Dr. Molnár Károly, a méhészkedő háziorvos, aki megvalósította felesége álmát

Dr. Molnár Károly praxisa szerezte meg a második helyet Az év praxisa a Kárpát-medencében pályázaton. Feleségével közösen látják el a betegeket, jól összeszokott páros. Megismerkedésükről, a mezőkövesdi betegekről, a megvalósuló célokról mesélt a WEBBeteg.hu portálnak a háziorvos.

Dr. Molnár Károly mezőkövesdi háziorvos évtizedek óta látja el háziorvosi feladatait Mezőkövesden. Nagyon sokan tartoznak a körzetébe, jelenleg közel 2500 betege van. A praxis feladatai mellett iskolaorvosi tevékenységet is végez az általános iskolában és a gimnáziumban: szűréseket szervez, felvilágosító előadásokat tart.

Azt mondják róla: Jó orvos. És ezzel mindent elmondanak a páciensei, ismerősei, barátai, kollégái. A pályázatra egyik kollégája ajánlotta, aztán elindult a gépezet: megmozdult majdnem az egész város, Mezőkövesd, valamint Debrecenből is sokan kattintottak, hiszen sok szál köti a cívisvároshoz, sőt, még külföldről is szavaztak.

Nevezhetjük nemzetközi megmozdulásnak a pályázatot!

Angliából is érkezett voks, egy volt diákbetegem Ausztráliában tanul, ő is lelkesen részt vett a szavazásban. A zsűri az ajánlások alapján az első helyen említette a praxist, aztán nagyon szoros volt az internetes szavazás idején az állás, hol mi, hol pedig Csullag doktor praxisa vezetett. Azóta is kapcsolatban vagyunk, együtt szerepeltünk Lavicska doktornővel és dr. Csullag Zsolttal a Hatos csatorna interjújában. Még a mai napig is szóba kerül a pályázat sikere, gratulálnak a páciensek, a városban élők.

Ahogyan említettem, debreceni kötődései is vannak. Miként került Mezőkövedre, aztán a cívisvárosba?

Innen 10 kilométerre, Egerlövőben születtem, vérbeli falusi fiú voltam. Csodáltam a háziorvosunkat, aki kétkerekű lovaskocsin érkezett a családokhoz. Mezőkövesden végeztem a gimnáziumot, kollégista voltam, havonta egyszer mehettünk haza. Mint az egyik érettségi találkozón kiderült, az egyetlen kollégista osztály voltunk az iskolában. Összetartó csapat voltunk, délutánonként volt lehetőségünk felzárkózni azokból a tantárgyakból, amelyek nehezebben mentek – ezt leginkább osztályfőnökünknek köszönhetjük!

A kedvenc tantárgyam a biológia volt, ezért jött az ötlet, felvételizzek az orvostudományi egyetemre, Debrecenbe. Nem vettek fel elsőnek, ezért elmentem mentőzni Egerben, hogy tapasztalatot szerezzek. Az egri kórház belgyógyászati osztályán megismerkedtem egy ápolónővel. Rendszeresen vittünk be betegeket, és naponta többször is találkoztunk Julikával, aki később a feleségem lett, három gyermeket szült, kilenc unokánk van. A következő évben, 1969-ben ismét felvételiztem az orvosi egyetemre, és sikerült bekerülnöm, az egri mentőzést pedig a nyári szünetekben folytattam. Julika miatt is. Aztán elcsábítottam Debrecenbe, közben megszületett az első gyermekünk, Károly. A feleségem a belgyógyászati klinikán dolgozott, én pedig sokat jártam oda gyakorlatra, nagyon sok mindent tanultam tőle.

Mindenkinek ajánlani tudom, hogy az orvosi egyetem előtt töltsön el egy évet valamelyik klinikán vagy kórházban, esetleg menjen el mentőzni. Ezt követően másképpen fogja látni a betegápolást, a gyógyítást.

Sőt, mennyi mindent kamatoztathatott később, a háziorvosi praxisban...

Azonnal lehetőséget kaptam az egyik vidéki körzetben, ahol régóta nem volt állandó háziorvos. Varsány egy Nógrád megyei falu, közel Szécsényhez. Négy évig voltam körzeti orvos. Itt született meg a lányunk. Megkaptam a behívót, de nem kellett bevonulnom katonának, mert beálltam a munkásőrökhöz, ahol orvosi tevékenységet végezhettem, rendszeres szűrővizsgálatokat szerveztünk.

1980-ban Tardra kerültünk, ami közel van Mezőkövesdhez. Visszaköltöztünk Matyóföld központjába, ahol sikerült egy családi házat vásárolnunk. Azt mondtam mindig, hogy földi vagyok, a helyiek ezt úgy nevezik: gyüttment.

Tudomásomra jutott, hogy nagyon sok a mezőkövesdi háziorvosok betegeinek létszáma, ezért eltervezték, hogy létrehoznak egy új praxist, mindegyikből lecsíptek egy részt a város közepén. Én kerültem erre a helyre 1980-ban.

Mennyi betege van?

Kezdetben 1300-an voltak, ami optimális lenne, mára azonban közel 2500 páciensem van. Soha nem fejezzük be időben a rendelést, van, hogy este 8 órakor is itt vagyunk, ha délutánosak vagyunk. Nehézséget jelent az adminisztráció, mindent dokumentálni kell. Emlékszem, kezdő háziorvosként, ha az utcán megállított a betegem, hogy elfogyott a gyógyszere, be sem kellett jönnie, kitöltöttem neki a receptet, és mehetett kiváltani.

Vegyes képet mutat a praxisunk, amelyet feleségemmel, Julikával viszünk. Sajnos sok minden eltűnik, felesleges WC-papírt kitenni, mert hamar lába kél, elvitték az ajtó elől a lábtörlőt, sőt, a vas biciklitárolót is. Az újat már lerögzítettük. Biztos, ami biztos.

Mire jut ideje? Mi jelenti a kikapcsolódást?

Ha van egy kis szabadidőnk, méhészkedünk a feleségemmel. Tizenöt család méhünk van, édesapámtól lestem el a legfontosabbakat. Sokan az akácmézre esküsznek, én a vegyes virágmézet és a napraforgó mézet szeretem, ez utóbbit azért is, mert jól kenhető a vajas kiflire, nem folyik le.

Forrás: WEBBeteg
T. A., újságíró
Kép forrása: Az év praxisa a Kárpát-medencében