Nagy Anna: Az egyedülálló szülőkre irányulhatna végre a világ figyelme

Az egyszülős családokat érintő kérdésekkel, napi problémáikkal, megsegítésük lehetőségeivel sajnos csak érintőlegesen foglalkoznak az ezért létrejött és felelős országos és megyei hivatalokban.

Az egyszülős jelenség, a lekezelő „csonka családban nevelkedők” kifejezéssel megerősítve, negatív felhanggal jelenik meg a legtöbb újságcikkben, televíziós adásban. Jelenleg viszont több mint 350 ezer egyszülős család él Magyarországon, ahol 90 százalékban az anya vagy épp az apa egymaga neveli csemetéit. Ha egyet, az is nagy felelősség. Ha többet, hatalmas kihívás. Az elmúlt 40 évben megduplázódott a gyermeküket egyedül nevelő apák száma, akik most legalább 70 ezer gyermeket nevelnek összesen hazánkban az anya jelenléte nélkül. Az egyedülálló szülők sajnos sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem kapnak az őket megillető mértékben. Elég, ha csak a családi pótlék döbbenetesen alacsony, hazánkban évek óta nem emelt mértékét vesszük alapul. A szakemberek előjelzései szerint az európai gyermekek következő generációjának minimum egyharmadát egy szülő fogja nevelni, ami vélhetően meghatározza életük további alakulását.

Nagy Annával, az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgettünk egyebek mellett a 2005-ben létrejött civil szervezetükről, egyszülős családokat segítő tevékenységükről.

- Az Egyszülős Központ alapítása a nevedhez és a kreatív, áldozatos munkádhoz, tapasztalataidhoz kapcsolódik hazánkban, támogató kollégáid segítségével. Az elmúlt évek egyik legfontosabb hiánypótló kezdeményezése ez, aminek a központja és székhelye Budapesten van. Ehhez hasonló hely és kezdeményezés közel s távol sincs Magyarországon kívül. Mikor és miként jött az elhatározás, hogy belekezdj ebbe a nagyszerű s mégis nehéz tevékenységbe?

- Ahogyan a legtöbb civil szervezet, a mi alapítványunk is személyes indíttatásból jött létre. Ennek közvetlen előzménye az volt, hogy amikor egyedül maradtam a kisfiammal, hirtelen úgy éreztem, hogy kihúzták a talajt a lábam alól – kezdi válaszát Nagy Anna. – Bár nekem szerencsém volt, hiszen volt hol laknunk, volt biztos megélhetésünk, és szerető, támogató család vett körül bennünket. Ennek ellenére sok olyan problémával szembesültem, amire úgy éreztem, hogy egyedül nem tudtam akkor a választ. El kezdtem keresgélni, hogy hol lehet segítséget, közösséget találni, de sehol nem volt ilyen. Úgy gondoltam, hogy sokan lehetnek még hasonlóan elveszett helyzetben, amiben jó lenne fogódzót találni – így született az alapítvány. Akkor még nem tudtam, hogy ennyire sokan vagyunk. Mindez 2005-ben történt, az azóta eltelt évek alatt rengeteg családdal találkoztunk, sokféle élethelyzetet láttunk, de amikor megkaptuk a lehetőséget arra, hogy állami támogatással létrehozzunk egy egyszülős központot, mégiscsak a kutatással kezdtük.

Szerettük volna a szülőket megkérdezni, hogy nekik mire lenne leginkább szükségük egy ilyen támogató központban. A saját évtizedes tapasztalataink, a személyes élményeink és ennek a kutatásnak az eredménye adta végül azt a keretet, amiben most működünk.

- Az évek során miként alakultak ki azok a tevékenységek, amivel jól tudjátok segíteni, támogatni az egyedülálló szülőket és ezáltal a gyermekeiket a nem túl könnyű élethelyzetükben?

- Nagyon fontos a segítségnyújtás krízishelyzetben: jogi-, pszichológiai-, gyermeklélektani tanácsadás, segítség. Továbbá a szülők közti mediáció, kiegyensúlyozott, békés kommunikáció segítése, valamint adományok – ruhák, tartós élelmiszerek, tanszerek – osztása, és a támogató csoportok életszerű, hatékony tevékenysége. A szülők munkavállalását is segítjük, támogatjuk egyéni tanácsadással, önéletrajzírással, az állásinterjúkra való felkészítésekkel. A kismamák visszaállása a munka világába program figyelemmel kísérése szintén létkérdés, ami mentálisan, szociálisan és a lelki egészségüket tekintve is jó irányba befolyásolja őket, s nem a stresszes, kilátástalan életérzés uralja az amúgy sem könnyű mindennapjaikat. Nem hagyjuk figyelmen kívül a nyelvi és szakmai képzés lehetőségét, amivel közelebb kerülhetnek az álláskeresők a számukra vágyott munkakörhöz. Nem minden egyedülálló szülő él nehéz körülmények között, amiért nyilván többségük erőn felül megdolgozott a gyermekeik nevelése mellett, így a START vállalkozásfejlesztési inkubátorprogram, a tanácsadás, az állásbörze is a rendelkezésükre áll.

- A felnőttek, a szülők esélyének, elhelyezkedésének, önképzésének segítése mellett milyen lehetőséget alakítottatok ki a közösségek létrehozására, a gyermekek és a felnőttek, a barátként megjelenő, addig ismeretlen családok „egyesítésére”, bátorítására a közösségi életben való tevékenykedtetésre?

- A közösségépítés során tematikus önsegítő csoportokat, klubokat, művészetterápiás közösségeket hoztunk létre szülőknek, továbbá testi-lelki egészségvédő programokat, közösségfejlesztő projektekre pályázunk, ünnepekhez, jeles napokhoz kapcsolódó kézműves foglalkozások, rendezvények állnak az egyszülős családok rendelkezésére, ami mindenki számára lelki örömet nyújt. S tudjuk, ha a magányosan élő emberek örökké a gyermekeik szükségleteit elégítik ki nagy szeretettel a nap 24 órájában, vagy napi munkájuk mellett előbb- utóbb kimerülnek, lemerülnek. Hiányzik számukra a saját korosztályuk közössége, de nincs lehetőségük, idejük, alkalmas hely a nyitásra, az ismerkedésre. Ezt is megadjuk a legnagyobb örömmel. Így a gyermekek és a felnőttek is új emberekkel ismerkedhetnek, élményekhez juthatnak, s újabb barátságok szövődhetnek. Létezik a Szülők Akadémiája is, digitális szülőprogramok, családterápia, melyek különösebb konvenció és bürokrácia nélkül természetes élethelyzetekre alapozva nyújtanak segítséget.

- A gyermekek változatos foglalkoztatására, táboroztatására is nagy hangsúlyt fektettek, ami szintén fontos a lelki törésük enyhítésében, a kezdeti trauma feloldásában. Egyébként is nagy segítség a kicsiny keresetű szülőknek, akik egy fizetésből, az esetlegesen megkapott gyerektartásból és a szánalmasan kevés családi pótlékból nevelik és tartják el a gyermeküket és persze önmagukat is. Így a nyaralás gyakorta álom marad, de még egy hétvégi közös kirándulás is.

- Ez így igaz sajnos. A gyermekeknek a szeretet, a biztonságérzet mellett nagyon fontos a szülői gondoskodás, figyelem, a közös programok, s ha abból csak az egyik fél részéről jut számukra, különösen áldásos, ha be tudjuk őket vonni a gyermekprogramokba, melyek legélménydúsabb eseménye a táboroztatás, nyaraltatás, kirándulások szervezése. Minden program alaposan és „izgalmasan” jól megszervezett és biztonságos felnőtt felügyelettel történik. Ilyen például a nyári, balatoni Erzsébet-program keretében létező nyaraltatás, valamint a segítőkész, önzetlen támogatóink révén egyéb gyermekközpontú táboroztatás, nyaraltatás. A gyermek lelke nem sérül, illetve nem sérülhet a szülő önhibáján kívül kialakult küszködés, fillérezés miatt. Ezért is jó, hogy létezik az alapítványunk, mert nem azt élik meg a gyerekek, az egyszülős családok, hogy kegyelemadományként vehetnek részt a nyaralásainkon, hanem a gyermeki tisztaságnak, őszinteségnek köszönhetően, ez a legtermészetesebb jutalom, „járandóság” számukra. Ha tanulni kell, korrepetálni, továbbtanulásra felkészíteni, mi abban is remekül tudunk segíteni 8-17 éves korig. Létezik „Kamasz-panasz” klubunk, serdülőknek felépített, meditációs foglalkozás is vagy épp drámaóra, tematikus kézműves foglalkozás.

A mozaikcsaládokban élőknek szintén színes, érdekes programokat szervezünk, amivel a közösség felé irányítjuk az addig elszigetelten élőket, de léteznek önsegítő csoportok mozaikcsaládokban élőknek, s külön a számukra alkotott meditációs foglalkozás is.

- A budapesti Egyszülős Központ hangulatos, barátságos, remekekül vannak beosztva a foglalkoztató, beszélgetős, munkavégzős, játszóhelyek. A szerényebben élő embereknek talán túl modernnek tűnhet, olyan helynek, ahová csak bátorsággal lép be, mert a nélkülözéshez inkább hozzászokott a gyermekével, mint a vágyott, csodás helységhez, ahol minden érte van, érte történik.

- Ha túlságosan modernnek és barátságosnak vagy meseszerűnek tűnik a szépen, igen nagy áldozattal felépített, létrehozott Egyszülős Központunk, az számunkra elismerés, de rögtön hozzáteszem, a hivalkodástól teljesen távol tartjuk magunkat. Megnyerni, segíteni szeretnénk az egyedülálló szülőket és gyermekeiket, nem frusztrálni a hangulatos környezettel. Minden, de minden értük történik. Fontos szempont volt, hogy minőségi legyen az a környezet, ahová várjuk a családokat. Ez a tiszteletünk jele. Épp azért, mert sajnos még ma is sokan megtapasztalják, hogy egyedül nevelik a gyermeket – ráadásul sok esetben igen nehéz körülmények között –, erejükön felül teremtik elő a gyermek és a család alapvető szükségleteinek, igényeinek eszközeit, létszükségleteit a napi megélhetéshez, mégis stigma a szülőn, ha elvált, egyedülállóként küszködik napról napra. "Nincs férje vagy felesége, akkor biztos nem jó ember." Ostoba beidegződések – szögezi le Nagy Anna, s hozzáteszi: – Mennyien élnek közös fedél alatt házastársként úgy, hogy a gyermekük naponta szemtanúja a szülők veszekedésének, egymás megalázásának, a kimaradozásnak, a vitáknak, a szeretetlenség érzésének. Vajon melyik a jobb a gyermek és a szülő jelenét és jövőjét tekintve? Egyedül felnevelni egy vagy több gyermeket hőstett, tiszteletre méltó akár az anyáról, akár az apáról van szó. Mégis azt tapasztaljuk, hogy azok, akik egyedül haladnak lépésről lépésre az életben s mindent megtesznek a gyermekükért, a kiegyensúlyozott életükért, szinte szabadkoznak, és néha úgy érzik, magyarázkodniuk kell, mert egyedülálló szülők. Ez döbbenetes.

- Akiket egyszülős családként emlegetünk, és a nehéz anyagi helyzetükről beszélünk, nem feltétlenül munka nélkül élők vagy iskolázatlan szülők. Sőt! Talán többen vannak a tanult, diplomás egyedülálló szülők, akik reggeltől estig dolgoznak, de önhibájukon kívül igazságtalanul csekély fizetést kapnak. Ezzel nem becsülöm le a dolgos és szintén alulfizetett szakmunkásokat sem. A gyermek testi, lelki egészsége a legfontosabb szempont, s a szülőé, hogy bírja a megmérettetéseket. Az emberek többsége pedig nem válással végződően képzelte el a házasságkötést, a babtervezést, születést.

- Így igaz, az emberek többsége nem így képzelte el az életét, amikor házasságot kötött és gyermeket vállalt, hitt a sírig tartó összetartozásban. Aztán történt valami, és ketten együtt, akár a közös gyermek érdekeit szem előtt tartva, már ostobaság lett volna tovább húzni-nyúzni, ostobaság lett volna megbántani egymást, és elvenni a gyermek egészséges testi, lelki fejlődésének reményét. No, hát ezért varázsoltuk csodálatossá az Egyszülős Központot, hogy aki belép, ne érezze „B” kategóriásnak sem magát, sem az életét, mert egyedül maradt a csemetéjével, és hátország nélkül nem tud „luxust” biztosítani maguk számára. Ha belegondolunk egy fizetésből, a gyerektartásból – ha megérkezik egyáltalán – és a picinyke családi pótlékból valóban nem lehet stressz nélkül, megfelelő életszínvonalon megélni a hónap végéig sem.

- A hazai Egyszülős Központ immár nem csupán Magyarország élhető, gyakorlatias, családbarát ékessége és közössége, hanem egyre több nemzetközi megkeresést kaptok más országokból.

- Szerencsére, elképzelésünket felülmúlóan nagy az érdeklődés más országokból is. Szívesen átvennék ezt a modellt tőlünk, hogy segíthessék, támogathassák az egyedülálló szülőket. Idén márciusban New Yorkban, az ENSZ-ben mutattam be az Egyszülős Központunkat nemzetközi gyakorlatként. Ezzel eljutottunk a tengerentúlra is, s nagy megtiszteltetés, hogy az ENSZ képviselői elismerően, befogadóan tekintettek a hazai tevékenységünkre – tájékoztatott Nagy Anna, az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány kuratóriumi elnöke, s érdeklődésünkre hozzátette: – Az elmúlt hónapokban több elismerést is kapott a központunk, a tevékenységünk. A Highlights of Hungary az év 50 legizgalmasabb, leginnovatívabb projektjeit gyűjti össze. Ide bekerülni is nagy megtiszteltetés volt, de nagy örömünkre különdíjat is kaptunk. Az év irodája 2018-as versenyben az „Év közösségi tere” különdíját kaptuk. A Professional Women Associationtől pedig a 2018-as év női vállalkozója díját kaptam, ami nagy elismerése a tevékenységünknek és annak, hogy egy társadalmi vállalkozás a miénk.

- Bizonyára már Budapesten kívül is léteznek Egyszülős Központok hazánkban, hiszen az egyedülálló szülők száma meghaladja a 350 ezer főt, akik mellett ott élnek az „egyszülősen” nevelt gyermekek.

- Budapesten kívül Pécsett, Szekszárdon, Veszprémben és Szombathelyen működik egyszülős klub, és az elmúlt hetekben kezdte meg a működését az új kecskeméti klubunk is. A határon túl is szerveződnek már a közösségeink: van egy székelyudvarhelyi és egy csíkszeredai közösség is, hiszen az egyszülősség nem áll meg a határoknál.

- Hazánk keleti régiójában is örömmel fogadnának hasonló klubnyitásokat. Leírhatatlanul sok a szegénységben, mélyszegénységben élő, egyébként aktívan dolgozó, becsületesen élő anya vagy apa, akik erejükön felül képesek csak ellátni gyermekeiket. S mint mondják, kis gyermek kis gond, nagy gyermek, nagy gond.

- A küzdelmesen helytálló, egyedülálló szülőknek az ország minden pontján sokkal jobban, megbecsültebben kellene élniük. Reménykedünk abban, hogy a lelkes csapatmunkánk az ország keleti régiójában is lehetőséget kap az egyszülős klubok s az ezzel együtt járó szolgáltatások megnyitására.

- Tudtok javítani, szót emelni a gyerektartások pontos, korrekt fizetése érdekében, ami sok esetben szinte következmények nélkül elmarad?

- A gyerektartás szigorítása még nem lépett életbe hazánkban, ami nem jó. Így sokan minimálbér után bejelentett összeg után fizetnek a saját gyermeküknek, illetve az őket nevelő szülőnek gyerektartás címen. A tartásdíj behajtása s annak valós összegének megállapítása az egyik legnagyobb feladat a gyermekek érdekében.

Az egyszülőség az egyik vezető szegénységi kockázat. Az UNICEF felmérés szerint az egyszülős gyermekek több mint fele nélkülözik, hátrányos helyzetben él, hiába tesz meg mindent a szülő a jobbításért. A hagyományos családmodell két kereső szülőre alapozta a létbiztonságot és a gyermek igényeinek kiegyensúlyozott betartását. Ha változik a korábbi családi helyzet és állapot, a gyermeknek akkor is a szülei szeme fényének kell maradnia, amihez az anyagi kötelességek teljesítése is hozzátartozik a válás után is.

- A szülők közti békés kommunikációban is tudtok segíteni, hiszen a gyermek nem egy poggyász, amit az a szülő letehet, aki odébbállt, s ezzel a másik szülővel és a csemetéjével rövidre zárja a beszélgetést?

- Ez a célunk, hiszen a gyermek fejlődését a későbbiekben is az határozza meg, hogy milyen mértékű biztonságot, szeretetet és a szüleik békés viszonyát, kommunikációját tapasztalja-e meg. Ez lesz a minta számára, ezt raktározza el. De ez nem a szülők számától függ, hanem a minőségi élettől, léttől, biztonságérzettől. Ezért is és a saját korábbi, egyszülős létemre visszagondolva, mindenkit mentenék attól, hogy a „csonka család” kifejezéssel illessék, degradálják őket. Az életem hatalmas fordulatot vett, amikor férjhez mentem újra, ennek éppen hét éve és ez egy hatalmas ajándék az életemben, a legjobb és legszebb döntés volt. Boldogan élünk mindannyian együtt szeretetben. Ezt kívánnám és kívánom is minden egyszülős anyának és apának. Ehhez azonban a kezdeti csalódás, félelem, fásultság után, vagy már félúton, muszáj nyitni és nem bezárkózni. Hiszen nemcsak anyukák és apukák, hanem felnőtt, egészséges igényekkel élő nők és férfiak mindannyian. Az ismerkedésükre, a közösségi oldalon való kapcsolattartásukra is lehetőséget adtunk többféle formában, az igényeiket figyelembe véve.

- Az Egyedülálló Szülők című könyved bölcs, tartalmas, praktikus gondolatai utat mutatnak az egyszülős családoknak ahhoz is, hogy idegösszeomlás, mentális sérülés nélkül is talpon lehet maradni. Milyen lényeges üzenetet emelnél ki a 2015-ben megjelent művedből?

- Amikor elkezdtem írni, nem is gondoltam, hogy ebből valamikor is könyv lesz. Újságíróként természetes volt, hogy amikor találkoztam egy érdekes, vicces vagy épp nehéz helyzettel, azt leírtam. Aztán egyre hosszabb és vaskosabb lett az anyag, az Európa Kiadónál pedig úgy látták, ebből könyvnek kellene lennie. Tanulságként mondom, hogy nem vagyunk és nem is lehetünk védettek azokkal a helyzetekkel szemben, amiket sokszor akaratunk és vágyaink ellenére hoz a sors. Ilyenkor gyakorta érezzük, hogy összeroppanunk s hogy képtelenség továbblépni. De mindig lehet, sőt muszáj! Különösen akkor, ha az ember mellett ott vannak a gyermekei vagy az egyetlen gyermeke. Ők akkor is erőt tudnak adni, amikor úgy érezzük, már semmink nem maradt. Nemcsak a könyvnek, de talán az egész egyszülős életemnek is ez a legfontosabb tanulsága.

Tovább Az egyedülálló szülők bátran érezzék magukat hősöknek

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró