Tollrajz Juhász Józsefné fizikoterápiás szakasszisztensről

Ha valaki járt már gyógykezelésen a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Fürdőgyógyászati Osztályán, bizonyosan találkozott Juhász Józsefné Editkével, aki csoportvezető fizikoterápiás szakasszisztense a neves egészségügyi részlegnek.

A Nagyerdő szívében található termálfürdő gyógyvize, legalább negyvenféle vizes, fizikoterápiás és egyéb gyógyászati kezelése nemcsak az ott található szálloda vendégeit vonzza, hanem a városból, a megyéből, az országból és a határon túlról érkezőket, gyógyulni vágyókat is. Juhászné Editke közel négy évtizede a gyógyfürdő munkatársa, más munkahelyen nem is dolgozott. Szakmai tudása, szaktekintélye, ismertsége, népszerűsége nem a véletlen műve. Gyakorta mondogatják az ugyancsak lelkiismeretes, empatikus, jól felkészült kollégái és a páciensek is: „Ha Editke nem lenne itt, ki kellene őt találni, mert nélküle másként forogna a fizikoterápiás részleg gyógyító tevékenysége, betegbarát hangulata s a közösségformáló ereje.” Igazi nyugalmat, erőt, gyógyulást adó sziget ez a hazai egészségügyben.

Juhász Józsefné Editkével beszélgettünk hivatásról, szakmaiságról, magánéletről.

- Miként és mikor határoztad el, hogy az egészségügyben szeretnél dolgozni, és épp fizikoterápiás szakasszisztensként?

- Elemista voltam, amikor egyre többet és többet hallottam a nagynénémtől erről a hivatásról, aki maga is az egészségügyben dolgozott. Ekkor már hajlottam az egészségügyi pálya felé, pedig valóban kislány voltam. Azt viszont nem tudtam, hogy milyen irányba kell haladnom.

- Mi volt a biztos jele annak, hogy más út nincs számodra, csak a fizikoterápiás hivatás?

- Az általános iskolában versenyszerűen röplabdáztam és egy sérülés miatt fizikoterápiás kezelésekre kellett járnom. Akkor tetszett meg igazán ez a pálya. Az élet fintora, hogy az akkor ott dolgozó asszisztens később a kolleganőm lett. Érdekes erre az élményre visszatekinteni.

- Milyen tanulmányokat kellett végezned ahhoz, hogy fizikoterápiás szakemberként, immár elismert csoportvezetőként dolgozhass? Egyetlen pillanatra sem bizonytalanodtál el?

- Elvégeztem az egészségügyi szakközépiskolát, ahol az alapokat becsülettel elsajátítottuk. Itt általános ápolónő és asszisztensi képesítést szereztem, majd elhelyezkedtem a jelenlegi munkahelyemen, ami akkor a Vizmű és Gyógyfürdő Vállalat néven volt ismert. Ez 1981-ben történt, a szakmai érettségi után. Jelenleg is itt dolgozom, csak a név változott: Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórházra. Később Budapesten végeztem el a szakosítót, vagyis fizikoterápiás asszisztensi képesítést szereztem, majd egy „ráképzőt” is elvégeztem, így a fizikoterápiás szakasszisztens képesítést is megszereztem. Nem véletlen az a bölcs mondás, hogy amíg élünk, tanulunk. A mi hivatásunkban ez elengedhetetlen. A néhány éve teljességgel átalakított, felújított, európai színvonalú Fürdőgyógyászati Központunk megújulást kívánt minden szakembertől. Számos új készüléket, gyógyászati eszközöket, korszerű kezelési technikákat sajátítottunk el a kolleganőimmel a különféle továbbképzéseken.

- Milyen fejlődésen ment keresztül a fizikoterápiás kezelések sora az elmúlt évtizedekben, ami a betegek hatékonyabb gyógyulását szolgálja?

- A pályám eleje óta csak ezen az egyetlen munkahelyen dolgoztam, csupán a nevek változtak és persze évről évre a felszereltségünk, az utóbbi esztendőkben pedig európai színvonalúvá fejlődött a Fürdőgyógyászati Osztályunk. Úgy a külső megjelenését, a kezelő helyiségeket, eszközöket, felszereléseket, a termálfürdő belső terét, egyszóval az egész egészségügyi részleget illetően. Ez automatikusan lehetővé tette - a sikeres pályázatoknak köszönhetően is -, hogy például a fizikoterápiás gyógyító, kezelő eszközeink, módszereink a betegek megelégedésére, kiemelkedő korszerűségnek örvendenek. Nem minden hasonló gyógyászati központban, fizikoterápiás rendelésen létezik az a komplexum, a termál-, gyógyvizes medencékkel együtt, ami itt, Debrecenben együtt, egy helyen található a gyógyulni vágyók számára. Újszerű kezelési formák is megjelentek. Így például a lézer, a TENS, az MHT, a mágneses ágy – nagyon hosszú a sor –, s persze a vizes és a gyógyvizes kezelések is megújultak. A szakorvosaink által kiírt összes gyógymódot tudjuk alkalmazni a különféle reumatikus bántalmak, műtétek utáni rehabilitációk esetén vagy épp prevencióként, az operáció esetleges elkerülése érdekében, a baleseti sérüléseket követően a gyógyulást, a regenerációt segítve. Új gépek kerültek forgalomba, melyekben nagyon sokféle kezelési variációk vannak. Ezek mind olyan kezelési formák, amelyek a betegek hatékonyabb gyógyulását segítik egy helyen.

- Az elmúlt 10-15 évben milyen irányba változtak a reumatológiai betegségek az életkor függvényében?

- Sajnos az egyre fiatalabbak is hamar, idő előtt kezelésekre szorulnak. Régebben inkább a középkorúakra, illetve az idősebb korosztályra volt ez jellemző. Tapasztalatom szerint a kevés mozgás, az egészségtelen táplálkozás és életmód, a sportolás hiánya, az elkényelmesedés, a számítógép előtt való kényszerű vagy szükségszerű ülés, kényszer-, helytelen testtartás okozhat deformációkat, fájdalmakat a gerinc, a kar, a váll, a nyak-, az ágyéki csigolyák különböző szakaszain. Ehhez társulhat, ha az egész napos számítógépes munkát nem követi mozgás, hosszabb séta, sportolás, vagyis egy testet ellazító, izmokat erősítő tevékenység. Gondot jelent a túlsúly, az elhízás, ami a gerincet, a térdeket, lábakat terheli és persze a keringésre sincs jó hatással. A negyven felettieknek egyre inkább számolniuk kell a porcok kopásával, meszesedésével, ami szintén fájdalmat vált ki és különféle reumatológiai panaszokat okoz. A meglévő betegségek, sérülések, operációk, egyéb bénulással járó sajnálatos betegségeket követő rehabilitációk, a gyógyulási idő, a fájdalmak csökkenése, a mozgásképesség visszanyerése is egyénenként változik. Sokkal gyengébb a ma emberének a csontozata, nagyobb terheket kell cipelni úgy fizikailag, mint lelkileg, a stresszről nem is beszélve. Ezek a hatások a testünk különböző pontjain betegségként, fájdalom formájában is megmutatkozhatnak. Ennek részletesebb kérdéseiről azonban a reumatológus szakorvosaink hivatottak többet mondani, akik naponta számos beteget vizsgálnak meg s irányítanak a különféle gyógyászati kezelésekre.

- Azt tapasztaltam, hogy az orvosok, a fizikoterápiás szakemberek, a gyógytornászok, a gyógymasszőrök között rutinos és példásan kiemelkedő összhang van a Fürdőgyógyászati Osztályon.

- Ez pontosan így van. Remek orvosokkal dolgozhatunk, akikkel szinte félszavakból értjük egymást, a konzultációk alaposak, célirányosak és egyértelműek, melyek szintén a betegek hatékonyabb gyógyulását szolgálják. Ez is a jelmondatunk egyike. A betegek minden előtt! Ez nem hangzatos szólam, valóban így is dolgozunk, nem várakoztathatunk meg senkit, nem vagyunk türelmetlenek, ha kérdeznek, hanem szívesen elmagyarázzuk az adott kezelés folyamatát, lényegét, gyógyhatását. Hozzánk gyógyulni, erősödni érkeznek a páciensek, nagyon sokan hatalmas fájdalommal, megpróbáltatásokkal az egészségüket illetően. Az a legtermészetesebb, hogy derűsen, biztatást, reményt nyújtva mindent megteszünk az állapotuk javulásáért, s azért, hogy a nappali szanatóriumban vagy a bejárós betegek esetében a kijelölt kezelési időkben ellazuljon a beteg, érezze, hogy ő a legfontosabb és hiszünk a gyógyulásában. Ez a habitus elengedhetetlen mindenki számára, aki emberekkel foglalkozik. Az egészségügyben pedig különösen, ahol elesett és kiszolgáltatott a páciens s a reményt a gyógykezelések jelentik számukra.

- A debreceni termál gyógyfürdő, annak különleges s messze földön híres gyógyvize, a különféle kezelések profizmusa számtalan beteget vonz ide más megyékből és külföldről is. Hogyan lehet ezt energiával bírni s mindig pontosan, a legnagyobb szakmai odaadással kezelni minden pácienst? Olyan mintha soha sem fáradnál el? Mi a hatalmas energiád, teherbírásod titka?

- Igazából mindig ez a pálya vonzott, sosem éreztem tehernek bármennyit is kellett dolgoznom s bármilyen intenzitással. Szeretem a hivatásomat, az embereket, a kollegáimat. A pácienseink a legkisebb rezdülésből megérzik a jóságot, a segítő szándékot, az odaadást, a precizitást. Tudom, hogy megbíznak bennem, figyelnek a tanácsaimra. Ez önmagában sok erőt ad. Ráadásul nagyon jó főnökeim, orvosaink vannak, akikkel remekül jól össze lehet dolgozni. A közvetlen szakasszisztens munkatársaimmal kiegyensúlyozott a kapcsolatom, bízom bennük és ők is bennem, s tudom, hogy milyen szakszerűen és szeretettel végzik a csöppet sem könnyű gyógyító munkájukat. Ha kérdésük van, azonnal a rendelkezésükre állok, bár csoportvezetőként rengeteg az egyéb feladatom is. Így a munka nem munka, nem kényszerű tevékenység, hanem hobbi vagy hivatás.

- Manapság az egészségügyben dolgozók közül sajnos nem sokan érzik így, és a betegek elégedettségi indexe sem ilyen kiemelkedően pozitív, mint a debreceni Fürdőgyógyászati Osztályon.

- Nehéz erre jól és bölcsen válaszolni. Mi a legjobb tudásunk, odaadásunk szerint gyakoroljuk a hivatásunkat. Nem gondolom, hogy véleményt formálhatok arról, amiben nem veszek részt, ahol nincs tapasztalatom.

- A munkatársaid, akiknek a csoportvezetője vagy, hasonlóan jó szakemberek, empatikusak, mint Te és a páciensek érdekét helyezik előtérbe, ezt többször megtapasztaltam, s másoktól is csak jó véleményt hallok Rólatok. Létezik, hogy a jó szerencse ennyi remek szakembert “teremtett” ugyanarra a helyre?

- A mi példánk igazolja, hogy létezik ilyen szerencsés összhang, jó és felkészült szakmai közösség. Ez nagy áldás mindenki számára. Azt hiszem, amit a szülői házból hoz az ember, azt nem lehet elfelejteni. Engem is ez vezet, s ezt adom tovább a magam egyéniségével összhangba hozva. Az anyukám mindig azt mondta és mondja: „Kislányom, mindenkivel úgy kell bánni és viselkedi, ahogyan azt te is elvárnád másoktól. Jósággal, emberségesen.” Ezt vallom én is. A beosztottakhoz sem utasító hangon, hanem kéréssel kell fordulni és mindig előttük kell menni és megmutatni, hogy is kell ezt a hivatást igazán szívből végezni az esztendő minden napján. Szerencsémre, ez csöppet sem nehéz ilyen remek kolléganőkkel. Legtöbben már 20-30 éve ezen a pályán vannak és együtt is dolgozunk évtizedek óta. Már nem kell sok mindent mondanom, egy fejbólintással, tekintettel is remekül megértjük egymást. A fiatalabbaknak pedig csak követni kell bennünket.

- Vannak-e továbbképzések, időszakos szakmai felkészítések, vizsgák? Oktató szakember is vagy. Ez mit jelent pontosan a hétköznapok során?

- Mivel oktató kórház vagyunk, így rendre vannak gyakornokaink. Gyakorlati oktatást is tartok, a visszajelzések alapján a gyakornokok nagyon szeretnek. Mindig azt vallom, hogy amit annak idején én kaptam mint pályakezdő - nagyon jó oktatóm volt, épp az egykori csoportvezetőm -, azt át kell adnom minden leendő kolléganőmnek, kollégának, mert már férfi munkatársak is vannak közöttük. Ezt csak szívvel és lélekkel lehet végezni, másként semmit nem ér az egész.

- Igaz-e szerinted, hogy a fizikoterápiás gyógykezelések valódi gyógyhatása mellett fontos a beteg lelki ráhangolódása, hite a gyógyulásban?

- Nagyon fontos, hogy a páciens bízzon az orvosában, a kezelésekben és a kezelőjében a rehabilitáció során. Volt olyan betegem, aki két hétig meg sem szólalt volna, de a "jó beszélőkém", a nyitottságom végül sikert hozott. Olyan is előfordult, hogy nem lehetett elmozdulni a kezelőágy mellől addig, amíg a betegem kezelése tartott, de a harmadik héten azt is elértem, hogy egyedül hagyhattam a fülkében. Szerencsére a betegek többsége hamar feloldódik. Próbálunk családias hangulatot teremteni, amit a pácienseink szívesen fogadnak. Ha azt érezzük, hogy valaki zárkózottabb és szívesebben relaxál kezelés közben vagy behunyja a szemét és pihen, sosem zavarjuk meg, de figyelünk rá, hogy minden rendben van-e körülötte.

- Mi jelent számodra kikapcsolódást, feltöltődést?

- A családom a legcsodálatosabb energiaforrásom. Büszke, boldog édesanya, nagymama vagyok. Három csodálatos gyermekem és három imádott unokám van, mint a mesében. Ők a mindenem. Ha velük vagyok, akkor nekem az már igazi kikapcsolódás. Ha az a szó elhangzik, hogy „mama”, akkor elolvadok. A férjemmel a kertünket is örömmel gondozzuk, de szeretek olvasni, főzni vagy ha megadatik, egyszerűen csak pihenni egy kicsit. Igaz, az utóbbit többnyire aktív elfoglaltsággal élem meg – fejezi be cinkos, kedves mosollyal gondolatát Juhász Józsefné Editke, csoportvezető fizikoterápiás szakasszisztens, aki nagy szeretetnek örvend a páciensei, a munkatársai és természetesen az imádott családja körében is.

Tovább Fizikoterápia a fájdalomcsillapításban

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró