ él az emberekben. Számos pontatlanság, rémhír, szándékos torzítás is megjelenik az internetes oldalakon is az információdömpingben. Vannak olyan oldalak, ahol tudatlanságból vagy rosszindulatból próbálják lebeszélni az embereket arról a gyógyszerszedésről, amit körültekintően, indokoltan felír a pszichiáter. Megfelelő indikáció esetén, megfelelő ideig, és adagban a gyógyszerek sokat segíthetnek a pszichózisok, a hangulatzavarok, szorongásos állapotok, alvászavarok kezelésében.

Erről a páciens is tud, és tájékoztatást kap az ok-okozati összefüggésekről, a gyógyszerszedés indokoltságáról, hatásáról, mellékhatásáról?

A páciens tájékoztatása az egyik alapvető feladatunk, és persze személyre szabva a problémától, az állapottól függően. Közismert tény, hogy a betegek fele – minden gyógyszeres kezelést figyelembe véve – nem, vagy nem az orvos javaslata alapján szedi a gyógyszereit. Ez az arány a pszichiátriai betegek esetében a 80 százalékot is elérheti. Csak akkor várhatjuk, hogy a pácienseink partnerek legyenek a kezelésükben, ha megértik, hogy ettől mi várható, mire számíthatnak, és mennyi ideig lesz szükségük a gyógyszer szedésére. Tisztázni kell félelmeiket, kérdéseiket, kételyeiket. Ha nem tapasztalok javulást, ítélkezés nélkül próbálom tisztázni, szedi-e a páciensem a gyógyszert, nem módosított-e az adagon. Soha nem az a célom, hogy a betegeim leszedált, tompa állapotban legyenek. Nyugtatókat lehetőleg nem írok fel, legfeljebb rövid távra.

Az antidepresszánsok hatékonyak lehetnek a depresszió kezelésében, ami nem azonos a hétköznapi szomorúság, vagy gyász fogalmával. Segíthet a pánikbetegség, a szociális szorongás, generazilált szorongás, kényszerbetegség, vagy poszttraumás stressz zavar esetén. Kedélyjavítókat mindig kúraszerűen, minimum fél évig szoktunk javasolni. Ezek nem nyugtatók, nem tompítanak, nem alakul ki hozzászokás, bár hirtelen kihagyásuk esetén okozhatnak kellemetlen tüneteket. A beteg tünetei, a gyógyszer esetleges mellékhatásai alapján választjuk ki a várhatóan hatékony készítményt. Azt fokozatosan emelkedő adagban állítjuk be. Fontos a páciensek szoros követése, tapasztalataik megosztása kezelőorvosukkal. Súlyosabb esetekben a gyógyszereket kórházban állítják be. A terápiás hatás általában 2-3 hét.

Nagy baj, hogy a pszichiátriai szakrendelésekre is heteket, hónapokat kell várni

Sajnos a betegek számához képest nagyon kevesen vagyunk Magyarországon dolgozó szakorvosok, így néha a betegek várólistára kerülnek, és több hónapos várakozás után kapnak ellátást. Kapacitás híján csak pár perc jut rájuk, ami nem elégséges a problémák megfelelő mélységű megismeréséhez, valamint a kezeléssel kapcsolatos információk alapos megbeszéléséhez. A lakosság nagyobb része 2016 óta magánpraxisban keresett ellátást, és nem az állami szektorban. Sajnos a véges kapacitás itt is megjelenik. Rendelésemen is előfordul, hogy hónapokig nem tudok új pácienseket vállalni.

Sokat gondolkodom azon, hogy miként viselhető a pszichiáterek számára az a hatalmas kimerültség, amivel a hivatásuk gyakorlása során találkoznak. Miként tudod a saját életedben feloldani ezt a hatalmas „terhet”?

Munkám jelentős szellemi és érzelmi megterheléssel jár. Ezért nagyon figyelek arra, hogy tartósan ne lépjem túl a terápiával töltött óráknak azt a határát, amely már megvisel. Ezen kívül fontos a rendszeres feltöltődés, a családdal, a barátokkal töltött minőségi idő, a hobbik, a sport, az utazás. Ez utóbbi kettő kombinációját találtam meg pár éve a több napos, egy adott tájegység megismerését célzó biciklitúrák formájában. Otthonomat egy kutyával és két macskával is megosztom. Ezúton szeretném elmondani, hogy a háziállatoknak nagyon pozitív hatásuk van a gazdájuk egészségi állapotára, fizikai és mentális téren egyaránt.

Egyetlen orvos helyzete sem könnyű, kevesen vagyunk, sok a beteg. Korábban említettem, hogy miként választom meg a feltöltődés lehetőségét ahhoz, hogy ne merüljek ki idő előtt, és elkerülhessem a kiégés (burnout) szindrómát kollégáimhoz hasonlóan. A kiégés ugyanis elsősorban a frontvonalban dolgozókat, a segítő hivatást végzőket, orvosokat, ápolókat, nővéreket, pszichológusokat, bennünket, valamint a pedagógusokat, az ügyfélszolgálatosokat, a hivatalnokokat,továbbá a közép- és felsővezetőket érinti elsősorban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elmúlt – válságos – években ez a probléma is egyre jobban előtérbe került.

Ez is érdekelheti A kiégés szindróma

Mi jelentheti a prevenciót, a kiégés elkerülésének esélyét a páciensek életében?

A burnout (kiégés) kezelésének folyamatában legfontosabb a megelőzés, és a korai felismerés, hiszen minél hamarabb észleljük a problémát, minél hamarabb kérünk segítséget, annál könnyebb visszafordítani a folyamatot. A kiégés kezelése egyéni, személyre szabott keretek között zajlik, két szinten. A közös munka első szintjén gyorsan és könnyen használható technikákat adok a kliens kezébe annak érdekében, hogy a probléma ne tudjon még jobban elmélyülni. Ennek a lényege épp a gyors, rövid távú segítségben rejlik, ezért dolgozunk ezzel párhuzamosan a második szinten a hosszú távú megoldáson.

A második, mélyebb szinten többek közt pszichometrikus eszközökkel azonosítjuk az érintett burnout-stádiumát, és feltárjuk az oda vezető okokat. Ezek ismeretében célzott, személyre szabott tervvel, és közös munkával lehet újraéleszteni a tüzet.Fontos lenne a lehetőségekhez képest, hogy a munkakörben is változtatások történjenek, új feladatok megismerése, esetleg a munkakörben is szerencsés lehet változtatni. Végső esetben pedig szóba jön a munkahelyváltás.

Mit tudhatunk a családodról, a gyermekekről? Ők is követték édesanyjukat a gyógyító, orvosi hivatásban?

Az egészségügy vagy a pszichológia valamilyen formában a gyermekeim életében is megjelenik: a legnagyobb, bár nyelvtanítással foglalkozik, nemrég coach végzettséget szerzett, a középső gyógyszerész, a legfiatalabb pedig jövőre érettségizik, ő az orvosi pálya iránt érdeklődik.

Te milyen gyermek voltál?

Kíváncsi, érdeklődő voltam. Kicsi koromtól rengeteget olvastam. Több ezer kötetes könyvtárunk volt otthon. Már középiskolás koromban nagyon kedveltem Simone de Beauviore, John Steinback, vagy Scott Joplin könyveit. Gimnáziumi osztályom szellemileg nagyon inspiráló közeg volt, rengeteget beszélgettünk, tanultunk egymástól. Nem voltam egyszerű serdülő. Lázadó, öntörvényű tinédzser voltam. Igyekszem erre is visszaemlékezni, amikor valamelyik gyermekemben ugyanezt látom.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Balogh Mária, újságíró