A mozgás sok mindenre orvosság, nincs olyan gyógyszer, ami helyettesítené

A gyógytornászok (fizioterapeuták) munkájának, áldásos tevékenységének kiemelt szerepe van már a csecsemőkortól egészen időskorig az emberek egészségének megőrzésében. A tapasztalat mégis az, hogy hivatásukat, elért eredményeiket napjainkban is alábecsülik. Ezt nem csupán hazai szervezetek, szakemberek állítják, hanem a Gyógytornászok Világszövetségének korábbi állásfoglalásában is megfogalmazták.

Különös az ellentmondás, mert egy gyógytornász a megfelelő gyakorlatokra és mozdulatsorokra építve más szakterületeknél hatékonyabb munkát végezhet a már közép-, illetve időskorra kialakuló krónikus betegségek, és mozgáskorlátozottságok megelőzésében, illetve kezelésében. Nélkülük a mozgásszervi problémákat kiváltó operációk, illetve az azt követő rehabilitációk sikeressége elképzelhetetlen lenne. Hazánkban a táppénzes napok számát első helyen a krónikus mozgásszervi betegségek adják, így érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a gyógytornászokat intenzívebben bevonják a megelőzésbe, illetve az utókezelésbe. Többségük véleménye az, hogy szívesen is vállalnának plusz gyógyító munkát.

A WHO által közzétett adatok szerint a 60 év fölöttiek aránya a mozgásszervi betegségek területén minden egyéb korcsoporténál gyorsabban nő csaknem az egész világon. Nekik segíthet a gyógytornász, hogy megőrizzék egészségüket, és képesek maradjanak az önálló életvitelre. A különböző krónikus betegségben szenvedőknél is komoly javulás érhető el, ha megtanítják a betegeket, miként végezzék hatékonyan, és biztonságosan a gyakorlatokat otthonukban is.

Barkóczi Beáta gyógytornásszal beszélgettünk.

Bizonyított tény, hogy a fizikai aktivitás javítja az ember testi-szellemi állapotát

A WHO ezért mindenkit arra ösztönöz, hogy idősebb korában se hagyjon fel a rendszeres testmozgással. Hiteles felmérések igazolják a különböző edzésprogramokban való részvétel jótékony hatását a fiatalok, középkorúak és természetesen az idős emberek egészségének szintentartására, javítására. A jobb funkcionális képességek, a nagyobb függetlenség lehetővé teszik a mozgási fájdalomtól való megszabadulást, vagy annak enyhülését, az életminőség javítását, a kevesebb betegeskedést. A mozgás minden téren az életminőség javulását eredményezheti.

Ha meg kellene határoznod, hogy kit is tekinthetnek gyógytornász szakembernek a pácienseid, vajon mit mondanál?

- Saját tapasztalatomra, tanulmányaimra, hivatásomra alapozva azt mondhatom, hogy gyógytornász az a szakember, aki a mozgásszervek és a testrészek működőképességének fejlesztésén és megőrzésén munkálkodik gyermekkortól egészen időskorig. A test mozgásának és a helyes mozgás jellemzőinek magasfokú ismerete révén speciálisan képes segíteni, hogy a beteg megtartsa jó kondícióját, mobilitását és mentes legyen a kiszolgáltatottságtól, amit a mozgásszervi betegségek előidézhetnek. Elhárítjuk és kezeljük a fájdalom, a betegség és a mozgáskorlátozottság, továbbá az öregedés, és a hosszan tartó inaktivitás okozta panaszokat, de a sportolás vagy a munka közben szerzett sérüléseket is eredményesen kezeljük. Természetesen mindezt a szakorvosok által előírt, egyénre szabott egyéni vagy csoportos gyógytornával, és nem utolsósorban a víz alatti torna áldásos hatásmechanizmusával.

Milyen indíttatással kezdted épp ezen a területen tanulmányaidat?

- A gyógytornászok többéves képzés során sajátítják el az emberi szervezettel kapcsolatos tudásukat, ismereteiket, a sokféle probléma kezelésének képességét jól képzett tanároktól. Ez rendszerint egyetemi keretek között zajlik olyan színvonalon, amely lehetővé teszi, hogy a gyógytornászok a diploma birtokában önálló munkát végezhessenek. A tanulás, az újabb technikák elsajátítása, az önképzés egész életükön át tart, hogy lépést tudjanak tartani a szakterületük legújabb elméleti és gyakorlati eredményeivel. Azt viszont nem tagadhatjuk, hogy a kötelezően előírt képzések mellett minden újdonság elsajátítását betegeink érdekében önerőből kell finanszíroznunk.

- A mozgás mindig is a lételemem volt. Anyukám elmondása alapján örökmozgónak számítottam már egész kiskoromban. Általános iskolában rövid ideig kézilabdáztam is, de nem ez volt a meghatározó a hivatásom választásában. Hogy miért lettem mégis gyógytornász? Nagyon egyértelmű volt. Szolnokon dolgoztam a Szolnok megyei Mozgáskorlátozott Egyesületnél mint ápoló és gondozó. Egyik alkalommal egy sclerosis multiplexes beteget ápoltam, akit nagyon megszerettem. Amikor jött hozzá a gyógytornász, csodálattal figyeltem a közös „munkájukat”, erőfeszítésüket. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy gyógytornász leszek. Így is történt, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskola Karán végeztem 2006-ban.

- A képzésünk számos elméleti ismeretből és sok gyakorlati órából állt, noha az utóbbit lehetett volna bővíteni. Nagyon jó oktatóim voltak, ami meghatározó alapokat adott. Szigorú anatómiai- és élettani képzést kaptunk, boncterembe jártunk, és a vizsgák sem voltak egyszerűek. Sok területen voltunk gyakorlaton, ami szintén színesítette a hivatásunk palettáját. Remek tapasztalatokat szereztünk a gyógyfürdőben, a rehabilitációs osztályokon, a kardiológiai osztályokon, a gyermek rehabilitáción, a traumatológiai és idegsebészeti részlegeken is. Végtelenül hosszú a sor. Szeretem Debrecent, boldog voltam, mikor itt találtam munkát, ami azóta sem változott, csupán az intézmény helye cserélődött alkalmanként.

Mi az, amit minden gyógytornásznak kőbevésett alapszabályként kell tekintenie?

- A fokozatosság elve nagyon fontos, és az, hogy nem térhetünk el a szakorvos által adott instrukcióktól. A gyakorlatokat elővigyázatosan, a beteg állapotához alkalmazkodva kell elkezdeni, különösen a rossz kondícióban lévőknél, az idősebbeknél vagy a krónikus betegségekben szenvedőknél. Meghallgatjuk a páciens panaszait, áttekintjük a kórlapot, az orvos által engedélyezett gyakorlatsort. Biztonságos, a beteg állapotának megfelelő gyakorlatokat állítunk össze, és arra is figyelünk, milyen jelekből ismerhetjük fel, ha baj van, ha nem bírja a páciens a terápiát. A betegek részéről nagyon fontos, hogy higgyenek a gyógyulásban, abban, hogy karban kell tartani a testünket, hisz abban élnek benne. Sajnos van olyan, aki a nagy fájdalom miatt nem bírja a tornát, és olyan is, aki fájdalomcsillapítóval is, de jön, és végzi a feladatot. Ha véget ért a kezeléssorozat, betartják, hogy otthon is muszáj tornázni a saját egészségük érdekében. Egy bölcs ókori mondás szerint: „ A mozgás sok mindenre orvosság, de nincs olyan gyógyszer, ami a mozgást helyettesítené."

Melyek azok az alapvető betegségek, melyeken nagyban segít a rendszeres gyógytorna?

- A szakirodalomból tájékozódom én is, de a napi gyakorlat, a tapasztalat a valódi bizonyság a leírtak igazolására. A gyógytornászok által előírt gyakorlatok rendszeres alkalmazása csökkenti az elesések kockázatát, a szív- és érrendszeri betegségeket, például a szívinfarktust és a stroke-ot, a magas vérnyomást, a kopásos folyamatokat, a csontritkulást, a depressziót, a szorongásos betegségek kockázatát, javítja az egyensúlyt, az erőnlétet, a koordinációt, az ízületek állapotát, az állóképességet, a rugalmasságot, ezáltal javul a mozgás, az önállóság és az életminőség is.

