Dr. Fekete Borbála: nem tudtam, ha nem orvos, akkor mi is legyek

2019-ben is megválasztották a Nemzet háziorvosát. Az idei első helyezett Dr. Fekete Borbála, aki három településen is praktizál. Emberszeretetéről, hivatástudatáról és magánéletéről is beszélgettünk vele.

Hogyan érezte magát „A nemzet háziorvosa” pályázat díjátadóján?

Nagyon szép volt a helyszín, megtisztelő a meghívottak névsora. Nagy létszámmal érkeztünk, munkatársak, jelölők, szavazat szervezők és családtagok is elkísértek. Igazán azt éreztük, hogy ez a háziorvoslás ünnepe volt.

Ön több településen is praktizál.

2011-ben jöttem a két telephelyes Baracs-II praxisba, ami Baracs Templomos és Dunapart részét, valamint Kisapostagot jelenti. Már az odakerülésem is úgy történt, hogy elődöm, Dr. Szabó László megígérte a betegeinek, hogy csak "rendes emberre" hagyja őket, addig dolgozik, amíg ilyet nem talál. Remélem, most a csillagokban elégedett a választásával. Daruszentmiklóst 2006. január 1-től helyettesítem.

Mi jellemzi az Ön praxisát?

Minden falunak más a jellemzője, Kisapostag - "Dunaújváros kertvárosa", - ott a betegek zöme olyan, mint a városiak. Baracson vegyes a lakosság, sok az idős, kevésbé tehetős ember. Daruszentmiklóson - távolabb a városoktól - sok a problémás és hátrányos helyzetű páciens. Három kis település. Ősszesen kb. 5 000 ember lakja.

Gyermekkorától orvos akart lenni?

Nem! Én egyáltalán nem akartam orvos lenni, de nem tudtam, hogy ha nem orvos, akkor mi is legyek. Szüleim mindketten háziorvosok voltak, 50 évet dolgoztak Újfehértón. Amikor érettségiztem, akkor orvosira jelentkeztem, ami a családban nagy ellenállást váltott ki. Szóltak, hogy nitrátmérgezett, halott csecsemőt, alkoholmérgezett 15 évest hoztak, vagy vonatbalesetes darabjait kell összegyűjteni - nézzem meg, mi minden az orvos dolga! Mire szóbelizni mentem, már úgy léptem be, hogy engem ide elküldtek a szüleim, hogy nézzem meg, milyen a felvételi vizsga, de én már nem akarok orvos lenni, ne vegyenek fel. Helyhiány miatt kerültem elutasításra. Ezt követően egykori főnököm példájára, aki a mostani versenyben hatalmas aktivitással szervezte szavazataimat, magyar-könyvtár szakra jártam a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán. 3. évben gondoltam azt, hogy ez mégsem az én világom, mégis orvos leszek.

Dr. Fekete Borbála a díjátadón

A családorvoslásra sem gondoltam végzéskor. A Nyíregyházi Jósa András kórház Sürgősségi Osztályán kezdtem dolgozni - mivel akkor még nem volt sürgősségi szakvizsga, a belgyógyászat és az intenzív orvoslás közül kellett választanom. Első szakvizsgám így aneszteziológia és intenzív terápia lett. Mivel ezután már lehetséges volt a sürgősségi szakvizsga - ezt tettem le másodiknak - a háziorvosi szakvizsgát csak szüleim kérésére csináltam, ha nem tudják eladni a praxisukat, akkor legyen, aki tovább viszi azt. Majd válásom után messze költöztem Szabolcsból, így nem volt más választásom. Minden segítség nélkül, kettesben a gyermekemmel csak a háziorvosi munka lehetséges. Nem szerettem volna magára hagyni a fiamat, ezért lettem háziorvos.

Ön szabadidejében is dolgozik. Saját költségére vásárol oxigénpalackot, illetve egyéb eszközöket a szerényebb körülmények között élőknek.

Ez egy teljesen más létezés, mint a kórház. Itt a családorvos családtaggá válik. Hozzám nőnek a betegim. Látom a legnagyobb tiszteletet érdemlő embert próbáló viselkedésüket, amiért minden tiszteletem az Övék! Bár a szívem ma is a műtőbe húz, azt a területet szeretem a legjobban, de már nem mennék vissza. Nem tudnám magára hagyni az ittenieket.

A polgármester azt nyilatkozta Önről, hogy „ember”, a szó minden értelmében. Mennyire nehéz ez a hatalmas feladat, amit ellát?

Nem érzem nehéznek. Mivel három hiányszakmában rendelkezem szakvizsgával, ha nehéznek érezném, nem csinálnám. Inkább azt mondom, az orvoslásnak ez a része tele van szeretettel. Aki szereti az embereket, annak ez nem nehéz.

Ennyi munka, hivatástudat mellett mennyi ideje jut a családra, magánéletre?

Igen, mi egy kicsit másképp élünk. Egyszer mondtam egy ismerősnek, hogy náluk december 27-én lesz a karácsony. Úgy nézett rám, mint aki nem hisz a fülének. Nem értette, hogyan lehet másik napra tenni a karácsonyt. Én ebben nőttem fel, a bátyám gyógyszerész - szintén ügyelnie kell - egyeztetünk, hogy ki, mikor van szolgálatban - mindenki igyekszik azonos időpontban dolgozni - és áthelyezzük az ünnepnapot. A fiam sokszor hiányolt, de gondolom, azért annyira nem érezte szörnyűnek, hiszen Ő is orvos szeretne lenni.

Forrás: WEBBeteg
Gorzsás Anita, újságíró