Kapcsolódó Milyen betegségeknél hasznos a gyógytorna?

Miért lehet mégis olyan gyakran hallani, hogy a krónikus fájdalommal járó porckopáson szinte semmi nem segít?

- Ez sajnos így van. A fájdalommal járó porckopás egy részét nem tudjuk egyedül orvosolni, néhány esetben nem segít a pihenés, sem egyéb csodaszer. A gyógytornász felméri a gyulladás mértékét alapul véve a reumatológus, ortopéd szakorvos, idegsebész szakvéleményét, és személyre szabott kezelést állít össze. Ez sem hoz mindenkor eredményt, hiszen az, ami elkopott, „elromlott” az emberi szervezetben, azt orvosolni kell. Nem hallgathatjuk el, hogy a fájdalommal járó porckopás az ízületek károsodásához, zsugorodásához, a mozgás beszűküléséhez, az izmok elgyengüléséhez vezet. Eleinte ez csak a munkavégzés során okoz kellemetlenséget, később viszont a mindennapi életben is hátráltathatja a pácienst. A betegség lefolyása változatos, viszont az esetek tíz százalékában a gyógyszeres kezelés nem elegendő. Ilyenkor van szükség az orvosi gyógymód meghatározására, beleértve a rehabilitációt.

Hogyan van időd minden beteg kórelőzményét áttanulmányozni? Szoros munkatempóban dolgoztok

- Ez valóban így van, lazításra, pihenésre nincs lehetőségünk, de nem is ezért jövünk a munkahelyünkre. Az is igaz, hogy igen szoros a tempó, és nagy rutin, figyelem kell ahhoz, hogy egy-egy új beteg problémáját azonnal átlássuk, beleolvassunk az ambuláns lapba, és célirányosan épp az a gyakorlatsor álljon össze a gondolatunkban, ami a leghatékonyabb. A legfontosabb az állapotfelmérés, mely a beteg kikérdezésével, óvatos fizikális vizsgálatával kezdődik. Minden esetben a páciens egészét figyeljük, nézzük, nem csupán a gyógyulásra váró beteg testrészt. Épp azért, hogy tisztában legyek a beteg testi-lelki teljesítőképességével, egyéb betegségével.

A fájdalom mértékének ismerete mindennek az alapja

- A beteg állapota alapján javasolja az orvos, hogy a gyógytornászok aktív vagy passzív kezelést végezzenek. Az aktív gyógytorna során a gyógytornász beszédhanggal, pontosan meghatározott feladatok végrehajtásával irányítja a beteget, aki egyedül végzi a gyakorlatokat, így aktív izommunkával dolgozik. A gyakorlatsorokban van egy alap séma, de minden gyógytornász használja a kreativitását, így lehet színesíteni a tornagyakorlatokat, persze a beteg állapotának megfelelően. Fontosak a nyújtó gyakorlatok, nyújtózások, erősítések, egy-egy ízület átmozgatása manuálisan. Rengeteg manuális technikát használhatunk.

Ezt nevezik csoportos gyógytornának, amikor különféle eszközöket is igénybe vesznek a terápiához?

- Segédeszközöket (pl. labda, bot, gumikötél, súlyzó) az egyéni, személyre szabott gyógytornánál is használunk, de ott segítünk a betegnek, ha szükséges. A csoportos gyógytorna során többen tornáznak egyszerre, életkoruk, és állapotuk szerint is másak a páciensek. Kényelmes matracon vagy műanyag szőnyegen végzik a gyógytornász által mondott és mutatott gyakorlatokat. A passzív gyakorlatok, az ízületi zsugorodások megelőzésére, kezelésére irányulnak, ezekben a gyógytornász is részt vesz és segíti a beteget a mozdulatok kivitelezésében. Ennek a mozgásformának fontos szerepe lehet a mindennapi életben, vagyis a gyógytornász olyan mozdulatokat is megtanít, amiket a betegnek otthon, önállóan kell végeznie. Ezeket ajánlott nem elhanyagolni, épp azért, mert a rendszeres gyógytorna a gyógyulást segíti.

Közkedvelt a víz alatti, irányított gyógytorna is

- A víz alatti torna során könnyebben végzik a betegek a gyakorlatokat, mint a szárazföldön. Kétségtelen, hogy a víz alatti torna kiváló hatású a betegeink számára. A szakemberek gyakran javasolják a vízi terápiát, hiszen a vízben egyébként is könnyebb a mozgás, így a gyakorlatok kevésbé fájdalmasak. A gyógyvizekben való pihenés vagy torna ekkor különösen ajánlott, hiszen a felszívódó ásványi anyagok csak a pozitív hatást erősítik. Fontos azonban tudni, hogy a betegség gyulladásos szakaszában a gyógyfürdő nem ajánlott, sőt, ha már ezen túl vagyunk, akkor is kerüljük a forró vizet, hiszen az újabb gyulladáshoz vezethet.

Bővebben Víz alatti gyógytorna

Mi a helyzet akkor, ha operáció után érkezik a beteg a rehabilitációs kezelésekre?

- Ahol szintén széleskörűen alkalmazzuk a speciális módszereket, az a műtét utáni rehabilitáció, itt a műtéten átesett beteget az állapotának megfelelő gyógytorna segíti a felépülésében, a sérült funkciók helyreállításában. Ebben az esetben is a legkörültekintőbb gyógytorna gyakorlatokat kell összeállítanunk, tekintettel a beteg állapotára, az operáció jellegére, az esetleges fájdalmára, ezért mindent csak a fokozatosság elve alapján szabad alkalmazni. Vannak olyan páciensek, akik kevéssé bíznak úgy bennünk, mint a szakorvosukban, ezért ők külön tájékoztatást kérnek, hogy az orvos által összeállított rehabilitációs kezeléseken belül, a gyógytorna milyen jellegű lehet. Elfogadjuk, de minden kollégám kiváló szakember, és a legjobb tudása szerint gyógyít.

A fiatalok körében is gyakori a gyógytorna tantervi tornaóra helyett. Mi ennek az oka?

- A fiatalok esetén a testtartásproblémák, a gerincferdülés szorul leggyakrabban korrekcióra, amit a serdülőkori megnyúlás tovább fokoz. A számítógép előtti görnyedéstől vagy a telefonok használata során szintén kialakul egy helytelen kényszertartás, ami a gerincet, a csigolyákat alaposan megviseli. A középkorúak esetében az ülő életmód, a túlsúly, a túlzott cipekedés, a kényszertartások miatt kialakuló mozgásszervi elváltozások, gerincproblémák alakulnak ki. Nem utolsó sorban a mozgásszegény életmód, és az életkorral járó kopásos betegségek, a csontritkulás miatt van szükség gyógytornára a panaszok enyhítésére.

Mi mindenre jut időd a munka mellett?

- Magamra sajnos nem sok idő jut. Szeretnék minél több minőségi időt tölteni a kisfiammal, ami sajnos nem mindig kivitelezhető. Számomra ő jelenti a feltöltődést, és a mozgásigényemet is javarészt kielégíti. Természetesen, amikor csak tehetem, elmegyek futni és sportolni. Ez sokat jelent számomra. Nagyon várjuk a tavaszt, a napsütést, és a legjobb "társam” ebben is a kisfiam lesz, aki így szintén megélheti velem a mozgás minden örömét. Célszerű már kisgyermekkorban beépíteni a mindennapos mozgást a kicsik, majd az iskolások életébe. Imádunk a szabadlevegőn lenni, ha van lehetőségünk, kirándulgatunk a közelben, de sajnos vannak olyan helyzetek, melyek a picivel „nagyobb” álmaimnak határt szabnak. A barátaim és édesanyám nélkül szintén elképzelhetetlenek lennének a napjaim. Ők mindig mellettem álltak és állnak most is.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Balogh Mária, újságíró